Magányos öregember meghívta a családját, hogy ünnepeljék a 93. születésnapját, de csak egy idegen érkezett elFeri...
Mindenegyben blog 2025. január 15. (szerda), 18:03
A férjem 50/50-es pénzügyi megosztást követelt a fizetésemelése után – Beleegyeztem, de csak egy feltétellel
Tamással hat éve vagyunk házasok. Amikor megszületett a lányunk, Adél, ragaszkodott hozzá, hogy részmunkaidőben dolgozzak, hogy a házra és a gyerekre tudjak koncentrálni. Nem akart bébiszittert fogadni, és azt sem, hogy teljes munkaidős állás mellett próbáljak egyensúlyozni. Bár nem voltam boldog emiatt – szerettem a karrieremet –, olyan magabiztosan állította, hogy ez a legjobb számunkra, hogy végül beadtam a derekam, mert hittem, hogy egy csapat vagyunk.
Gyors előreugrás az időben. Egyik este pezsgővel a kezében érkezett haza, és lelkesen közölte, hogy előléptették, és a fizetése megduplázódott. Őszintén örültem a sikerének... egészen addig, amíg ezt nem mondta:
„Most, hogy többet keresek, igazságos lenne, ha minden kiadást 50/50 arányban osztanánk meg – a számlákat, a bevásárlást, mindent. Ez csak fair.”
Fair?! Én részmunkaidőben dolgozom, mert ő akarta így. Én vezetem a háztartást, én nevelem a gyerekünket, és most azt várja tőlem, hogy egyenlően hozzájáruljak mindenhez?
Amikor emlékeztettem rá, hogy ez az ő ötlete volt, vállat vont, és csak ennyit mondott:
„Nem az én hibám, hogy te kevesebbel éred be.”
Vettem egy mély levegőt, hogy megőrizzem a nyugalmamat. „Rendben, Tamás. Beleegyezem – egy feltétellel.” ⬇️
?⬇️A teljes történet az ELSő kommentben található.
A férjem 50/50-es anyagi megosztást követelt, miután fizetésemelést kapott – Beleegyeztem, de csak egy feltétellelÍrta:...
Mindenegyben blog 2025. január 15. (szerda), 15:38
A férjem szeretője masszázsra jött hozzám, nem tudva, hogy én vagyok a felesége
Tegnap egy gyönyörű, fiatal nő lépett be a masszázsstúdiómba, élénkpiros rúzzsal és magabiztos mosollyal az arcán. Ahogy belépett, megkért, hogy készítsek róla egy képet, amit elküldhet a barátjának.
Ő: „Végre, most már tényleg kikapcsolhatok.”
Én: „Túl sok stressz gyűlt össze?”
Ő: „Túl sok!”
Feküdt a masszázsasztalon, miközben folytatta:
„A barátom éppen válik. Hát, én is elhagynám a feleségét. Nem sminkel, nem hord ruhákat, csak dolgozik, gyerekeket nevel, főz és takarít. Persze, a ház az övé lesz – az az ő tulajdona. A gyerekek maradhatnak nála. Én nem fogok más gyerekeit nevelni.”
Abban a pillanatban megszólalt a telefonja. Az értesítési képernyőn egy közös kép jelent meg róla és... A FÉRJEMRŐL! Ott álltam, és emésztettem, amit hallottam.
Ő: „Majd később válaszolok.”
Én: „Nem, kedvesem, kérlek, vedd fel. Az én férjem – a te barátod, aki álmodozik arról, hogy elválik tőlem – keres téged.”
Néma csend telepedett a szobára néhány másodpercig, majd felkiáltott:
„Mit műveltél?! NEM TUDOK MEGMOZDULNI!”
Ez a történet nem várt fordulatokat rejt magában – olvasd tovább, hogy megtudd, mi történt ezután!
??⬇️A teljes történet a kommentek között található
A férjem szeretője masszázsra jött hozzám, nem tudva, hogy én vagyok a feleségeSzerző: Salwa Nadeem2025. január 14.Soha...
Mindenegyben blog 2025. január 15. (szerda), 13:54
69 évesen úgy éreztem, véget ért az életem – Egészen addig, amíg a barátnőim váratlanul meg nem jelentek! Napokkal később a kórházban ébredtem fel…"
Amikor elveszítettem a férjemet, mintha az egész világ megállt volna körülöttem. Évtizedeken át küzdöttünk együtt a betegsége ellen, és amikor végül magamra maradtam, nem tudtam, hogyan tovább. A temetésén csak álltam ott, teljesen elveszve.
Aztán egyszer csak megláttam őket. Az arcomon végigfutott a könnyek árja, amikor felismertem két régi legjobb barátnőmet: Nórát és Lillát! Egykor elválaszthatatlanok voltunk – átmentünk mindenen együtt, egymás mellett álltunk, mintha testvérek lettünk volna. De aztán elrontottam mindent, és azóta évekig nem beszéltünk.
