Mindenegyben blog 2025. február 27. (csütörtök), 17:35
Amikor megláttam a nővérem újszülöttjét a kórházban, megrázott az a zavarba ejtő igazság, amit véletlenül találtam a táskájában!
Mindig is nagyon közel álltam a nővéremhez, Katalinhoz. Négy évvel idősebb nálam, de mindig is olyan kapcsolatunk volt, mintha egyidősek lennénk. Mindent együtt éltünk át – jót és rosszat – és mindig is a legnagyobb támasza voltam. Így amikor megtudta, hogy terhes, nem is lehettem volna boldogabb érte.
Kata és a férje, Bence egy ideje próbálkoztak a gyermekvállalással, így amikor kiderült, hogy várandós, el sem tudtam mondani, mennyire örültem nekik. Alig vártam, hogy megismerjem az unokaöcsémet vagy unokahúgomat. Hosszú napokon át képzeltem el, hogyan vigyázok rá, kényeztetem ajándékokkal, és természetesen a világ legjobb nagynénije leszek.
A nap, amikor Kata vajúdni kezdett, olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra. Ahogy megkaptam a hívást, azonnal rohantam a kórházba, alig vártam, hogy lássam őt és megismerjem a babát. Egy érzelmekkel teli forgószél volt, miközben végigsétáltam a kórház folyosóin.
Amikor megérkeztem a szülészeti osztályra, Kata férje, Bence fogadott, aki megkönnyebbültnek tűnt, de láthatóan kimerült volt.
Míg várakoztam, az egyik nővér megkért, hogy hozzam fel Kata szülészeti táskáját a földszinti tárolóból. Nem gondoltam semmi különösre – természetes dolog volt, hogy egy új anyának szüksége van a személyes dolgaira.
Ahogy felemeltem a táskát, egy papírlap csúszott ki belőle, hangtalanul a földre hullva.
Akarva-akaratlanul is rápillantottam… és amit láttam, alig akartam elhinni.??A teljes történet a kommentek között található.
A férjem a szüleivel rólam beszélt. Teljesen véletlen hallgattam ki őket, de azon amit mondott, elsírtam magam Van...
Mindenegyben blog 2025. február 27. (csütörtök), 07:14
Egy barátnőm unszolására regisztráltam egy társkereső oldalra. Néhány nap és sok jelentkező után Zoli különösen felkeltette az érdeklődésemet. Írásban nagyon jól megtaláltuk a közös hangot, úgy gondoltam, megérdemel egy esélyt személyesen is. Nem sokat gondolkoztunk, megbeszéltünk egy randit. Igazi lovagként viselkedett, nem gyorsétterembe vagy kifőzdébe akart vinni, hanem egy neves étterembe foglalt asztalt.
Izgatott voltam a nagy napon, sokat válogattam a ruháim között, pont úgy viselkedtem, mint bármelyik nő, aki nagyon vár valamit.
Sajnos azonban a “hűha” érzés a találkozó alatt elmaradt. Már a megérkezés pillanatában éreztem, hogy valami nem stimmel. A mindig bőbeszédű Zoli csendes volt, zavartan mosolygott. Próbáltunk az asztalnál beszélgetni, de valahogy minden téma megszakadt.
Ennek ellenére úgy döntöttem, élvezni fogom az estét, és legalább jókat eszem. Valószínűleg Zoli is így volt ezzel, mert már-már a legdrágább fogások között válogatott.
A meglepetés csak az este végén ért, amikor kiment mosdóra – és a „lovagom” nem tért vissza az asztalunkhoz. 79.000 forintos számlát kellett kifizetnem.
Nagyon rosszul esett, és megfogadtam, hogy megérdemli, hogy bosszút álljak.
Legnagyobb döbbenetére újabb randira hívtam, azt mondván, remekül éreztem magam. Ő családi dolgokra hivatkozva mentegetőzött, de igent mondott.
De attól, amit tartogattam neki, az arcára fagyott a mosoly, és nem tette zsebre, amit tőlem kapott! Tökéletes bosszút álltam rajta!
A teljes történet a hozzászólásoknál!
Egy idős bácsi tojást árult, 60 Ft-ért adta darabját. Egy nő fennhangon azt mondta, adjon neki 6 db-t 200 Ft-ért. A...
Mindenegyben blog 2025. február 26. (szerda), 15:44
Tíz évet töltöttem egy férfival élettársi kapcsolatban, és őrülten szerettem. De egy nap rájöttem, hogy megcsalt, és úgy döntöttem, elhagyom. Megházasodott, apává vált, én pedig egyedül maradtam.Nemrégiben megtudtam, hogy elhunyt. De ő minden vagyonát nekem hagyta, nem a gyerekeinek és a feleségének. Amikor megtudtam, miért tette ezt, sokkolódtam. ?Elmondom a nehéz történetemet a linkben a kommentek között ??
Volt férjem, aki minden vagyonát nekem hagyta, és nem a gyerekeinek és a feleségének: amikor megtudtam az okát,...
Mindenegyben blog 2025. február 26. (szerda), 08:04
MINDENT LÁTTAM MÁR TANÁRKÉNT, DE ERRE NEM VOLTAM FELKÉSZÜLVE!
Valentin-napon a kisdiákom, Marci remegő kézzel lépett oda hozzám.
„Hoztam neked egy kártyát” – mondta, és letette az asztalomra. „Rajta van a neved is!”
Elmosolyodtam—egészen addig, amíg el nem olvastam. A szívem kihagyott egy ütemet.
„A legviccesebb és legokosabb fiúnak, akit ismerek. Ne merészelj elfelejteni! A tiéd, Zsófi.”
Felismertem ezt a kártyát. Mert én írtam. Évekkel ezelőtt, a középiskolai szerelmemnek, Bencének—annak a fiúnak, aki elment. Aki Németországba költözött a szüleivel, és akivel, bármennyire is szerettük egymást, soha többé nem beszéltünk.
Megrendülve suttogtam: „Honnan szerezted ezt?”
Marci vállat vont. „Apukám holmijai között találtam.”
Sosem találkoztam Marci apjával.
Mi van, ha ő az én Bencém? – villant át az agyamon.
És pár perccel később már úton voltam Marci háza felé… ??
Olvassátok tovább a folytatást a hozzászólásokban! ??
