Felesége halála után csődbe ment, és be kellett zárnia az éttermét. Amikor pár nap múlva egy rendőr átad neki egy borítékot, nem bírja visszatartani a könnyeit
Hirdetés
Hirdetés
Az egyik legszomorúbb dolog, amikor valaki egész élete munkája veszik kárba, mert egy váratlan esemény miatt nem tud megbirkózni a pénzügyi háttér problémájával, és sutba kell dobnia mindent, amit odáig elért.
/Az idős pár, Tody és Betty már több mint három évtizede vezették a kisváros egyik legnépszerűbb éttermét\./
Hirdetés
A vendéglátóipari egység rengeteg törzsvendéggel, gyakorlatilag már egy saját baráti körrel rendelkezett. Köszönhető ez a tulajdonosok közvetlenségének, és annak, hogy ők igazán megbecsülték a vendégeiket, akik igazi családtagnak érezhették magukat az étteremben.
Hirdetés
Sokan már kifejezetten az ottani miliő és a barátok kedvéért jártak oda elsősorban! Aztán egy napon mindennek hirtelen vége szakadt, amikor az asszony egyik napról a másikra, tragikus körülmények között elhunyt. A temetkezési költségek olyan óriási összegre rúgtak, hogy a férfi úgy döntött, hogy beszünteti az étterem működését, és bezárja az üzletet, mert képtelen másképpen kigazdálkodni a temetési költségeket.
Hirdetés
Hirdetés.
A törzsvendégek először rendkívül elszomorodtak, és mélyen együtt éreztek az idős férfival, azonban egyszer csak valakinek támadt egy ötlete, és úgy döntöttek, hogy gyűjtést szerveznek, és egy összefogással segítenek abban, hogy az idős férfinak ne kelljen bezárnia az éttermet.
Az első sorban rendőrökből és tűzoltókból álló, elkötelezett vendégkörnek sikerült egy igen jelentős összeget, 6000 $-t összegyűjteniük, amelyből a férfi kedvezményesen már ki tudta fizetni a temetkezési költségeket.
Hirdetés
Tody végül könnyek között köszönte meg a baráti kör jó tettét, amelyet azonban láthatóan még percekig nem tudott teljesen elhinni. Kellett neki pár perc, míg felfogta, hogy mégis megmenekül mindaz, amit a feleségével ketten felépítettek.
Hirdetés
Az év elején ismét megnyithatta az éttermet, amelyben Betty pozícióját a pár lánya vette át. Így az asszony emléke férje és lánya munkáján, az éttermen és a törzsvendégek “családján” keresztül tovább él!
Kitartást és sok szerencsét kívánunk a megmentett vállalkozáshoz, valamint az idős úrnak hosszú, és boldog életet! Neked mi a véleményed? Oszd meg, hogy a barátaid is elolvashassák!
2022. március 22. (kedd), 08:59
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
Bementem egy virágboltba, hogy csokrokat vegyek a feleségemnek és a kislányomnak. Már ki is választottam az egyiket, amikor hirtelen megpillantottam egy idős bácsit a bejáratnál.
Régi stílusú ballonkabátot viselt, élesre vasalt nadrágot, cipőt, és a kabát alatt egyszerű inget.
Nem tűnt hajléktalannak. Egyszerűen csak szegény volt. De ennek ellenére meglepően ápolt és méltóságteljes jelenség volt.
A virágbolt eladója – egy fiatal nő – odalépett hozzá. Rá se nézett, csak rögtön odavetette:
– Miért áll itt, bácsi? Zavarja a vásárlókat.
A bácsi nem vitatkozott. Csak halkan megszólalt:
– Elnézést, kisasszony… Mennyibe kerül egy szál mimóza?
A lány ingerülten vágta rá:
– Maga megbolondult? Látom, hogy nincs pénze. Akkor miért kérdez?
Az öreg előhúzott a zsebéből három gyűrött ezrest, és óvatosan megkérdezte:
– Harmincért nem akadna valami?
Az eladó rápillantott a pénzre, fintorgott, majd előhúzott a kosárból egy majdnem elszáradt mimózát – letört, megfakult szál volt.
– Tessék, vigye ezt. Aztán menjen innen.
A bácsi gyengéden átvette az ágat, és elgondolkodva próbálta kiegyenesíteni. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, és olyan reménytelenség rajzolódott ki a tekintetében, hogy belém hasított a fájdalom.
Mély szánalmat éreztem a szegény öreg iránt, és úgy döntöttem, leckét adok a pökhendi, tiszteletlen eladónak.
? A folytatást a következő hozzászólásban olvashatod...
.-Folytatás lent az első hozzászólásban
