Egy nap mindennel fel akartam hagyni. Aztán olyan dolog történt, ami megváltoztatta az életem!
Hirdetés
Hirdetés
„Szörnyű napom volt, el szerettem volna tűnni örökre. Ekkor váratlan dolog történt, amely örökre megváltoztatta az életem.”
„Egy nap elhatároztam, hogy feladok mindent… a munkámat, a párkapcsolatomat, a hitemet. /Végül az életemet is\./
Hirdetés
Kimentem a közeli erdőbe, és Istent szólítottam.
– Uram, kérlek adj okot, hogy még érdemes tovább élnem, hogy küzdjek, hogy ne adjam fel.
Hirdetés
– Néz körül – válaszolta Isten, – látod a páfrányt és a bambuszt?
– Igen – feleltem.
– Mikor elültettem a páfrány és a bambusz magjait, nagyon vigyáztam rájuk. Fényt, vizet adtam, hogy fejlődni, növekedni tudjanak. A páfrány gyorsan kibújt a talajból, és gyönyörű, csillogó zöld leveleivel betakarta a földet. A bambusz még sehol nem volt. De nem adtam fel, hittem, hogy ki fog nőni a földből.
A Teremtő a történetet tovább folyatta, elmesélve azt, hogy két év múlva a páfrány már óriásira nőtt, a bambusz még mindig a föld alatt volt, de a reményt nem adta fel.
Hirdetés
A harmadik évben még mindig semmi életjelt nem adott a bambusz, ahogyan a negyedik évben sem.
Az ötödik esztendőben egy csíra dugta ki a fejét, és alig hat hónap alatt ebből a kis csírából 30 méter magas fa nőtt. Öt évre volt szüksége, hogy teljesen kifejlődhessen. A gyökerei nagyon erősen kapaszkodtak a talajba, és ez jelentette a stabilitást az életében.
– Verj gyökeret te is, akárcsak a bambusz.
Hirdetés
Ne hasonlítsd mások életéhez a sajátodat. A bambusznak más céljai voltak, mint a páfránynak. Ő várt arra, hogy nagy és erős fa legyen. Eljön a te időd is, és majd magasra fogsz nőni – mondta Isten.
– Milyen magasra kell nőnöm?
– Milyen magasra nőtt a bambusz? – kérdezett vissza.
– Amennyire csak tudott – válaszoltam.
– Igen! Ha hiszel magadban, nagy dolgokat valósíthatsz meg, nagyra nőhetsz, akár a bambusz!
Akkor jöttem rá, hogy Isten sosem hagy el engem, ezért egyetlen napot sem szabad elpocsékolnom, hiszen ha rossz napom is van, abból tapasztalatot gyűjthetek, ha meg jó napom van, akkor az a legnagyobb boldogság.
Hirdetés
Örüljünk az életnek, legyünk hálásak minden percért!”
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
