Ilyen az amikor ikerpár házasodik össze ikerpárral.. ami kiderült, azt a szülők sem akarták felfogni
Ilyen az amikor ikerpár házasodik össze ikerpárral.. ami kiderült, azt a szülők sem akarták felfogni 2021-ben két...
A fiam házasodott, és a menyem már az elejétől nem tetszett. Nem volt felsőfokú végzettsége, a beszéde mindig idegesített — nem tudott helyesen beszélni, keverte az eseteket és a deklinációkat. Amikor megkérdezte tőlem, hol van a só, nem tudtam visszatartani a dühömet: — Nem vagyok az anyád, szólj hozzám a nevemen. Nem is értettem, miért őt választotta a fiam, miért nem a szomszédot, a könyvelőt, aki jó munkával és végzettséggel rendelkezik. Reméltem, hogy hamarosan megérti, kivel házasodott, és minden rendeződik. De egy napon kórházba kerültem. Ekkor minden megváltozott, a menyem megmutatta az igazi énjét ? Mesélek, hogy mit tett ??(A teljes történet az első kommentben)?
„A menyem, akit sosem akartam – és a nő, akit ma a legjobban becsülök” Amikor a fiam, Balázs közölte, hogy megnősül, az...
AZ ISKOLA IGAZGATÓJA ÉSZREVETTE, HOGY EGY 9 ÉVES LÁNY MINDEN NAP ELVISZI A MARADÉKOT A MENZÁRÓL, ÉS ELHATÁROZTA, HOGY KÖVETI ŐT Kovács Gábor volt az iskola igazgatója, és minden gyerek szerette őt. Mindig szakított időt a diákoknak, akik segítségre szorultak, bármennyire is elfoglalt volt. Egy nap a menzán állt, és nyugodtan figyelte a diákokat, amikor valami furcsát vett észre. Mira, egy 9 éves kislány, az asztalokról összeszedett ételmaradékokat tett a hátizsákjába. Aggódva odament, és finoman megkérdezte: – Mira, miért viszed el azt az ételt? A kislány habozott, mielőtt válaszolt volna: – Az anyukám nagyon keményen dolgozik, de néha nincs elég ennivalónk. Kovács Gábor tudta, mikor hazudnak a gyerekek — és valami nem stimmelt ezzel a történettel. Így hát iskola után elhatározta, hogy csendben követi őt. És az érzése helyesnek bizonyult. Ahelyett, hogy hazaindult volna, Mira az ellenkező irányba ment. Gábor felgyorsította lépteit, és figyelte, ahogy egy régi, elhagyatott ház felé tart. Óvatosan letette az ételt az ajtó elé, kétszer kopogott, majd gyorsan elbújt a sarkon. Pár másodperccel később az ajtó nyikorogva kinyílt. (A teljes történet az első kommentben)?
Majdnem hároMajdnem három évig a lányomnál éltem külföldön. A fiam vigyázott a lakásomra, amíg távol voltam. Egy nap a vőm egyszerűen azt mondta: – A lányoddal mindent megbeszéltünk. Úgy gondoljuk, ideje hazatérned. Ez igazi meglepetés volt számomra, de még nem tudtam, hogy otthon egy másik meglepetés is vár rám a fiamtól. Most tehetetlen helyzetben vagyok, és nem tudom, mit tegyek. A történetemet a hozzászólásokban található linken osztom meg, kérlek, adjatok tanácsot! ⬇️⬇️
Majdnem három évig külföldön éltem, és amikor hazatértem, egy meglepetés várt a fiamtól Majdnem három évig a lányomnál...
Felébredtem a műtét közben – ez volt életem legborzalmasabb élménye
Felébredtem a műtét közben – ez volt életem legborzalmasabb élménye Egy kanadai nő, Donna Penner története bejárta a...
Az apa tragikusan fiatalon meghal, mikor gyermeke alig pár hónapos. 15 évvel később azonban egy idegen kopogtat a család ajtaján és arra kéri őket, azonnal menjenek ki a házból
Az apa tragikusan fiatalon meghal, mikor gyermeke alig pár hónapos. 15 évvel később azonban egy idegen kopogtat a...
Az esküvői szertartásunkon a vőlegényem egy kisgyerekkel lépett be a templomba, aki pont úgy nézett ki, mint ő, és azt mondta: „El kell mondanom az igazságot.”
Az esküvői szertartásunkon a vőlegényem egy kisgyerekkel lépett be a templomba, aki pont úgy nézett ki, mint ő, és azt...
