A férjem az újszülött gyermekünkkel együtt kidobott – az anyja miatt!
A férjem az újszülött gyermekünkkel együtt kidobott – az anyja miatt! Mindig azt hittem, hogy a gyermek születése...
A férj az anyjával tervelte ki, hogyan vegye el a lakást a feleségétől – nem tudta, hogy a nő kint van a balkonon, és mindent hall!
A felesége épp a vizes ruhákat teregette a balkonon, miközben a férfi a saját anyjával tervelte ki, hogyan vegye el...
? A férje „vidéki buta libának” csúfolta – aztán kiderült, hogy a nő MILLIÓS örökséget kapott! ?? Rékát a férje Gábor mindig csak "vidéki kóbor tyúknak" hívta – de fogalma sem volt róla, hogy a felesége titokban egy vagyont örökölt az apjától. A szegény lányból néhány nap alatt független, gazdag nő lett, és olyan leckét adott vissza, amit az egész internet tanítani fog! Olvasd el a megdöbbentő igaz történetet, amit minden nőnek ismernie kell… Gábor mindig is szerencsés embernek tartotta magát. Sikeres karrierje volt, drága öltönyökben járt, elegáns éttermekben vacsorázott, ahonnan a város legszebb panorámája tárult elé — mindez a hétköznapjai részévé vált. És volt egy felesége is: Réka, egy egyszerű falusi lány, akit ő maga hozott fel a városba, mint egy tündérmesebeli herceg, aki kiválasztotta a maga választottját. Ahogy telt az idő, Gábor egyre idegesebb lett. Réka egyszerű szokásai, ügyetlensége az „úri társaságban”, vonzódása a régi ruhákhoz — mindezek lassan az őrületbe kergették. Réka már hozzászokott a sértésekhez. Attól a naptól kezdve, hogy Gábor felhozta a városba, idegennek érezte magát az ő világában. Különösen az anyósa, Popovics Irén miatt — egy jeges tekintetű, pengeéles nyelvű nőszemély miatt. — Te aztán semmit nem értesz meg! — csattant fel Irén nap mint nap. Minden egyes vacsora próbatétel volt Réka számára. — Már megint túl sós a leves! — fintorgott Irén, miközben odébb tolta a tányérját. — Mit is várhatnánk egy falusi lánytól? Legfeljebb krumplit tud kiszedni a földből! — Anya, esküszöm, próbáltam… — suttogta Réka halkan. — Próbáltad?! — gúnyolódott az anyós. — Egy tehénistállóban több hasznodat vennénk, mint itt! Gábor csak nevetett rajta: — Hát mit csináljunk? Vidéki lány… Réka némán tűrt. — Csak szégyent hozol a családunkra! Ha Gábornak vendégei voltak, gyakran megkérte Rékát, hogy inkább ne mutatkozzon: — Kínos lenne a kollégáim előtt. Maradj inkább a hálóban, ha már nem tudod, hogyan kell viselkedni. Egyszer Réka mégis bátorkodott felvenni egy egyszerű kék ruhát a férje cégénél rendezett bulira. — Úgy nézel ki, mintha egy tornádó kiforgatta volna a nagymama koporsóját! — sziszegte Irén. — Még azt hiszik, koldusok vagyunk! Gábor zavartan nevetgélt: — Elnézést, a feleségem… tudják, faluról jött. A vendégek erőltetetten mosolyogtak, miközben Réka úgy érezte, menten elsüllyed. — Még egy gyereket sem tudsz kihordani! Amikor Réka a harmadik hónapban elvetélt, Irén egy pillanatig sem leplezte a megvetését: — Teljesen természetes. Az ilyen tudatlan nők, mint te, nem alkalmasak arra, hogy anyák legyenek. Gábornak normális nőt kellett volna választania, nem téged… Gábor nem védte meg. Csak idegesen legyintett: — Ne rinyálj már! Majd csinálunk másikat. — Te semmit sem érsz. Réka hozzászokott ahhoz, hogy a véleménye senkit sem érdekel. — Ezt a kocsit vesszük meg, — jelentette ki Gábor, meg sem kérdezve őt. — Ebbe a környékbe költözünk, — döntötte el Irén. — Azt hordod, amit én választok, — mondta Gábor. Egy nap Réka félve vetett fel valamit: — Talán… beiratkozhatnék egy tanfolyamra? Szeretnék tanulni valamit… — Te?! — vágta rá az anyósa. — Inkább tanulj meg tehenet fejni, ne iskolába járj! Gábor csak a halántékához nyúlt, körözve az ujjával: — Úgy mozogsz, mint egy teknősbéka! — üvöltötte egyik reggel, amikor Réka kicsit lassabban készült el. — Elég ebből a falusi hülyeségből! Réka éppen a kötényébe törölte a kezét, amikor megszólalt a csengő. Az ajtóban egy ismeretlen férfi állt, elegáns öltönyben, bőr aktatáskával a kezében. — Kovácsné Réka? A nevem dr. Juhász Dénes, ügyvéd vagyok. Már több mint egy éve keresem Önt. Réka homlokát ráncolva nézett rá: — Engem?… De miért? — Én képviselem édesapját, Kovács Istvánt, — válaszolta az ügyvéd nyugodt hangon. — Sajnálattal kell közölnöm, hogy másfél éve elhunyt. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított! Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel. Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia. Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek. És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett. És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig. Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte. – Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét. – Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat. Már nem kellett sokat várnia. És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes. Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában. Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt. Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga. ? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták. A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
Az anyós és a feleség egyszerre estek teherbe – amikor a gyerekeket hazahozták, a vendégek megdöbbentek
Az anyós és a feleség egyszerre estek teherbe – amikor a gyerekeket hazahozták, a vendégek megdöbbentekEgy hűvös...
