Rám nyitott a fiam barátja zuhanyzás közben és beindulva mögém állt…de ami ezután történt…

A hétköznapjaim egy hétfő reggelen fordultak fel fenekestül, amikor a 18 éves fiam barátja rám nyitott a fürdőszobában. Gyakran aludt nálunk. /Éppen zuhanyoztam… Először azt hittem, véletlen és ki fog menni magától egyből, de belülről csukta be az ajtót\./

Mivel már bő két éve ismertem, és egy párszor már összetalálkoztunk a fürdőben, ráadásul haveri jellegű, közvetlen kapcsolat volt közöttünk, nem gondoltam semmi rosszra. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vettem észre, hogy az elmúlt pár hónapban a közvetlensége átcsapott…flörtölésbe…de sosem tudtam komolyan venni. Azóta sem tudom, hogy én adtam-e alá a lovat, hibáztam-e valahol…

Azt mondta, hogy késésben van és nagyon gyorsan zuhanyoznia kell. Mondtam neki, hogy persze, mindjárt végzek, de mire befejeztem a mondatot, már körülbelül ott állt mögöttem. Megfordultam, és rá akartam kiabálni, vagy pofon vágni, de csak a meredező szerszámát tudtam nézni ledöbbenve, és egy szót sem tudtam kipréselni magamból.

Teli voltam kérdésekkel, meg indulattal, de mintha nem is én irányítottam volna magamat. Már tudom, hogy ő pont erre a hirtelen sokkra akart alapozni mindent. Kívülről könnyű ítélkezni, meg okosnak lenni, de amikor az ember egy váratlan helyzetben van, minden más.

Elkezdett fogdosni, simogatni, hogy majd ő segít gyorsan végezni a zuhanyzással és még mindig nem tudtam kizavarni, vagy pofon vágni. Egyre jobban esett, és eljött az a pont, amikor tudtuk, hogy ez meg fog történni.

Megfogtam a férfiasságát, ami meglepően nagy volt, és elkezdtem játszani vele. Egy idő után a csempének döntött, és durván a magáévá tett. Nem tartott sokáig.

Utána jött csak az igazi sokk, amit nem tudtam feldolgozni. Hosszú idő után először éreztem azt, hogy nő vagyok, fiatal és élek, de kiderült, hogy ennek ára volt. Amikor a meglepetés varázsa elszállt, tudatosult bennem, hogy ő a fiam barátja és minden miatt elöntött a bűntudat.

Mardosott belülről, nem tudtam ugyan úgy rájuk nézni, és azt kívántam, hogy bárcsak pofon vágtam volna és kizavartam volna aznap a fürdőből.

Mivel mást nem tehettem, ki kellett írnom magamból, névtelenül elmondani. Csak abban bíztam, hogy előbb-útóbb az egész történet a múlt homályába vész, de ekkor kaptam a második csapást.

A fiú nem akart leszállni rólam. Fiatal, nincs benne felelősség, csak vágyak. Többször próbálkozott, de elutasítottam, pedig bennem is nyomott hagyott a kaland és vágytam rá.

Felizgatott a helyzet tabu mivolta.

Ettől mérges lett, és zsarolni kezdett, hogy elmondja mindenkinek, a fiamnak is. Ezt akkor csinálta, amikor leültünk végre megbeszélni, hogy elmagyarázzam neki, hogy „semmi” nem történt. Megittunk pár pohár bort közben. A zsarolás után rám mászott, én pedig hagytam neki. Tudtam, hogy nem helyes, de azzal nyugtattam magam, hogy meg kell tennem, hogy végre megnyugodjon és békén hagyjon, ne zsaroljon tovább.

Lehet csak magamnak is mentséget kerestem, hogy kevésbé legyen bűntudatom.

Azonban nem lehet megállítani… Azóta hetente lefekszünk, amit jobban élvezek, mint bármikor bárkivel, de közben meg belülről emészt az egész történet, és úgy érzem már nincs kiút…

2020. augusztus 12. (szerda), 09:45