Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség – a valódi szépség – belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.

Nem kellenek nekem unokák tőled!” – A dúsgazdag apa kitagadta a fiát, amikor megtudta, hogy a falusi lány hármas ikrekkel terhes! ? Három év múlva azonban meglátogatta őket, hogy kinevesse őket – és SZÓ SZERINT LEFAGYOTT a látványtól…

Nem kellenek nekem unokák tőled!” – A dúsgazdag apa kitagadta a fiát, amikor megtudta, hogy a falusi lány hármas ikrekkel terhes! ? Három év múlva azonban meglátogatta őket, hogy kinevesse őket – és SZÓ SZERINT LEFAGYOTT a látványtól…

– András, te teljesen megőrültél? Huszonkét éves vagy, miféle esküvőről beszélsz?! – járkált idegesen fel-alá az...

Az első nászéjszaka után Dani – a férj – másnap hajnalban megjelent Krisztával az újdonsült felesége szüleinél.

Az első nászéjszaka után Dani – a férj – másnap hajnalban megjelent Krisztával az újdonsült felesége szüleinél.

Nem tudtam, hogy nem én vagyok az első! Vigyétek vissza!Kriszta a tükör előtt állt, és elkeseredetten nézte magát....

Ezt a lakást a szüleidnek vetted? Mostantól ők adják ki az egyik szobát!” – döbbent meg Judit, amikor a férje újabb arcát mutatta… és még nem is sejtette, mire készül. De amit ezután tett, azt a fél város emlegetni fogja! ?⬇

Ezt a lakást a szüleidnek vetted? Mostantól ők adják ki az egyik szobát!” – döbbent meg Judit, amikor a férje újabb arcát mutatta… és még nem is sejtette, mire készül. De amit ezután tett, azt a fél város emlegetni fogja! ?⬇

Amikor Judit hazaért, a férjét, Tamást a nappaliban találta – idegesen járt fel-alá, mintha tüskék között toporogna. A...

? „Egy nyugdíjas tanárnő megállt a piacon, és odaadta az utolsó ezresét egy frissen szabadult fiatalnak. Mindenki bolondnak nézte. De pár nap múlva valaki becsöngetett hozzá, és amit akkor megtudott, arra senki nem számított… Ez a történet megtanít újra bízni az emberségben!” A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá Zsuzsa néni egész életében tanárként dolgozott, és most kénytelen volt zöldséget árulni a piacon a nevetségesen alacsony nyugdíja miatt. A veje új feleséget hozott a közös lakásba, a lánya pedig visszaköltözött a gyerekkel az anyjához. Zsuzsa, ahogy csak tudott, segített nekik. – Anyu, rosszul érzem magam, hogy így terhelek téged. Egész nap a kertben vagy, aztán a piacon... – mondta Elvira. – Pihenhetnél egy kicsit. – Semmi baj, lányom. Amíg bírom, segítek neked meg az unokámnak. Ti is sokat segítetek – a kert felét két nap alatt kigyomláltátok! Egyedül nem bírtam volna el vele – válaszolta az asszony. – És hát Lilinek is új cipő kell iskolakezdésre. Nem mehet szakadtban, ugye? Így éltek – egymást segítve, szűkösen, de szeretetben. Hittek benne, hogy egyszer talán náluk is kisüt a nap. Persze, ha Elvira kicsit könyöklősebb típus lett volna, könnyebb lenne az élete. Egy reggel Zsuzsa elindult a piacra. Jó helye volt, sok vevő. Ezt más árusok is észrevették, köztük régi ismerőse, Ludmilla is. Mire Zsuzsa odaért, Ludmilla már elfoglalta a helyét. – Jaj, te meg miért alszol ilyen sokáig? Bocs, már elfoglaltam a helyed. Pakolok majd egy órát, szóval ma máshol kell árulnod – jelentette ki Ludmilla. Zsuzsa nem vitatkozott – nem ilyen volt. Arrébb ment, kipakolta az áruit. Mellé egy régi szomszédasszony, Teri telepedett le. – Na, a vejeddel mi a helyzet? Nem jött vissza? – kérdezte Teri. – Nem. Már más élete van – sóhajtott Zsuzsa. – A mai fiatalokat nem érdekli a család. Inkább maguknak akarnak élni. Az én fiam is még mindig nőtlen, csak a hegyeket járja – mesélte Teri. Ahogy beszélgettek, repült az idő. Délután egy furcsán öltözött, fiatal férfi jelent meg a piacon. – Ez tuti sittes volt! – suttogta Ludmilla, és mindenki a jövevényt bámulta. A férfi Zsuzsa pultjához sétált, előhúzta üres zsebeit, és kérdezett: – Néni, egy fillérem sincs. Adna két almát hitelbe? – Á, vidd csak, nem nagy ügy. De mondd csak, egy ilyen fiatalnak hogyhogy nincs pénze? – kérdezte Zsuzsa vállat vonva. – Most jövök… olyan helyről, amit jobb nem emlegetni. Ne tessék félni, nem vagyok gyilkos. Egy nő miatt kerültem oda. Elvakultam, és ráfáztam. – A családod nem segít? – Megvannak, de nem akarok hívni senkit. Meg akarom őket lepni. Otthon Szekszárdon lakom. – Az nincs közel! A férfi elment a buszpályaudvar felé, beszélt valamit egy sofőrrel, majd visszatért Zsuzsához. – Néni… tudna egy kis pénzt adni kölcsön? Ha nem segít, nem jutok haza. Megígérem, visszahozom! – Mennyit kérsz? – Ezret... Zsuzsa a többi árus döbbent tekintete ellenére elővett egy ezrest, és a fiú kezébe nyomta. – Gyalog mégse megy haza. Vidd csak. – Köszönöm szépen! Visszahozom, ígérem! Engem Palkónak hívnak. És Önt? – Zsuzsa vagyok. Zsuzsa néni. – Köszönöm, Zsuzsa néni! – mondta a fiú, és elindult a buszhoz. – Megbolondultál, Zsuzsa?! Ez a pénznek bottal inthetsz! – háborgott Teri. – Segítenünk kell egymáson. Nem vagyunk állatok – válaszolta Zsuzsa. – Egy sittes nem ember! Az börtönből jött, és oda is való vissza! Zsuzsa csak legyintett, és hazament. (Folytatás az első kommentben…)

