Este 7 óra.. Csak pár doboz tejért mentem le a boltba.. ám egy idős bácsitól megdöbbentő dolgot kaptam..
/Este 7 óra\./
Találtunk egy szomorkásan szép élménybeszámolót Nektek. Fogadjátok szeretettel Puskásné Nagy Ildikó élménybeszámolóját!
„Pécs. Este 7 óra. Épp az esti bevásárlást intéztem a közeli szupermarketben, mikor megakadt a szemem egy idős bácsin... Rögtön láttam, hogy a szemében nagy fájdalom ül! Nagyon megsajnáltam szegényt!Eltoltam a kosaram mellette.
Ekkor nagy könnycseppek gurultak végig a bácsi napbarnított arcán..
"Vastagbélrákom van, és sajnos nem mindig érzem, hogy odalent mi történik, így sajnos megesett a baj"- mondta.
Szóltam az egyik eladónak, hogy gond van! Ő nagyon segítőkész volt: kisegítette a bácsit a mosdóba, majd hozott neki tiszta alsónadrágot az üzletből.
Mikor a bácsi távozni akart, a pénztárnál illedelmesen ki akarta fizetni a ruhát... De a jó szívű üzletvezető egy fillért sem sem fogadott el, azt mondta, hogy örültek, hogy segíthettek!!
Jajj! A bácsi nem győzte köszönni!! Elmondta, hogy 50 évig dolgozott, mégis a mai napig úgy érezte, hogy senki sem törődik vele!!
Az egész olyan volt, mint valami különleges szónoklat: többen elsírták magukat! A bácsi aztán tudott beszélni!! Erre én is megosztottam vele pár dolgot, ami nekem fáj az életben.
Ő türelmesen végighallgatott, aztán nyugodt hangon ezt mondta: "minden rendbe jön, ne aggódj"! Majd még egyszer megköszönte a segítséget, és elindult haza.
Hogy miért volt ilyen sietős? Várta a nálánál még súlyosabb beteg felesége, akit gondoznia kell!!
Mikor figyeltem, ahogy az öregúr lassan távolodik, csak egyetlen dolgon járt az eszem: ez az este olyan ajándékot adott nekem, amire nem is számítottam!
Segítettem ezen az idős bácsin, és cserébe EMBERNEK érezhettem magam!!!
Higgyétek el, segíteni nagyon-nagyon jó érzés!”
Ha egyetértesz, kérjük ne felejtsd el megosztani!Puskásné Nagy Ildikó
2018. augusztus 27. (hétfő), 08:22
Kapcsolódó cikkünk
Segítettem egy vajúdó nőnek megszülni az utcán… és fogalmam sem volt, hogy ezzel a saját életemet is darabokra szedem ??
Hazafelé tartottam, amikor megálltam bevásárolni. Fel akartam hívni Gergőt, de nem vette fel, így csak írtam neki, mit főzzek vacsorára. A válasza rövid volt, közönyös. Már akkor éreztem valami furcsa távolságot köztünk… de nem gondoltam semmi komolyra. ?
A bolt után átmentem a piacra húsért, majd hirtelen megkívántam egy főtt kukoricát, ezért odasétáltam egy árushoz. Ekkor vettem észre egy fiatal, terhes nőt. Alig tudott menni, az arcán fájdalom ült, a teste remegett. Azonnal odaléptem hozzá.
„Segítsen… azt hiszem, szülök…” – suttogta izzadtan.
Orvos vagyok, de nem szülész. Mégis tudtam, hogy nincs idő várni. Segítségért kiáltottam, de az emberek csak néztek… senki nem mozdult. ?
A nő hirtelen megragadta a karomat.
„Jön a baba…”
És akkor már nem volt visszaút.
Egy idegen férfi – később megtudtam, hogy Bálint – végül odalépett, és segített. Kartont hozott, lefektettük a nőt az út szélén… és ott, az aszfalt mellett, a semmi közepén kezdődött el a szülés.
A kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott. Nem erre készültem. De nem volt választásom.
„Vegyen mély levegőt! Látom a fejét!” – mondtam, miközben próbáltam uralni a pánikot.
Egy utolsó sikoly… és a baba megszületett. ??
Bálint levette az ingét, abba burkoltuk a kicsit. Az anya sírt, a baba felsírt, én pedig alig hittem el, hogy tényleg megtörtént.
Gyorsan az autómhoz vittük őket, az emberek közben csak bámultak és suttogtak.
„Köszönöm…” – mondta a nő remegve.
Megkérdeztem, van-e valakije. Férj, család…
A válasza mindent megváltoztatott.
„Senki. Teljesen egyedül vagyok… csak egyszer történt… és most itt a baba.”
A szavai után megfagyott bennem valami.
A kórházba vittem őket, ott azonnal ellátták. Ekkor hívott Gergő.
„Hol vagy? Már itthon vagyok.”
„Vissza kellett jönnöm a kórházba. Segítettem egy nőnek.”
Csak ennyit mondott:
„Rendben.”
Semmi kérdés. Semmi érdeklődés.
És akkor még nem tudtam… hogy ez a nap nem csak egy életet hozott világra.
Hanem az enyémet is teljesen felforgatta. ???? A folytatás az első kommentben… ???
A fénykép
A parkolóban még mindig érezni lehetett a fertőtlenítő szúrós szagát, mintha a...
