Húgom 2016. február 26-án pénteken 13.38- kor borzalmas deréktáji fájdalommal(saját mérce szerint 10-ből 7-es) jobb lábfej és lábszár zsibbadással regisztrált be a MH Egészségügyi Központ sürgősségi osztályára. /Akkor már hajnali egy óra óta tartott az elviselhetetlen fájdalom\./
Hirdetés
De a XV. és a IV kerületben nincs neurológiai szakrendelés, márpedig sajnálatos egyéb tapasztalatok alapján tudtuk, hogy ez porckorong sérv lesz.
Hirdetés
16.30 körül behívták az egyik vizsgálóba, ahol megmérték a vérnyomását, és megkérdezték, hogy miért nem ment a körzeti orvosához lumbagoval. Ezután újabb órák telnek el várakozással, anélkül, hogy bárki hozzászólna. 5 percenként jönnek a mentők, súlyos betegekkel, az igaz. 23 óra után látta orvos először, aki szintén azzal kezdte, hogy miért nem a körzetében intézte el a dolgot. Megvizsgálta, lábujjhegyre, majd sarokra állította és vért is vett. Közölte, hogy a könyv szerinti tünetei valószínűleg sérvre utalnak, de amíg nem béna és a vizelet- illetve a széklettartás nem okoz problémát, addig a sürgősségi osztály nem készít MRI vizsgálatot.
Hirdetés
A papíron szerepel, hogy a jobb alsó végtag Lausage 60 fokban pozitív- vagyis bénulás áll fent. A vizsgálatok alapján akut idegsebészeti teendőt, sürgősségi ellátást igénylő kórképet nem láttak igazoltnak. Felírt 3 féle gyógyszert és figyelmébe ajánlotta, hogy hétfőn keresse fel a kerületi reumatológiát. Egy fél literes fájdalomcsillapító infúziót (Neodolpasse) is kapott a folyosón ülve (az ülés a sérv legnagyobb ellensége) hajnali 1 óra körül távozott.
Hirdetés
A fájdalom annyira nem múlt el, hogy 03.15 körül visszament a sürgősségire. A nővér a pultnál – orvos sehol- annyit mondott, erre a fájdalomra rendezkedjen be, hetekre, akár hónapokra is, ellátta jótanácsokkal, feküdjön, pihenjen, adott 3*1 szem gyógyszert és jobbulást kívánt.
Március 3-án sikerült egy gerincgyógyászhoz eljutni, aki elküldte fizetős MRI vizsgálatra (25 000 forintba került és egy kórházból leselejtezett, nagyon rossz minőségű képet adó gép volt- de gyakorlott idegsebésznek ez is elég volt az azonnali műtéti beavatkozás mellett döntéshez), a március 8-i lelet 1*2,3cm-es kiszakadt (!) gerincsérvről mutatott képet.
Március 22-én megműtötték, azóta a fájdalmai elmúltak, a lábfejbénulással együtt, de lehetséges, hogy a kései beavatkozás miatt a jobb láb első ujja nem fog helyreállni, béna marad.
Hirdetés
Köszönjük szépen Honvédkórház, soha többet nem megyünk feléd - csak ha maga Don Corleone tart pisztolyt a halántékunkhoz.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