? „Egy nyugdíjas tanárnő megállt a piacon, és odaadta az utolsó ezresét egy frissen szabadult fiatalnak. Mindenki bolondnak nézte. De pár nap múlva valaki becsöngetett hozzá, és amit akkor megtudott, arra senki nem számított… Ez a történet megtanít újra bízni az emberségben!” A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá Zsuzsa néni egész életében tanárként dolgozott, és most kénytelen volt zöldséget árulni a piacon a nevetségesen alacsony nyugdíja miatt. A veje új feleséget hozott a közös lakásba, a lánya pedig visszaköltözött a gyerekkel az anyjához. Zsuzsa, ahogy csak tudott, segített nekik. – Anyu, rosszul érzem magam, hogy így terhelek téged. Egész nap a kertben vagy, aztán a piacon... – mondta Elvira. – Pihenhetnél egy kicsit. – Semmi baj, lányom. Amíg bírom, segítek neked meg az unokámnak. Ti is sokat segítetek – a kert felét két nap alatt kigyomláltátok! Egyedül nem bírtam volna el vele – válaszolta az asszony. – És hát Lilinek is új cipő kell iskolakezdésre. Nem mehet szakadtban, ugye? Így éltek – egymást segítve, szűkösen, de szeretetben. Hittek benne, hogy egyszer talán náluk is kisüt a nap. Persze, ha Elvira kicsit könyöklősebb típus lett volna, könnyebb lenne az élete. Egy reggel Zsuzsa elindult a piacra. Jó helye volt, sok vevő. Ezt más árusok is észrevették, köztük régi ismerőse, Ludmilla is. Mire Zsuzsa odaért, Ludmilla már elfoglalta a helyét. – Jaj, te meg miért alszol ilyen sokáig? Bocs, már elfoglaltam a helyed. Pakolok majd egy órát, szóval ma máshol kell árulnod – jelentette ki Ludmilla. Zsuzsa nem vitatkozott – nem ilyen volt. Arrébb ment, kipakolta az áruit. Mellé egy régi szomszédasszony, Teri telepedett le. – Na, a vejeddel mi a helyzet? Nem jött vissza? – kérdezte Teri. – Nem. Már más élete van – sóhajtott Zsuzsa. – A mai fiatalokat nem érdekli a család. Inkább maguknak akarnak élni. Az én fiam is még mindig nőtlen, csak a hegyeket járja – mesélte Teri. Ahogy beszélgettek, repült az idő. Délután egy furcsán öltözött, fiatal férfi jelent meg a piacon. – Ez tuti sittes volt! – suttogta Ludmilla, és mindenki a jövevényt bámulta. A férfi Zsuzsa pultjához sétált, előhúzta üres zsebeit, és kérdezett: – Néni, egy fillérem sincs. Adna két almát hitelbe? – Á, vidd csak, nem nagy ügy. De mondd csak, egy ilyen fiatalnak hogyhogy nincs pénze? – kérdezte Zsuzsa vállat vonva. – Most jövök… olyan helyről, amit jobb nem emlegetni. Ne tessék félni, nem vagyok gyilkos. Egy nő miatt kerültem oda. Elvakultam, és ráfáztam. – A családod nem segít? – Megvannak, de nem akarok hívni senkit. Meg akarom őket lepni. Otthon Szekszárdon lakom. – Az nincs közel! A férfi elment a buszpályaudvar felé, beszélt valamit egy sofőrrel, majd visszatért Zsuzsához. – Néni… tudna egy kis pénzt adni kölcsön? Ha nem segít, nem jutok haza. Megígérem, visszahozom! – Mennyit kérsz? – Ezret... Zsuzsa a többi árus döbbent tekintete ellenére elővett egy ezrest, és a fiú kezébe nyomta. – Gyalog mégse megy haza. Vidd csak. – Köszönöm szépen! Visszahozom, ígérem! Engem Palkónak hívnak. És Önt? – Zsuzsa vagyok. Zsuzsa néni. – Köszönöm, Zsuzsa néni! – mondta a fiú, és elindult a buszhoz. – Megbolondultál, Zsuzsa?! Ez a pénznek bottal inthetsz! – háborgott Teri. – Segítenünk kell egymáson. Nem vagyunk állatok – válaszolta Zsuzsa. – Egy sittes nem ember! Az börtönből jött, és oda is való vissza! Zsuzsa csak legyintett, és hazament. (Folytatás az első kommentben…)

A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá..Zsuzsa néni egész életében...