Bűnben élek: Soha nem fogja megbocsátani a családom, amit az apósommal teszek
Hirdetés
Hirdetés
Jobb az apósommal!
Férjemmel fiatalon, alig húsz évesen házasodtunk össze. Ő ragaszkodott a korai esküvőhöz, a saját szülei is ilyen fiatalon találtak egymásra.
/Mindig is azt szerette volna, hogy huszonéves korára ő is apa legyen\./
Hirdetés
Első gyermekünk pontosan egy évvel az esküvőnk után érkezett. Néhány hónappal később, alig negyvenhárom évesen meghalt a férjem édesanyja.
Apósom vigasztalhatatlan volt. Mivel otthon voltam újszülött kisbabámmal, gyakran meglátogattam, hogy jobb kedvre derítsem.
Hirdetés
Délutánonként a játszótéren találkoztunk, és mivel ő csak heti négy napot dolgozott, az ötödik napot mindig nálunk töltötte, hogy egy-két szabad órához jussak.
Néhány hónappal ezelőtt vettem észre, hogy apósom olyan furcsán néz rám. Vágyat ismertem fel a szemében. Minden alkalmat megragadott, hogy véletlenül hozzám érjen, megsimogasson. És be kell vallanom, ez a játékos (ma már tudom:) flörtölés nem volt ellenemre.
Hirdetés
Viszonylag fiatal ember, alig múlt negyvenhat. Mivel a férjem gyakorlatilag folyamatosan dolgozik, csak a munkájával törődik, gyakran érzem azt: nem is a fia, hanem ő maga a családom. És aztán megtörtént a dolog.
A szokásos pénteki barátnői traccs-partira indultam volna, amikor telefonált a barátnőm, hogy az aznapi találka elmarad. Örültem is, meg nem is. Amióta ugyanis vibrált közöttünk a levegő, nagyon vigyáztam, hogy ne maradjunk kettesben „veszélyes helyzetben.
Hirdetés
” Most is, ahogy lefektettem a kisfiamat aludni, azonnal elmentem a saját hálószobámba, hogy kicsit pihenjek. Félálomban vettem észre, hogy finom gyöngédséggel simogatja a hátamat, a lábamat, a karomat. Apósam keze azonban mind intimebb területekre vándorolt. Végül én nem bírtam tovább – és megadtam magam a vágynak. Csodálatos élmény volt. Egészen más a szerelmeskedés egy érett férfi karjai között.
Hirdetés
Azóta általában elmaradnak a pénteki kimenőim, a barátnői találkozók. Arra azonban mindketten vigyázunk, hogy ezek a titkos együttlétek megmaradjanak kettőnk titkának.
2020. augusztus 11. (kedd), 22:27
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?