Ez a nő a kórházban hagyta fogyatékos újszülött babáját. Húsz évvel később ez a 4 szavas üzenet érkezik a lányától:

Szívszorító, igaz történet. Ezt soha nem gondolták a szülők:

A 2012-es Paralimpiai Nyári játékok (London) alatt az egész világ egy nőről beszélt: a 20 éves Jessica Longról. /Öt arannyal és két ezüstéremmel a történelem legsikeresebb fogyatékkal élő úszónője lett\./

De amit sokan nem tudnak róla, Jessica élete nagyon súlyos megpróbáltatásokkal indult.

Jessica most az USA-ban él, de egy kis orosz faluban, Bratszk közelében, Szibériában született.

A biológiai szülei a Tatjana nevet adták neki, de születése után lemondtak róla.

Tatjana úgynevezett fibuláris hemimeliával született. Egy olyan rendellenességgel, amikor a lábai alsó részének a csontjai hiányoznak. Az orvosok megállapították, valószínűleg soha nem lesz képes járni.

Attól tartva, hogy nem bírnák a terheket a lányuk fogyatékossága miatt, a szülei úgy döntöttek, hogy örökbe adják őt.

Tatjana életének első évét egy szegény árvaházban töltötte Szibériában.

A források szűkösek voltak – nem tudták pelenkázni a gyerekeket, régi rongyokat használtak pelenka helyett. Amikor Beth és Steven Long felfedezték a kislány profilját a nemzetközi örökbefogadási adatbankban, azonnal tudták, hogy megtalálták leendő kislányokat. Úgy döntöttek, hogy elindítják a folyamatot, vállalták, hogy a világ másik felére utazzanak a gyerek miatt.

Az örökbefogadáskor azt mondták a párnak, hogy Tatjanának nincsenek élő rokonai.

Hazavitték a 13 hónapos babát az Egyesült Államokba, és adtak neki egy új otthont, és egy új nevet: Jessica. Amikor még csak 18 hónapos volt, a lábait amputálták, később megtanult járni protézissel.

Tizenkilenc évvel később, amikor az egész világ ünnepelte a „sellőt”, Jessica bejelentette, hogy meg akarja tudni, mi történt a biológiai anyjával. Tudta, hogy fiatalon adoptálták, de úgy tudta egészen addig, hogy a biológiai szülei meghaltak.

Amikor felvette a kapcsolatot az orosz hatóságokkal, hogy megtudja, hogyan haltak meg, meg volt lepődve, amikor megtudta, hogy még mindig élnek, Bratszk közelében.

Jessica találkozni akart velük. Csodálatos életet élt, és megvalósította az álmait – most egyszerűen köszönetet akart mondani azoknak, akik életet adtak neki.

Jessica biológiai anyja majdnem elájult, amikor az újságíróktól megtudta, mi történt a lányával: világhírű úszó vált belőle és most kapcsolatba akar lépni vele.

Könnyekben tört ki, és úgy döntött, hogy ír Jessicának egy levelet és megszervezi a találkozót.

Végül 2013-ban Jessica meglátogatta a szülőföldjét. A biológiai anyja teljesen meghatódott, amikor először látta meg a lányát közel 20 év után. Megölelte Jessicát, és azt mondta: „Kislányom. Annyira sajnálom.” Jessica nem értette az orosz szavakat, de azon az éjszakán küldött egy üzenetet az anyjának a Facebookon.

Azt írta: „Én egyszerűen csak szeretlek.” Ezek voltak azok a szavak, amikre az anyja sosem számított.

Jessica találkozása a biológiai szüleivel majdnem olyan csodálatos, mint az atlétikai eredményei. Beutazta a fél világot, hogy találkozzon az anyjával, és tudassa vele, hogy hálás neki, amiért a világra hozta. Ez egy csodálatos történet a szeretetről és a megbocsátásról.

(Harmonikum)

2017. március 28. (kedd), 15:57