Letérdelt haldokló felesége mellé, és kimondta azt, amit soha nem mert volna a szemébe mondani
Letérdelt haldokló felesége mellé, és kimondta azt, amit soha nem mert volna a szemébe mondani János lassan közeledett...
Ez a férfi segített a síró farkaskölykön és az anyján – másnap reggel viszont az egész MÁTRAI FALU LEBÉNULT A DÖBBENETTŐL… ??? Amit László tett, az elsőre csak egy egyszerű jócselekedetnek tűnt. Egy anyafarkas, egy csapda, néhány kölyök – és egy ember, aki nem fordított hátat a természetnek. De ami másnap történt, arra senki, még maga László sem volt felkészülve… A csendes mátrai falucska, ahol az emberek még ismerik egymás nevét, olyan sokkot élt át, amire generációk óta nem volt példa. A részletek felkavaróak. Egy csendes mátrai erdő mélyén, ahol a reggeli köd úgy borul a vén tölgyfákra, akár egy fátyol, László – egy egyszerű vidéki férfi – sétára indult. Léptei alatt ropogtak az avar és a száraz gallyak, amikor a természet némaságát hirtelen egy metszően fájdalmas vonyítás szakította meg. A hang olyan kétségbeesett és szívbemarkoló volt, hogy László torkában megakadt a levegő. Nem csak egy állat sírt… ebben a hangban volt valami emberi. Valami különös erő vezette, ahogy hátizsákját félredobva elindult a hang irányába. A bozótoson átvágva egy kis tisztáson döbbenetes látvány tárult elé: egy hatalmas nőstényfarkas feküdt a földhöz lapulva, egyik mancsa egy rozsdás csapdába szorulva. A szemei ijedtek és kimerültek voltak. Mellkasa megduzzadt a tejtől – egyértelmű jele annak, hogy valahol a közelben kicsinyei várják őt… nem sejtve, hogy az idő ellenük dolgozik. László nem tudta ott hagyni. A félelem a vadállattól háttérbe szorult az együttérzés mögött. Lassan közeledett, mire a farkas felmordult – de ebben a hangban nem fenyegetés volt, hanem könyörgés. László a csapda fölé hajolt, megpróbálta szétfeszíteni, de a rozsdás mechanika meg se moccant. A vér patakzott a sebből. László mély levegőt vett, felkapott egy követ, és teljes erejéből lesújtott. A csapda nyikorgott, majd engedett. Óriási erőfeszítésébe került, de végül vállára vette a legyengült állatot, és hazacipelte a kunyhójába. Valahol belül érezte, hogy ez csak a kezdet. Másnap korán reggel, követve a nyomokat és megfigyelve a jeleket, rábukkant a kicsikre is, akik egy faodú mélyén lapultak. Egyesével kimentette őket, és visszavitte az anyjukhoz. Mindenki azt hitte, itt véget ér a történet… De másnap reggel a teljes falu dermedt csendben állt, amikor... ? A történet folytatása az első hozzászólásban!
