Este 7 óra.. Csak pár doboz tejért mentem le a boltba.. ám egy idős bácsitól megdöbbentő dolgot kaptam..
/Este 7 óra\./
Találtunk egy szomorkásan szép élménybeszámolót Nektek. Fogadjátok szeretettel Puskásné Nagy Ildikó élménybeszámolóját!
„Pécs. Este 7 óra. Épp az esti bevásárlást intéztem a közeli szupermarketben, mikor megakadt a szemem egy idős bácsin... Rögtön láttam, hogy a szemében nagy fájdalom ül! Nagyon megsajnáltam szegényt!Eltoltam a kosaram mellette.
Ekkor nagy könnycseppek gurultak végig a bácsi napbarnított arcán..
"Vastagbélrákom van, és sajnos nem mindig érzem, hogy odalent mi történik, így sajnos megesett a baj"- mondta.
Szóltam az egyik eladónak, hogy gond van! Ő nagyon segítőkész volt: kisegítette a bácsit a mosdóba, majd hozott neki tiszta alsónadrágot az üzletből.
Mikor a bácsi távozni akart, a pénztárnál illedelmesen ki akarta fizetni a ruhát... De a jó szívű üzletvezető egy fillért sem sem fogadott el, azt mondta, hogy örültek, hogy segíthettek!!
Jajj! A bácsi nem győzte köszönni!! Elmondta, hogy 50 évig dolgozott, mégis a mai napig úgy érezte, hogy senki sem törődik vele!!
Az egész olyan volt, mint valami különleges szónoklat: többen elsírták magukat! A bácsi aztán tudott beszélni!! Erre én is megosztottam vele pár dolgot, ami nekem fáj az életben.
Ő türelmesen végighallgatott, aztán nyugodt hangon ezt mondta: "minden rendbe jön, ne aggódj"! Majd még egyszer megköszönte a segítséget, és elindult haza.
Hogy miért volt ilyen sietős? Várta a nálánál még súlyosabb beteg felesége, akit gondoznia kell!!
Mikor figyeltem, ahogy az öregúr lassan távolodik, csak egyetlen dolgon járt az eszem: ez az este olyan ajándékot adott nekem, amire nem is számítottam!
Segítettem ezen az idős bácsin, és cserébe EMBERNEK érezhettem magam!!!
Higgyétek el, segíteni nagyon-nagyon jó érzés!”
Ha egyetértesz, kérjük ne felejtsd el megosztani!Puskásné Nagy Ildikó
2018. augusztus 27. (hétfő), 08:22
Kapcsolódó cikkünk
A férjem elhagyott minket a szeretője miatt... és három év múlva újra találkoztam velük. Amit akkor éreztem, szinte leírhatatlan. De egy biztos: ELÉGTÉTEL volt! ??
Tizennégy év házasság, két gyerek, és egy élet, amit tökéletesnek hittem. Aztán egy este Zoltán, a férjem, hazaállított… de nem egyedül. Egy magas, fagyos mosolyú nővel jött, akinek az első mondata ez volt:
? „Nem hazudtál. Tényleg elhagyta magát.”
Én csak álltam a konyhában, és nem hittem el, amit hallok. De Zoltán csak megvonta a vállát:
? „Anikó, elválok. Te majd boldogulsz. A gyerekekkel is.”
Aznap este elmentem. Elköltöztünk. Zoltán eltűnt – a mi életünkből, a gyerekekéből is. És évekig nem hallottunk felőle.
De három évvel később… véletlenül újra megláttam őket. És az, amit akkor láttam… az valami egészen más volt.
? Ő volt elnyűtt ruhában, meggyötörten, ő, akinek egyszer túl kevés voltam. Most ő ment be abba a kisboltba, ahová engem lenézett, amiért spóroltam.
És én csak álltam… és mosolyogtam. Mert tudtam: a karma nem felejt.
? A folytatást az első hozzászólásban találod ??
