„Az öt gyermekem megfeledkezett a 93. születésnapomról – azt hittem, egyedül maradok, míg végül megszólalt a csengő…” Bevezető: „A nevem Feri bácsi, 93 éves vagyok, és hálás vagyok az élet minden ajándékáért. A feleségem már nincs velem, de itt maradt az öt gyermekem, akiket együtt neveltünk fel. A 93. születésnapomra izgatottan készültem: meghívtam mindegyiküket, remélve, hogy újra körülüljük a konyhaasztalt, és együtt nevetünk, mesélünk a régi szép időkről. De ahogy teltek az órák, és minden autó hangjára hiába dobbant meg a szívem, a remény lassan szertefoszlott. Öt üres szék bámult vissza rám, a csend pedig egyre elviselhetetlenebb lett. Már kezdtem beletörődni, hogy ezt a napot is egyedül töltöm, amikor végül megszólalt a csengő… Hogy mi történt ezután? A teljes történet a kommentek között olvasható! ?⬇️”
Hirdetés
Hirdetés
A 93 éves Feri bácsi születésnapjára csak egy idegen érkezett meg
Feri bácsi, aki nemrég töltötte be 93. életévét, semmire sem vágyott jobban, mint hogy a háza újra megteljen gyermeki kacajjal és családi zsivajjal. /A nappaliban megterítette az ünnepi asztalt, aranybarnára sütötte a pulykát, és meggyújtotta a gyertyákat\./
Hirdetés
A ház csendje azonban szinte már nyomasztóvá vált, ahogy a percek lassan órákká nyúltak. Egy váratlan kopogás végül megtörte a némaságot – de az ajtó mögött nem azok álltak, akikre várt.
Hirdetés
A kis ház a juharfák árnyékában az idő múlásával elhagyatottá vált, ahogy lakója, Feri bácsi is egyre magányosabb lett. A kopott karosszékben ülve simogatta doromboló cicáját, Micit, miközben az öreg ujjai még mindig biztonsággal siklottak a bundáján. A nappali fénye halványan derengett át a poros ablaküvegen, hosszú árnyakat rajzolva a falra, ahol régi családi fényképek sorakoztak – emlékek egy boldogabb időszakból.
Hirdetés
„Ma van Tomika születésnapja, Mici” – suttogta Feri bácsi, miközben elővette a megsárgult fotóalbumot. „Negyvenkettő lenne, emlékszel?” Ahogy az album lapjai között kutatott, régi képek elevenedtek meg előtte: Tomika mosolya, Mariann híres süteményei, a gyerekek boldog pillanatai.
Az emlékekkel együtt a ház falai is meséltek: a ceruzával rajzolt magasságvonalak, a régi baseball-labdanyom, amely sosem tűnt el a falról, és Mariann kötényének tiszta, gondosan hajtogatott maradványa.
Hirdetés
Az évek elmostak sok mindent, de a szeretet nyomai megmaradtak.
A délután csendjét végül János, a szomszéd törte meg vidám kiáltással. „Feri bácsi, képzeld, az én gyerekeim hazajönnek karácsonyra!” Feri bácsi próbált mosolyogni, de a szívében mélyebb lett a szomorúság.
Ahogy besötétedett, újra a telefonhoz ült, hogy megpróbálja elérni a gyermekeit. Egyikük sem ért rá. Az egykor zajos, életvidám otthon csendjében az öregember a régi időket idézte fel, amikor még mindenki vele akart beszélni, amikor még ő volt a család középpontja.
Amikor az este már szinte teljesen elnyelte a fényt, halk kopogás hallatszott.
Hirdetés
Feri bácsi lassan az ajtóhoz ment, és egy fiatal férfival találta szemben magát. Balázs, aki maga is keresett valakit, egy különleges beszélgetés nyomán vált részévé annak a napnak, amely Feri bácsi számára örökre emlékezetes maradt.
Ez a váratlan találkozás – két magányos lélek között – egy elveszettnek hitt reményt hozott vissza. A szeretet és az emberség ereje bebizonyította, hogy néha az idegenekből lesznek azok, akik igazán meghallanak minket, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk.
Hirdetés
2024. december 17. (kedd), 08:47
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
KÉTSÉGBEESVE ADTA ÁT A FIÁT A RENDŐRSÉGNEK – AZ IGAZSÁG MINDENKIT MEGDÖBBENTETT!”Egy édesanya a rendőrséghez fordult,...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2024. december 22. (vasárnap), 17:06
A LÁNYOM A 7. SZÜLETÉSNAPJÁN ELFÚJTA A GYERTYÁKAT, ÉS AZT KÍVÁNTA: 'BÁRCSAK APA NE HAGYNA EL EGY ÚJ BABA MIATT!' – EZUTÁN EGY TITKOS TÁRGYAT MUTATOTT, AMIT A FÉRJEM AKTATÁSKÁJÁBAN TALÁLT”