Egy 12 éves fiú, aki cukorkákat árult az utcán, megmentette egy milliomos lányának életét – de amit cserébe kért, mindenkit ledöbbentett… Balázs egy átlagos napját zárta le. Már hazafelé tartott, kezében egy doboz, amelyben néhány megmaradt cukorka zörgött. Későre járt, remélte, hogy még sötétedés előtt hazaér. Ahogy átvágott egy forgalmas kereszteződésen, egyszer csak észrevett egy kislányt, aki az út szélén szaladgált. Láthatóan el volt varázsolva a környezettől, a járókelőket és az autókat nézte nagy szemekkel. Ő volt az: Dóri. Annyira belemerült a saját kis világába, hogy nem vette észre, mennyire eltávolodott attól a parktól, ahol azelőtt még játszott. Minden új volt, minden egy kalandnak tűnt. De aztán a figyelmét egy az úton átrohanó kutya ragadta meg. – De aranyos! – suttogta maga elé, és gondolkodás nélkül utána eredt, mit sem törődve azzal, hogy közben lelépett az úttestre. Egy nagy sebességgel közeledő autó pont felé tartott. A sofőr próbált fékezni, de a fék csikorgása már túl későn hallatszott. Minden lelassult, mintha egy lassított felvételt nézne az ember. Balázs, aki ezt az egészet látta, ledobta a cukorkás dobozt, és azonnal a lány után rohant. Megragadta a karját, és szó szerint az utolsó másodpercben lökte vissza a járdára – az autó ekkor süvített el mellettük. A csikorgó fékek és a döbbent járókelők reakciója töltötte be a levegőt. A kislány, még mindig remegve a sokktól, Balázsra nézett. A szemei könnyben úsztak. – Te… te megmentettél engem! – suttogta remegő hangon. Balázs lihegve válaszolt: – Jól vagy? Nem ütött meg semmi? Dóri bólintott, miközben próbálta visszatartani a könnyeit. – Igen… csak nagyon megijedtem. Köszönöm! Köszönöm szépen! Addigra egy kisebb tömeg gyűlt köréjük, akik mind a történtekről beszéltek. Egy idős hölgy lépett Balázshoz, és a vállára tette a kezét: – Te egy hős vagy, fiam! Megmentetted ennek a kislánynak az életét! Balázs csak némán bólintott, még mindig sokkhatás alatt állt. Dórihoz fordult: – Tudod, hol laksz? Egyedül vagy? Mielőtt válaszolhatott volna, megjelent a dadusa, aki pánikban rohant feléjük. Szinte letérdelt, úgy ölelte magához a kislányt. – Ez a fiú megmentett engem – mondta Dóri halkan. A dadus remegve átölelte a gyermeket, majd Balázsra nézett. – Köszönöm! Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok! Megmentetted a kislányomat! Egy igazi angyal vagy! Balázs zavartan mosolygott. – Csak azt tettem, amit kellett. Veszélyben volt. Ám mielőtt bárki bármit mondhatott volna, egy autó fékezett hirtelen mellettük. Egy fekete, csillogó luxusautó. A fékek élesen csikorogtak, ahogy megállt, majd az ajtó kivágódott, és egy férfi pattant ki belőle. Tamás volt az – a város egyik leggazdagabb embere, és nem mellesleg Dóri édesapja. Hogy mit kért Balázs a hőstettéért cserébe? Az EGÉSZ város tátott szájjal hallgatta… A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A milliárdos Zoltán pénzt adott egy kolduló nőnek, hogy ételt vehessen a gyermekének. Másnap reggel a felesége, Natália sírjánál látta viszont – de amit ott tett a nő, attól Zoltán teljesen ledermedt… ???Amióta Zoltán felesége, Natália 25 évvel ezelőtt tragikus balesetben elhunyt, a férfi csendes magányban élt, elrejtve fájdalmát a fényűző világa falai mögött. Azon a hideg, esős estén – ahogy mindig – elindult a temetőbe, hogy meglátogassa Natália sírját.Ezek a heti látogatások jelentették számára az egyetlen vigaszt, az egyetlen csendes pillanatot egy olyan életben, amit még a hatalmas vagyona sem tudott betölteni. Miközben egy forgalmas utcán haladt, valami szokatlanra lett figyelmes. Egy sötét sarokban, az esőben, egy fiatal nő gubbasztott kopott ruhában.A karjában egy vékony takaróba burkolt kisbabát tartott. A nő tekintete kétségbeesett volt, ajkai remegtek, ahogy próbált néhány halk szót kiejteni az elhaladó, közönyös járókelők felé.– Kérem… segítsenek a gyermekemnek! – suttogta, hangja remegett a hidegtől és a sírástól.Zoltán megállt. Általában közömbös volt az emberekkel, megszokta az elszigetelt életet. De most nem tudott csak úgy továbbsétálni. Volt valami a nő szemében, a kétségbeesésében, ami megérintette.Talán az, ahogy a gyermeket óvta az esőtől, vagy az, ahogy a karjában tartotta, megmozdított valamit Zoltánban. Belenyúlt a kabátja zsebébe, és elővett egy nagyobb összeget. Odaadta a nőnek.– Vegyen ételt a kicsinek. És találjon valami helyet, ahol meleg van – mondta nyugodtan, visszafogott hangon.A nő hitetlenkedve nézett rá, mintha nem akarná elhinni, hogy valaki tényleg észrevette.– Köszönöm… nagyon köszönöm… – motyogta remegő kezekkel, miközben elfogadta a pénzt. Éppen indulni készült, amikor Zoltán hallotta, hogy a nő halkan valamit mormol maga elé.Másnap reggel – ahogy mindig – Zoltán újra elindult a temetőbe.Mindig vitt magával egy kis csokor fehér virágot – Natália kedvenceit – és letette a sírkő mellé, melyen a neve elegáns egyszerűséggel volt bevésve. Ezek voltak az egyetlen pillanatok, amikor igazán közel érezte magát ahhoz a nőhöz, akit annyira szeretett, és akit olyan hirtelen veszített el.Amikor közeledett a sírhoz, valami szokatlant látott…Ugyanaz a nő volt ott, akinek előző este pénzt adott.Zoltán megdermedt egy pillanatra.És abban a pillanatban rádöbbent… mit csinált ott a nő…A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint...
