Túrázók találtak egy dobozt, amire az volt írva, “Lőjetek le” — A szívük összeszorult, amikor meglátták mi van benne
Hirdetés
Hirdetés
Ha a kutyádnak kölykei születnek, de nem vagy képes eltartani őket, nem tudsz rájuk vigyázni, több lehetőség is van arra, hogy biztonságos helyre kerüljenek. Örökbe adhatod te magad is, vagy beviszed őket egy menhelyre… mindig van megoldás!
Annak ellenére, hogy több megoldás is lehetséges egy ilyen helyzetben, megdöbbentő számú ember mégis úgy dönt, hogy ott hagyják valahol a kutyákat; némelyik abban reménykedve, hogy rendben lesznek, míg mások képesek egy csipetnyi aggodalom nélkül eldobni állatait!
/Az a személy, aki eldobott 6 kölyökkutyát az erdőben, Texasban, sajnos az utóbbi csoportba tartozik\./
Hirdetés
Nem elég, hogy a doboz le volt zárva, és napokig éhezhettek szegények, de ami a dobozra volt írva, az egyenesen sokkoló! Az üzenet így szólt: “Lőjetek le!”
Egy férfi és felesége az erdőben túráztak, amikor belebotlottak egy lezárt dobozba, amire ez volt ráírva: “Lőjetek le” A dobozban 6 girhes, de még életben lévő kölyköt találtak!
Néhány telefonhívás után, a feleség kapcsolatba került Karen Rene-vel, aki a The Underdog Project szervezetnél önkéntes, akik orvosi ellátást biztosítanak a kóbor és bántalmazott kutyáknak Dallas környékén. Karen egyből a helyszínre ment, és magához vette a beteg kölyköket.
Hirdetés
Karen megkönnyebbült, hogy időben magához tudta venni a kutyákat, mivel a hölgy férje egy mohó vadász volt, és sokat kellett győzködje férjét, hogy ne ölje meg szegény kutyákat.
Hirdetés
A kezdeti vizsgálatokból kiderült, hogy körülbelül egy hónaposak lehettek. Mindegyikük nagyon alultáplált volt, különböző sérüléseket és betegségeket is találtak náluk; az egyik arcán egy elfertőződött harapás, egy másik farka szinte teljesen átharapva.
Amiért olyan erősek maradtak a káosz ellenére, amin keresztül mentek születésük óta, Karen a Görög Istenek után nevezte el őket: Árész, Apollo, Afrodité, Athéné, Atlas, és a legkisebbet Hérának.
Hirdetés
Habár már biztonságban voltak, de a java még csak ezután jött…
Három kölyök, Athéné, Afrodité és Árész hamar coccidia (vékonybél parazita) fertőzést kaptak. Sajnos csak Árész élte túl!
Hirdetés
Árész hazament testvéreihez, de miután megjárta a halál kapuját, sokkal visszafogottabb volt, és nem volt olyan izgága, mint előtte.
Karen nagyon elfoglalt volt a kutyákkal, de a két kölyök elvesztését még nem heverte ki, hiszen gondozása alatt még sosem veszített el egy állatot sem! Így még több odaadást és törődést kaptak a kutyák, hogy egészségesek és boldogok maradjanak!
Hirdetés
A kutyusok egyre csak nőttek, és egészségesek voltak; a fiúk nagyon energikusak voltak, és szerettek játszani, míg Héra inkább öleb volt, és szerette az ölelkezést.
Karen lányához, Blakeleigh-hez is nagyon hozzánőttek, aki szklerozis multiplexben szenved, és vak.
Hirdetés
Karen Hérához érzi magát a legközelebb, aki a legkisebb testvérei közül. Hamar észrevették, hogy egyik szemére vak, így ő több odafigyelést kap.
A kutyusok erősek és egészségesek, így készen állnak arra, hogy egy szerető otthonra találjanak, Karen pedig a többi rászoruló állat nevelésére, hogy ők is megkapják a második esélyüket egy boldog élethez!
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