Mégis, ott álltak a tömegben. Egyszerre fájt és melengette a szívemet, hogy eljöttek. Akkor és ott elhatároztuk: ideje újrakezdeni.
69 évesen ez a döntés ijesztőbb volt, mint valaha, de muszáj volt megpróbálnunk. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet?
Ha tudtam volna, mi vár ránk… Napokkal később egy kórházi ágyon ébredtem, és fogalmam sem volt, hogy hogyan jutottam oda.
??⬇️A teljes történet a kommentek között található
Három nő az életük delén – kalandjuk, hogy valóra váltsák a legmerészebb álmaikatÍrta: Szabó MariannAz életem egy...
Mindenegyben blog 2025. január 15. (szerda), 09:20
Három évvel ezelőtt egy hajléktalan nőnek adtam a kabátomat karácsony este – Most visszatért egy szürke táskával és egy mosollyal, amit sosem felejtek el!"
Karácsony mindig különleges időszak volt számomra, de öt évvel ezelőtt elvesztettem a feleségemet, akivel közösen ünnepeltük ezt a varázslatos időt. Most, 46 évesen, az ünnepek emlékeztetnek mindarra, amit elvesztettem. Nem voltak gyermekeink, és a karácsony azóta is édes-bús pillanatokat hoz.
Egyik évben, miközben hazafelé sétáltam a vásárlásból, megláttam egy nőt az utcán. A tekintete megállított – valami mélyen ismerős volt benne, mintha a feleségem szemeit láttam volna viszont. Bár az élet láthatóan kemény volt hozzá, nem haboztam. Átadtam neki az egyik bevásárlószatyromat és a kabátomat. Először tétovázott, de végül elfogadta könnyes szemekkel, és hálásan köszönte meg. Az elérhetőségeimet is otthagytam neki, ha valaha szüksége lenne segítségre.
Három év telt el, és az idei karácsony estén váratlanul csengettek az ajtómon. Amikor kinyitottam, ő állt ott – ugyanaz a nő.
„Mire van szükséged?” – kérdeztem döbbenten.
A válasza teljesen megdöbbentett. Ezután átnyújtott nekem egy szürke táskát. Az, ami benne volt, örökre megváltoztatta az életemet! ??⬇️A teljes történet a kommentek között található. ⬇️
Egy idős tanár kifizette egy fagyoskodó fiú ételét – Hét évvel később a fiú meghálálta nekiÍrta: László ÉvaA kedvesség...
Mindenegyben blog 2025. január 14. (kedd), 13:24
Gyerekek ilyen nincs ,ezt kikell írnom magamból! EXFÉRJEM AZT MONDTA: "ÉN FIZETTEM ÉRTE," ÉS LETÉPTE A TAPÉTÁT A VÁLÁS UTÁN – HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB FELHÍVOTT, HOGY FONTOS HÍRT KÖZÖLJÖN Nyolc év házasság, két közös gyerek és egy nagymamámtól örökölt otthon. Azt hittem, boldogok vagyunk – egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy Gábor megcsalt. Egyszer megbocsátottam neki. Másodjára már nem: amint kiderült, beadattam a válópert. A procedúra fájdalmas, de egyszerű volt: a ház az enyém, a közös pénzünket 50-50-ben osztottuk meg, és Gábor ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekek teljes felügyeleti jogát nekem adja. Ő nem akarta „ezt a felelősséget.” A válás után Gábor megígérte, hogy a hét végéig kiköltözik. Hogy elkerüljük a feszültséget, a gyerekekkel anyámhoz költöztünk pár napra. Amikor visszatértünk, rémálom fogadott. A tapéta – az a gyönyörű, közösen választott virágos tapéta – eltűnt! A falak szaggatott gipszkartonként meredeztek. A konyhában találtam rá Gáborra, ahogy épp egy újabb csíkot tépett le. „Mit csinálsz?” – kérdeztem döbbenten. „Én fizettem ezért a tapétáért. Az enyém,” válaszolta közömbösen, miközben egy újabb darabot szakított le. „A gyerekeid otthonát teszed tönkre” – suttogtam. Gábor csak megvonta a vállát: „Én fizettem érte.” A gyerekek a sarokból nézték rémülten a jelenetet. Megszakadt a szívem. Nem akartam, hogy ez legyen az utolsó emlékük az apjukról ebben a házban. „Tedd, amit akarsz,” mondtam végül, majd kézen fogtam a gyerekeket, és elhagytuk a házat. Tudtam, az élet hamarosan megmutatja az igazságot. Hat hónappal később Gábor váratlanul felhívott, és csak ennyit mondott: „Fontos hírt kell megosztanom.” ⬇️⬇️ ⬇️ A teljes történet a hozzászólásokban!
