Több csalódás is ért, amikor nekem vagy családtagomnak "dolga" volt a Bács-Kiskun Megyei Kórházban.
1. A sürgősségi tudtommal nem azt jelenti, hogy 4 órát váratnak egy beteget?!
/Rövid idő leforgása alatt 2\-3 osztályra is pakolják az embert, mert nem tudják megállapítani pontosan mi a baja\./
Hirdetés
A nővérek levegőnek nézik az osztályokon az embert (beteget, látogatót) de a kis pultjuk mögött elcsevegnek és nevetgélnek, külön szóltam nekik, mint látogató, hogy nézzenek már rá egy betegre, mert rosszul van.
Hirdetés
.. és persze nekik állt feljebb.
Egy besárgult beteget kezeltek és találtak epevezeték elzáródást, amit megműtöttek, és mert annyira figyelmesek voltak a betegnek belső vérzése lett (amit persze nem vettek észre) ami agyvérzéshez vezetett, ami aztán kómához és végül halálhoz.
Hatalmas csalódás ez a kórház! Az orvosok, az ápolók egyaránt. A halálhírt telefonon közölték, de amikor személyesen bement az ember sehol senki, sehol a beteget kezelő orvos. Amikor megkaptuk a papírokat, nem ezt a "kis"agyvérzéssel járó belsővérzést jelölték meg a halál okának.
Hirdetés
A bevitt ruhákat és egyéb tárgyakat nem is vitték fel a gasztroenterológia osztályra, hanem a belgyógyászaton hagyták.(ez is nem kevés időbe került, mire kiderült, hogy hol vannak.)
Rendőrségi boncolást szerettünk volna kérni, ez már nagyon nem tetszett nekik (nem véletlen hagytak ki ilyen részletet a zárójelentésből) azt a választ kaptuk a rendőrségen, hogy nem tudják mikor lesz rá alkalom, erre kórház szép kis összeget mondott az addigi "tartásra", így sajnos csak a kórház végezte el a boncolást.
Hirdetés
.. Sajnos ez a történet nagyon rosszul végződött.
Nagyon sok embertől hallottam, hogy ez a kórház egy "sintér telep", ha az embernek nincs orvos ismerőse itt vagy sok pénze az biztos, hogy nem sok jóra számíthat. Ja és empátia, nulla! Ha szükségem lesz orvosi ellátásra, biztos vagyok benne, hogy inkább másik kórházat választok és utazok pár órát. (ha van rá lehetőségem).
A tárgyban megneveztem a kórházat is, szomorú hogy felesküdt orvosok miatt, akikről azt hisszük, hogy számíthatunk rájuk, mégis miattuk veszítjük a szeretteinket. Kérdezem én, ha tőlük nem várhatunk segítséget, akkor kitől?
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
