Egy nő 15 éven keresztül járt a könyvesboltba olvasni. A bolt személyzete megelégelte ezt, és úgy döntött, hogy…
Hirdetés
Hirdetés
Ez a történet valós, és Kijevben esett meg.
Az „Auchan Ukrajna” törzsvásárlói felfigyelhettek egy idősebb hölgyre, aki, mint később kiderült, immáron 15 éve minden nap felkeresi a hipermarketet, hogy ott könyvet olvasson. Írja Bogdan Gdal újságíró egy .
Majd így folytatja:
/„Ez a hölgy tizenöt éven keresztül szinte napi rendszerességgel jár a „Magedán” bevásárlóközpont könyvrészlegéhez és ott olvassa a könyveket\./
Hirdetés
A hölgy egyébként megfordult több hipermarketben is, látták a „Sztráná”, később a „Karaván” és legutóbb az „Auchan” polcai között is.
Hirdetés
Mindenhol ott van! Annyira igaz ez, hogy úgy gondolom, letetne a hipermarket szimbóluma is.
Hirdetés
Egyszer odamentem hozzá, és ezt mondtam neki: „Magát gyakran látni itt.” Azt válaszolta rá, hogy nincs mivel foglalkoznia otthon, unatkozik, az élet pedig nehéz. Aztán elszégyellve magát visszatette a kezében lévő könyvet a polcra és elment. Az eset után megtudtam, hogy Anasztáziának hívják a hölgyet. Elhatároztam, hogy többet nem fogom zavarni olvasás közben, olvasgasson csak, ha akar…”
Hirdetés
Aztán nemrég kisebbfajta csoda történt, ugyanis kizárólag ezen idős hölgy kedvéért egy ülőalkalmatosságot helyeztek el a könyvespolcok közelében!
Erről az újdonságról személyesen Irina Jargina számolt be, aki az „Auchan Ukrajna” közösségi kommunikációért felelős vezetője.
A közösségi oldalakon sokan jelezték, kérték, hogy segítsünk valahogy ennek az idős hölgynek, így az Auchan vezetősége úgy döntött, hogy a könyvespolcok elé egy nem túl nagy, de kényelmes ülőalkalmatosságot helyeznek ki.
Ezentúl a néninek kényelmesebb lesz olvasgatni, mondták az üzlet dolgozói.
„Örömmel töltött el minket, hogy ebben a helyzetben az emberek nem közönnyel álltak a helyzethez. Meghallgattuk a jobbnál jobb ötleteket és egy olvasósarkot hoztunk létre az üzletünkben.
Hirdetés
A néni már járt azóta nálunk látta is, de egyelőre furcsa még neki.”tette közzé az „Auchan Ukrajna” a facebook oldalán.
A hír gyorsan elterjedt az interneten. Íme, a legaranyosabb hozzászólások a facebookról:
„Hurrá, nem semmi, komolyan! Köszönet nektek! Igazán emberi hozzáállás ez! És jólelkűség! Valódi emberiesség! Minden jót kívánok nektek! Az ünnepekre pedig sok-sok szeretetet!”
„Emberiességből ötös! Ma megyek is hozzátok könyvet venni!”
„Ez megható. Könnyek szöktek a szemembe.
Hirdetés
”
„Elismerésem! Szerintem mondjátok meg a néninek, hogy nyugodtan üljön le. Biztos jól fog esni neki, hogy valami jó is történik.”
Téged is megérintett ez a hír? Te voltál már valaha ehhez hasonló helyzetnek a szemtanúja?
Egy esős őszi estén, amikor az ég sűrű felhőkkel borult be, és az egész világ szürke fátyolba burkolózott, fáradtan...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. május 31. (szombat), 13:15
Évekig gondoztam a beteg szomszédasszonyomat, de amikor meghalt, két rendőr kopogott az ajtómon… és attól, amit mondtak, földbe gyökerezett a lábam” ???
? „Ő a szemem, a kezem, a biztonságom”– Megan és vakvezető kutyája, Rowle megható története, amit látnod kell!Megan...
Mindenegyben blog 2025. május 30. (péntek), 14:36
TEGNAP A PIACRA MENET HIRTELEN ROSSZUL LETTEM ÉS ÖSSZEESTEM! KÖZEL 20 PERCIG FEKÜDTEM A FÖLDÖN, DE AKKOR JÖTT EZ A FÉRFI ÉS EZT TETTE VELEM! SZERETNÉM HA ELJUTNA HOZZÁ AZ ÜZENETEM, HOGY TUDJA NEM FELEJTETTEM EL! TERJESSZÉTEK!
Tegnap a piac felé sétáltam… összeestem! Húsz percen át feküdtem magatehetetlenül, míg jött egy férfi – és megmentette...
Mindenegyben blog 2025. május 30. (péntek), 14:12
Amikor Kovács Olivér becsapta a hűtőt, még nem sejtette, hogy három év múlva a földön fog könyörögni a kegyelemért… A nő, akit elhagyott, most milliomosok virágait rendezi – és már csak sajnálattal tud ránézni…
Amikor meghalt az apám, összepakoltam az életemet, és beköltöztem a régi házába a két fiammal – de az új szomszédunk...
Mindenegyben blog 2025. május 30. (péntek), 05:47
Egy haldokló nő megkérte a barátnőjét, hogy vegye magához a kislányát. A temetés után azonban a gyerek odasúgta: „Anya él!” ???
Bíró Mária a kezét fogta legjobb barátnőjének, Kerekes Tímeának, és alig tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. Tímea haldoklott, teljesen legyengítette a betegség, de a tekintete még mindig élénk volt — nem a saját sorsa miatt, hanem a szoba sarkában ülő kislányért aggódott, aki csendben virágokat rajzolt egy szalvétára filctollal.
— Mári, kérlek... — suttogta Tímea rekedten. — Vidd magadhoz Vikit. Neked van otthonod, nagy szíved... neki már nincs senkije. Csak te. Ígérd meg…
Mária alig hallhatóan bólintott:
— Megígérem. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne, Timi.
Két nappal később Tímea meghalt. A temetés szerény volt. Viki szorosan Mária mellett állt, a kezét szorongatta. Nem sírt. Csak hallgatott.
Aznap este, amikor megérkeztek Mária lakásába, a kislány sokáig állt az ablaknál, és némán nézett ki a sötétségbe. Aztán hirtelen, nagyon halkan megszólalt:
— Anya él. Érzem...
Mária összerezzent. Leült mellé.
— Drágám, anyukád most már a mennyben van. A szívedben él tovább. És ez is egyfajta élet.
De Viki csak rázta a fejét:
— Nem... érzem. Ott van valahol... és hív engem. Halkan. Egyre csak hív...
Mária nem szólt ellene. Azt gondolta, talán így védi magát a gyerek lelke a fájdalomtól. Ám másnap reggel a kislány váratlanul megkérte, hogy menjenek el az állomásra.
— Tudom, hol van — jelentette ki komolyan.
Kíváncsiságból — vagy talán aggodalomból — Mária beleegyezett. Felszálltak egy buszra, majd egy kis helyi furgonra. A város szélén, egy elhagyatott régi épületnél szálltak le…
? A történet folytatását a hozzászólások között találod! ???
