Ez a 4 éves kislány „leöregbácsizta” a férfit. Váratlan reakciója és válasza édesanyját könnyekig hatotta
A bácsi reakciója a körülöttük állókat is meglepte, majd ami később történt….
Tara Woods kislánya, Norah a negyedik születésnapján egy nyugdíjas bácsit túl öregnek hívott. /A bácsi erre kicsit ridegen reagált, de mielőtt az édesanya leszidta volna kislányát emiatt, odafordult a kislányhoz\./
A válasza az édesanyát és a körülöttük állókat is meglepte. Az idős bácsi nem várt válaszával egy hosszú barátság vette kezdetét. Tara megosztotta ezt a történetet a Facebook-on, nem is csoda, hogy most futótűzként terjed.
Ezt írta Tara a Today.com-on:
A kislányom Norah negyedik születésnapja előtt egy nappal figyelemre méltó dolgot látott. Éppen az óvodába mentem érte, hogy elhozzam őt, és mikor indultunk rámutatott egy idős emberre aki a parkban csigalassúsággal sétált.
Norah elmondta nekem, hogy kedveli az időseket és ezzel magyarázta: “Azért kedvelem őket, mert ők is olyan lassan mennek, mint én és nekik is puha a bőrük, mint nekem.
Persze, volt ebben a történetben egy kis sötét rész is, de éreztem, hogy a szíve a helyén van.
Másnap volt a születésnapja és mikor hazafelé mentünk, megkért, menjünk be útközben a boltba és vegyünk kis süteményeket amit majd vacsora után hat testvérével együtt megesznek. Hogy lehet erre a kérésre nemet mondani?
Betettem Noraht és egyik kistestvérét a bevásárlókocsiba és elindultunk a pékség részleg felé. Mikor megvolt az összes sütemény, elindultunk egy másik részleg felé ahol még néhány dolgot venni akartam. Norah egyszer csak felállt a bevásárlókocsiban, vidáman integetett és ezt mondta: “Hé, öreg bácsi, ma van a születésnapom!”
A bácsinak morcos arca volt és nagyon vastag szemöldöke. De mielőtt rászóltam volna kislányomra amiért a bácsit öregnek titulálta, vagy mielőtt azon gondolkodtam volna jó lenne, ha megnyílna alattam a föld, a bácsi megállt és ezt mondta lányomnak:
“És te, kicsi lány, hány éves vagy ma? (Ha esetleg szégyellte azt amit kislányom mondott neki, nem mutatta ki)
Beszélgettek néhány percig, a bácsi gratulált lányomnak, aztán elváltak útjaink. Néhány perccel később kislányom odafordult hozzám és ezt súgta a fülembe:
“Csinálsz rólam egy képet ezzel az öreg bácsival a születésnapomon?”
Ez igazán édes dolog volt, és bár nem tudtam a bácsi beleegyezik-e majd, mindenképpen meg akartam őt kérni. Megtaláltuk a bácsit néhány sorral odébb és odamentünk hozzá. “Elnézést, ő Norah és azt szeretné, hogy készíthessünk Önnel egy fényképet a születésnapja alkalmából.”
A bácsi arca először meglepetést, aztán örömöt mutatott. Megtámaszkodott a bevásárlókocsin, a mellkasára tette a kezét és ezt kérdezte:
“Egy képet szeretne? Velem?
“Igen, a szülinapomra.” – válaszolt Norah.
A bácsi beleegyezett. Elővettem a telefonomat és lefényképeztem őket.
A kislányom megpuszilta a kezét és az arcára tette. A bácsi nagyon meghatódott. Megkérdeztük a nevét, Dan-nek hívták. Eléggé útban voltunk másoknak, de nem érdekelte őket.
Valami varázslatos dolog történt akkor a boltban és mi mindannyian éreztük ezt. Norah és Dan észre sem vették, úgy beszélgetnek mintha régi barátok lennének.
“Néhány perccel később megköszöntem Dan-nek, hogy időt szánt ránk. Ő pedig ezt mondta: ” Nem, én köszönöm Nektek. Hosszú idő óta ezt volt az egyik legszebb nap az életemben. Nagyon boldog vagyok most, Norah.”
Megölelték egymást aztán elváltunk. Norah egészen addig bámulta a bácsit, ameddig az el nem tűnt a látószögéből. Hazudnék, ha azt mondanám, nem könnyeztem meg a dolgot.
Nagyon meghatott engem ez a találkozás és úgy gondoltam, írok róla egy történetet a Facebook-on. Közzétettem, néhány fotóval együtt. Aznap este kaptam egy üzenetet egy helyi olvasótól, aki ismerte Dan-t.
“A bácsi felesége Mary márciusban elhunyt, azóta egyedül él. Azt írta, biztos nagyon meghatotta Dan-t a kislánnyal való találkozás és soha nem fogja ezt elfelejteni.
Elkértem Dan telefonszámát és felhívtam őt néhány nap múlva. Meglátogattuk a Dance Cozy éttermet és kitakarítottuk a lakást. Dan megborotválkozott, szépen fel volt öltözve, 10 évvel fiatalabbnak nézett ki. Az asztalra papírt és színes ceruzákat készített ki és megkérte Norah-t rajzoljon neki valamit, amit aztán kitehet a hűtő ajtajára. Norah vidáman rajzolni kezdett.
Aznap több mint három órát töltöttünk Dan-nel. Nagyon türelmesen és megértően bánt az én kis cserfes lányommal. Letörölte a kis szájacskáról és a ketchöpöt és odaadta neki a csirkefalatjait. Mikor már kint voltunk a kertben, a bácsi elővett egy apró bicskát a zsebéből, a kertben nyíló rózsákból levágott egyet és odaadta Norah-nak.
De előtte eltöltött legalább 10 percet azzal, hogy levágja róla az összes tüskét. Ez a rózsa, ma elszáradva és zacskóba téve, ott pihen a kislányom egyik párnája alatt.”
“Norah minden nap kérdezget Dan-ről. Aggódik érte, hogy esetleg nem éhes-e, vagy nem fázik-e, nincs-e egyedül vagy hogy van e sajt a szendvicsében. Azt szeretné, hogy jól érezze magát, azt szeretné, hogy szeretetet érezzen maga körül.
Dan is sokat gondol Norahra. Egyik látogatásunk alkalmával elmondta, hogy a felesége halála óta egyetlen éjszaka sem aludt nyugodtan. Viszont mióta Norah-val találkozott, sokkal jobban alszik. “Norah levett a lábamról.” - mondta.
Erre elkezdtem könnyezni. 78 év különbség van kettejük között, s olyan mintha a szívük és a lelkük már ismerte volna egymást régebbről. Norah és én megbeszéltük, hogy minden héten meglátogatjuk Dan-t, még ha csak 15 percre is, vagy egy ölelés erejéig. Vagy esetleg csak beadjuk neki a kedvenc süteményét.
Meghívtam őt a hálaadás ünnepségre hozzánk. Most már a családunkhoz tartozik, akár tetszik neki, akár nem. Már ennek a kilenc tagú családnak a tagja és ahogy Norah mondta: ”Szeretnünk kell őt!”
Néha egy idegennel való beszélgetés gyönyörű dolgokhoz vezethet.
2016. november 06. (vasárnap), 23:17
