Egy 3 gyermekes magyar anyuka szívfacsaróan őszinte levele a kormányfőhöz és mindazokhoz, akik megszavazták a rabszolgatörvényt: - Aki tudja ossza meg őszinte és fájóan IGAZ szavait!
Hirdetés
Hirdetés
Ettől hangos a napokban Magyarország. /Sok sok ember szólalt fel a rabszolgatörvénynek is nevezett egyoldalú Munka törvénykönyve módosítása ellen, ám egyik sem volt olyan átütő erejű, mint amit ez a reményvesztett háromgyermekes magyar édesanya írt kétségbeesésében\./
Hirdetés
Reméljük eljut azokhoz is, akik ezt a törvényt megalkották és megszavazták. Segítsetek neki ebben! Álljanak facebookra is kirakott sorai itt változatlanul:
"Tisztelt Miniszterelnök Úr! Eme levelemet eljuttatom önnek írásos és hivatalosan megcímzett formában is, ámbár tudom, valószínűleg soha nem fog eljutni Önhöz és így nem tudja majd elolvasni.
Hirdetés
Ezért osztom meg soraimat facebookon is, ami ma már egy sokkal hatékonyabb közlési forma.Én egy Szolnokon élő három gyermeket nevelő édesanya vagyok. A helyi gumigyárban dolgozom három műszakban, hogy eltudjam tartani családom, mivel férjem rokkantnyugdíjas így az ő jövedelme nagyon kevés. Inkább csak a gyerekekre tud figyelni, ami így is hatalmas segítség számomra. Tudja, mikor megtudtam, hogy a szóbeszédből Önök szinte napok alatt új törvényt csináltak, azt a mai napig alig tudom elhinni és józanul gondolkozó felelős magyarként felfogni.
Hirdetés
Tudja a munkásréteg képezi a magyar társadalom jelentős részét, amivel önök most nagyon kiszúrtak.
Tudja nem csak nekem vannak gyermekeim akiket szeretnék (ha az időm és MUNKÁM engedi) minél többet látni és édesanyaként méltó mód felnevelni az életre. Önök ezt az időt veszik és vették el most családok ezreitől, még ha csak azt mondják "pár órácskákról van itt szó" Ugyan adja már Ön össze azt a sok "pár órácska" túlórát.. Én a plusz túlóra pénz helyett inkább a CSALÁDOT választom és azt az örömet amit velük tölthetek, mert azt a pénz sose tudja megadni vagy kárpótolni.
Hirdetés
Köszönöm Miniszterelnök úr, hogy így kiszúrtak családok ezreivel. Köszönöm, hogy még ha az (elején?) talán bíztam is abban, hogy önök felelősen tudják irányítani ezt a nagy bajban lévő országot ISMÉT cserbenhagytak." Egy felelős magyarként gondolkozó és dolgozó családanya,Kis Mónika.
- Önök mit gondolnak az anyuka szavairól? Reméljük eljut azokhoz is, akik ezt a törvényt megalkották és megszavazták.
Hirdetés
Segítsetek neki ebben!
fotó :illusztráció
2018. december 13. (csütörtök), 16:34
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?