A kiskutyám, Maszat kíváncsian szaladgált egy régi zsák körül, ami az út szélén hevert. A zsák furcsán mozgott, mintha valami élő dolog lenne benne. Aznap a nap lassan ereszkedett a horizontra, és élénk narancs meg rózsaszín árnyalatokra festette az eget. Én a házunk verandáján ültem, és néztem, ahogy a kiskutyám, Maszat, vidáman rohangált az udvarban, a játékaival játszva. Aztán egyszer csak valami új dolog keltette fel a figyelmét – egy régi zsák a kerítés mellett. Nem foglalkoztam vele különösebben. Azt hittem, biztos a szél fújta oda. De Maszat mintha teljesen belebolondult volna. Körbe-körbe rohangált körülötte, szaglászta, aztán hirtelen megdermedt, mintha hallott volna valami furcsát. És akkor vettem én is észre – a zsák megmozdult. Először azt hittem, csak képzelődöm, de nem. A zsák tényleg mozgott. Nagyon lassan, alig észrevehetően, de mozgott. Kirázott a hideg. Mi lehet benne? Egy állat? Kígyó? Vagy valami még rémisztőbb? Áthívtam a szomszédokat, hogy segítsenek kideríteni, mi ez az egész. Ott álltunk mind a zsák körül, és értetlenül, kicsit félve bámultuk. Senki nem mert közelebb menni. Maszat viszont tovább körözött körülötte, és halk, de határozott hangokat adott ki, mintha valami fontosat akarna nekünk mondani. – Nyissuk ki óvatosan – javasolta az egyik szomszéd, és mindenki bólintott. Megfogtuk a zsák sarkait, és lassan, óvatosan elkezdtük kibontani a madzagot, ami össze volt kötve. Amikor a zsák kinyílt, olyat láttunk, amitől mindannyian teljesen ledöbbentünk... A folytatás az első hozzászólásban ???
„Az anyósom hűtőszekrényt hozott a születésnapomra... majd kiderült, hogy nekem kell kifizetnem az egészet – rossz emberrel próbált játszani!” A születésnapomon Ilona, az anyósom – aki sosem kedvelt igazán – megjelent a házunk ajtajában, önelégült vigyorral és egy óriási dobozzal. És mit rejtett a doboz? Egy csillogó, rozsdamentes acél hűtő – pont olyan, amilyenről mindig is csak álmodtam. „Úristen, Ilona,” tátottam a számat. „Nem is tudom, mit mondjak!” Ő csak sütkérezett a döbbenetemben. „Úgy gondoltam, megérdemelsz végre valami elegánsat. Tekintsd a családba való igazi befogadásom jelének.” Egy pillanatra elhittem, hogy talán, csak talán, végre tényleg tett valami kedveset. Aztán előhúzott egy borítékot. „Jaj, majdnem elfelejtettem! Csak ezt írd alá, jó?” Felvontam a szemöldököm. „Mit kellene aláírnom?” „A részletfizetési szerződést,” mondta könnyedén legyintve. „Én már kifizettem az előleget – ötezer forintot – a többi csak havi kilencvenezer, egy évig. Igazán jó üzlet, nem?” Mintha gyomorszájon vágtak volna. Ilona nem ajándékot hozott – hanem egy több százezres számlát, amit rám akart sózni. És ami a legszebb? Tökéletesen tudta, hogy anyukám kórházi számlái miatt teljesen kiürítettük a megtakarításainkat. Mosolyogtam. Kényszeredetten. De már akkor tudtam, mit fogok tenni. „Ilona, teljesen igazad van. Imádom. De mielőtt bármit is aláírnék, hadd tegyek én is csak egy apró dolgot érted…” ⬇️ ??? Folytatás az első kommentben ????
„A férjem azt mondta, unalmas vagyok, és lelépett egy bulizós lánnyal – két év múlva besétált a csendes kis kávézómba, és csak mosolyogni tudtam.” Azt hittem, boldog életünk van. Hét év házasság, egy nevetéstől hangos otthon, és végre – megszületett a kislányunk, Luca. Azt hittem, Bence is így érez. Aztán egy este későn ért haza. Gyűrött volt az inge, kócos a haja, fáradtnak tűnt. Épp akkor tettem le Lucát aludni, amikor leült a kanapéra és nagyot sóhajtott: – Beszélnünk kell. Összeszorult a gyomrom. – Emese… ez nem megy tovább. Csapdában érzem magam. Mindig fáradt vagy, csak a gyerekről beszélsz. Unalmas lettél. Pislogtam. – Bence… van egy egyéves gyerekünk. Ezt együtt akartuk. Elfordult. – Nem erre számítottam. És akkor megcsörrent a telefonom. Üzenet Évától, a legjobb barátnőmtől: „Most láttam Bencét a Blue Lounge-ban egy szőkével. Teljesen rácuppant.” Megmutattam neki a képernyőt. – Ki ez? Egy pillanatig habozott, de már tudtam a választ. – Boglárka a neve. Újra élőnek érzem magam mellette. Élőnek. A gyerekszoba felé pillantottam, ahol Luca békésen aludt. A szívem összeszorult. A fájdalmat felváltotta a düh. – Hogy teheted ezt?! Hogy dobhatsz el minket?! – Nem akarom ezt az életet – motyogta, és elindult az ajtó felé. – Elmegyek. És elment. Eltűnt, nyomtalanul. Engem hagyott, hogy összeszedjem a darabokra tört életemet. De két évvel később… belépett a kávézóm ajtaján. ??? Folytatás az első kommentben ????
