Egy hétig ki sem nyitották a dobozt a reptéren. Amikor végre megteszik... Sokkot kapnak

Hirdetés
Egy hétig ki sem nyitották a dobozt a reptéren. Amikor végre megteszik... Sokkot kapnak
Hirdetés

 .

/\[IMAGE_BLOCK_0\]\./
Hirdetés
 
 
 
 
 

Percekig kapkodták a levegőt.


 
 
 
 

Libanonban a bejrúti reptéren egy fából készült doboz ácsorgott, egy héten keresztül, mielőtt valaki rájött volna mi is van benne.

Elég sokkoló volt látni mi is a doboz tartalma mikor valakinek végre eszébe jutott kinyitni azt.

A dobozban ugyanis három fiatal szibériai tigris volt, ez az állat védett faj.

Hirdetés
Az éhező állatok a saját ürülékükben ültek, tele voltak parazitákkal , írja a Dodo internetes oldal.

A négy hónapos állatok étel és ital nélkül ültek a dobozban több napon keresztül s még annyi helyük sem volt, hogy normálisan felálljanak benne.

- Semmi jel sem mutatott arra a csomagoláson, hogy élő állatok lennének a dobozban. Semmilyen hivatalos papír nem érkezett a csomaggal, mondta a libanoni állatvédő egyesület szóvivője.

Hirdetés

Egy ukrajnai állatkertből küldték a kölyköket Damaszkuszba és Beirútban elakadt a csomag. Az állatmentő egyesület engedély kért a helyi hatóságoktól, hogy az állatokat elszállíthassa a menhelyre.

Mikor a kölyköket végre kiszabadították, a dobozból és az állatokból is csak úgy dőlt  a rengeteg élősködő.

A hatóságok látták, milyen szörnyű állapotban voltak az állatok és engedélyt adott az áthelyezésre. A kölyköket ott azonnal orvosi ellátásban részesítették.

Hirdetés

Sajnos nem ez az első eset, hogy szibériai tigris kölyköket elszakítanak anyjuktól az állatkertben, hogy utána elszállítsák őket. 2012 óta legalább 12 tigriskölyköt adtak el, a másik kilencet privát személyek vették meg.

A három testvér most játékokat is kapott és egy kényelmes helyet, ahol jól érzik magukat.

Oltást is kaptak és az állatorvos alaposan megvizsgálta őket, most már sokkal normálisabb körülmények között élnek.

Hirdetés

 
 

(Csodálatos)

2017. április 07. (péntek), 16:19

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Kapcsolódó cikkünk
Ez a férfi segített a síró farkaskölykön és az anyján – másnap reggel viszont az egész MÁTRAI FALU LEBÉNULT A DÖBBENETTŐL… ??? Amit László tett, az elsőre csak egy egyszerű jócselekedetnek tűnt. Egy anyafarkas, egy csapda, néhány kölyök – és egy ember, aki nem fordított hátat a természetnek. De ami másnap történt, arra senki, még maga László sem volt felkészülve… A csendes mátrai falucska, ahol az emberek még ismerik egymás nevét, olyan sokkot élt át, amire generációk óta nem volt példa. A részletek felkavaróak. Egy csendes mátrai erdő mélyén, ahol a reggeli köd úgy borul a vén tölgyfákra, akár egy fátyol, László – egy egyszerű vidéki férfi – sétára indult. Léptei alatt ropogtak az avar és a száraz gallyak, amikor a természet némaságát hirtelen egy metszően fájdalmas vonyítás szakította meg. A hang olyan kétségbeesett és szívbemarkoló volt, hogy László torkában megakadt a levegő. Nem csak egy állat sírt… ebben a hangban volt valami emberi. Valami különös erő vezette, ahogy hátizsákját félredobva elindult a hang irányába. A bozótoson átvágva egy kis tisztáson döbbenetes látvány tárult elé: egy hatalmas nőstényfarkas feküdt a földhöz lapulva, egyik mancsa egy rozsdás csapdába szorulva. A szemei ijedtek és kimerültek voltak. Mellkasa megduzzadt a tejtől – egyértelmű jele annak, hogy valahol a közelben kicsinyei várják őt… nem sejtve, hogy az idő ellenük dolgozik. László nem tudta ott hagyni. A félelem a vadállattól háttérbe szorult az együttérzés mögött. Lassan közeledett, mire a farkas felmordult – de ebben a hangban nem fenyegetés volt, hanem könyörgés. László a csapda fölé hajolt, megpróbálta szétfeszíteni, de a rozsdás mechanika meg se moccant. A vér patakzott a sebből. László mély levegőt vett, felkapott egy követ, és teljes erejéből lesújtott. A csapda nyikorgott, majd engedett. Óriási erőfeszítésébe került, de végül vállára vette a legyengült állatot, és hazacipelte a kunyhójába. Valahol belül érezte, hogy ez csak a kezdet. Másnap korán reggel, követve a nyomokat és megfigyelve a jeleket, rábukkant a kicsikre is, akik egy faodú mélyén lapultak. Egyesével kimentette őket, és visszavitte az anyjukhoz. Mindenki azt hitte, itt véget ér a történet… De másnap reggel a teljes falu dermedt csendben állt, amikor... ? A történet folytatása az első hozzászólásban!

Egy reggel László az erdőben sétált, a kunyhója közelében, a Mátrában.

A hajnali pára még...

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 05:27
Hirdetés

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított Kinga gyerekkora óta imádta a...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 21:24

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egy tapasztalt orvost a börtön után csak takarítónőként alkalmaztak. Senki sem sejthette, mivé fajul ez az...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő)

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 17:53

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 15:48

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A megtört öreg és a hó alatt szunnyadó reménySándor lassú léptekkel haladt végig az ismerős utcán. A hideg szél arcul...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 14:16

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Tivadar, akit a faluban mindenki csak Tivadkának hívott, hajnalban ébredt, azzal az érzéssel, hogy a világ körülötte...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 13:04

A kutya nap mint nap ott ült a csatornafedél mellett… és amit végül a fedél alatt találtak, attól mindenkinek elakadt a lélegzete!

A kutya nap mint nap ott ült a csatornafedél mellett… és amit végül a fedél alatt találtak, attól mindenkinek elakadt a lélegzete!

Elviselhetetlen fájdalom járta át az egész testét Elviselhetetlen fájdalom járta át az egész testét. A kutya nem tudott...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 12:30

Újabb drámai részletek DERÜLTEK KI Ferenc pápa haláláról!

Újabb drámai részletek DERÜLTEK KI Ferenc pápa haláláról!

Újabb drámai részletek DERÜLTEK KI Ferenc pápa haláláról! Meghalt Ferenc pápa, az elfogadó egyházfő „Az én népem...

Hirdetés
Hirdetés