A világ legrondább nőjének csúfolták, de váratlan fordulat következett be életében!

/\[IMAGE_BLOCK_0\]\./

Lizzie Velásquez egy rendkívül ritka betegséggel született. A fiatal lány, egy úgynevezett progeroid-szindrómában szenved, ami egy ritka genetikai betegség ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy zsírszövetek nélkül született, vagyis bármennyit is eszik, képtelen arra, hogy hízzon. A betegsége miatt Lizzie szó szerint csont és bőr, annak ellenére, hogy 20 percenként szokott enni és naponta legalább 5000 kalóriát juttat be a szervezetébe.

Felnőttként elmondta, hogy amikor kimegy az utcára, sokan gúnyolják, de nem csak az utcán szólják meg, hanem az interneten keresztül is rengetegen terrorizálják. Elmesélte, hogy egyszer talált egy videót az interneten, amelynek “A világ legrondább nője” címet adták, és a felvételeken Ő szerepelt. Elmondása szerint keresztény neveltetést kapott, és ez volt az egyetlen dolog, ami segített neki, hogy erős maradjon.

Sok időt töltött magányosan, és ilyenkor egyedül lehetett Istennel, és ilyenkor rengeteget imádkozott…

Szülei szeretettel nevelték, és egészséges nevelésben részesült. Lizzie csak akkor döbbent rá, hogy Ő teljesen más, mint a többiek, amikor óvodába kezdett járni.

A gyerekek nem akarta mellé ülni és állandóan újjal mutogattak rá az iskolában. Amikor elpanaszolta szüleinek, Ők mindig bátorították, és azt mondták neki, hogy semmi baj, csak egy kicsit soványabb vagy, mint a többiek, de attól szép vagy, okos vagy és bármit elérhetsz, amit csak szeretnél.

Az orvosok azt mondták Lizzie szüleinek, hogy készüljenek fel, mert elsőszülött gyermekük nem fog tudni járni, beszélni, gondolkodni segítség nélkül.

“De ezeknek ellenére, a szüleim mindent megtettek értem” – mesélte Lizzie.

Annak ellenére, hogy szülei elfogadták és szerették, Lizzie bevallotta, hogy nagyon nehezen tudta elfogadni ezt az állapotát.

“Én is olyan akartam lenni, mint a többeik de nem találtam a módját, hogy ezt megvalósítsam.” “Sem az orvosokat, sem a szüleimet nem hibáztattam, csak magamat okoltam mindenért.”

“Középiskolás koromban, a dolgok megváltoztak.”

Fényképei felkerültek az újságok címlapjára, naptárakra és az iskola évkönyvben is megjelent, így mindenki megismerhette. Ugyanakkor büszkén csatlakozott ő is, az iskola egyenruhás pompom lányaihoz.

“Amikor megláttam, úgy éreztem, mintha valaki arcul ütne a képernyőn keresztül. Bevallom, hogy nagyon fájt, és sokat sírtam ekkor…”

A videót több mint 4 millió ember nézte, akik kommentben is folytatták a gúnyolódást. Olyanokat írtak a lánynak, hogy: hánynom kell tőled, gusztustalan vagy.

Ezután Lizzie, aki nem tehet kinézetéről, napokig sírt, de aztán fontos elhatározásra jutott: “Rájöttem, hogy nem fogom megengedni ezeknek az embereknek, hogy ők mondják meg, ki vagyok.

A hozzászólásokból áradó negatív energiát arra használtam, hogy értékeljem a pozitív dolgokat az életemben, és rájöjjek, mennyit érek. Azóta diplomát szereztem és már két könyvem jelent meg.

A mindig vidám Lizzie Amerikát járva hihetetlenül népszerű motivációs előadásokat tart. Reméli, hogy tanácsai segítenek majd mindazoknak, akik elveszettnek, kívülállónak érzik magukat. Decemberi TEDx konferencián ezt mondta a jelenlévőknek: „Nem a külsőm vagyok. Nem a betegségem vagyok. Nem ezek határozzák meg a személyiségemet”. Előadását ezzel zárta: “Tegyék fel maguknak a kérdést: mi határozza meg, ki vagyok! Meg fogják találni rá választ, és akkor sikeressé és boldoggá válnak. ”

“Még mindig vannak sokan, akik gúnyolódnak, de sikerült megtalálnom az életem célját, hogy segítsek azoknak, akik nem olyan erősek, mint én” – mesélte.

“Nem számít, hogyan nézel ki, vagy milyen magas, vagy hány kiló vagy! Mindannyian emberek vagyunk. Következő alkalommal, amikor találkoztok valakivel, kérlek, hogy tartsátok ezt szem előtt! A gúnyolódás helyett pedig használjatok kedves szavakat. Valószínű, hogy ennek sokkal jobban örvendene bárki! Ne használjatok bántó szavakat, szeressétek embertársaitokat!