Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség – a valódi szépség – belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.

Megmentette a sebesült varjút, de amit egy hónappal később visszahozott… attól a lélegzete is elakadt! ??

Megmentette a sebesült varjút, de amit egy hónappal később visszahozott… attól a lélegzete is elakadt! ??

Egy esős őszi estén, amikor az ég sűrű felhőkkel borult be, és az egész világ szürke fátyolba burkolózott, fáradtan...

A vak nőt és a kutyáját le akarták küldeni a buszról a kutya fekete színe miatt

A vak nőt és a kutyáját le akarták küldeni a buszról a kutya fekete színe miatt

? „Ő a szemem, a kezem, a biztonságom”– Megan és vakvezető kutyája, Rowle megható története, amit látnod kell!Megan...

Amikor Kovács Olivér becsapta a hűtőt, még nem sejtette, hogy három év múlva a földön fog könyörögni a kegyelemért… A nő, akit elhagyott, most milliomosok virágait rendezi – és már csak sajnálattal tud ránézni…

Amikor Kovács Olivér becsapta a hűtőt, még nem sejtette, hogy három év múlva a földön fog könyörögni a kegyelemért… A nő, akit elhagyott, most milliomosok virágait rendezi – és már csak sajnálattal tud ránézni…

Kovács Olivér hatalmas csattanással csapta be a hűtő ajtaját – a régi hűtőmágnes tompán koppant a kövön. Vele szemben...

Egy haldokló nő megkérte a barátnőjét, hogy vegye magához a kislányát. A temetés után azonban a gyerek odasúgta: „Anya él!” ??? Bíró Mária a kezét fogta legjobb barátnőjének, Kerekes Tímeának, és alig tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. Tímea haldoklott, teljesen legyengítette a betegség, de a tekintete még mindig élénk volt — nem a saját sorsa miatt, hanem a szoba sarkában ülő kislányért aggódott, aki csendben virágokat rajzolt egy szalvétára filctollal. — Mári, kérlek... — suttogta Tímea rekedten. — Vidd magadhoz Vikit. Neked van otthonod, nagy szíved... neki már nincs senkije. Csak te. Ígérd meg… Mária alig hallhatóan bólintott: — Megígérem. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne, Timi. Két nappal később Tímea meghalt. A temetés szerény volt. Viki szorosan Mária mellett állt, a kezét szorongatta. Nem sírt. Csak hallgatott. Aznap este, amikor megérkeztek Mária lakásába, a kislány sokáig állt az ablaknál, és némán nézett ki a sötétségbe. Aztán hirtelen, nagyon halkan megszólalt: — Anya él. Érzem... Mária összerezzent. Leült mellé. — Drágám, anyukád most már a mennyben van. A szívedben él tovább. És ez is egyfajta élet. De Viki csak rázta a fejét: — Nem... érzem. Ott van valahol... és hív engem. Halkan. Egyre csak hív... Mária nem szólt ellene. Azt gondolta, talán így védi magát a gyerek lelke a fájdalomtól. Ám másnap reggel a kislány váratlanul megkérte, hogy menjenek el az állomásra. — Tudom, hol van — jelentette ki komolyan. Kíváncsiságból — vagy talán aggodalomból — Mária beleegyezett. Felszálltak egy buszra, majd egy kis helyi furgonra. A város szélén, egy elhagyatott régi épületnél szálltak le… ? A történet folytatását a hozzászólások között találod! ???

Egy haldokló nő megkérte a barátnőjét, hogy vegye magához a kislányát. A temetés után azonban a gyerek odasúgta: „Anya él!” ??? Bíró Mária a kezét fogta legjobb barátnőjének, Kerekes Tímeának, és alig tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. Tímea haldoklott, teljesen legyengítette a betegség, de a tekintete még mindig élénk volt — nem a saját sorsa miatt, hanem a szoba sarkában ülő kislányért aggódott, aki csendben virágokat rajzolt egy szalvétára filctollal. — Mári, kérlek... — suttogta Tímea rekedten. — Vidd magadhoz Vikit. Neked van otthonod, nagy szíved... neki már nincs senkije. Csak te. Ígérd meg… Mária alig hallhatóan bólintott: — Megígérem. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne, Timi. Két nappal később Tímea meghalt. A temetés szerény volt. Viki szorosan Mária mellett állt, a kezét szorongatta. Nem sírt. Csak hallgatott. Aznap este, amikor megérkeztek Mária lakásába, a kislány sokáig állt az ablaknál, és némán nézett ki a sötétségbe. Aztán hirtelen, nagyon halkan megszólalt: — Anya él. Érzem... Mária összerezzent. Leült mellé. — Drágám, anyukád most már a mennyben van. A szívedben él tovább. És ez is egyfajta élet. De Viki csak rázta a fejét: — Nem... érzem. Ott van valahol... és hív engem. Halkan. Egyre csak hív... Mária nem szólt ellene. Azt gondolta, talán így védi magát a gyerek lelke a fájdalomtól. Ám másnap reggel a kislány váratlanul megkérte, hogy menjenek el az állomásra. — Tudom, hol van — jelentette ki komolyan. Kíváncsiságból — vagy talán aggodalomból — Mária beleegyezett. Felszálltak egy buszra, majd egy kis helyi furgonra. A város szélén, egy elhagyatott régi épületnél szálltak le… ? A történet folytatását a hozzászólások között találod! ???

Két külön világban éltek.Ő – Kárász András, egykor mérnök, aki mára mindent elveszített: házat, családot, munkát. A...