Tisztelt Miniszterelnök úr, határon túli magyar vagyok, DE amit Ön művel, azt nem hagyom szó nélkül..
Hirdetés
Hirdetés
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Egy határon túl élő magyar levele. Magyarul beszélek és írok. A nagyszüleim, szüleim és gyermekeim is magyarok, attól függetlenül, hogy nem magyar földön születtünk.
/Teljesen egyetértek azzal, hogy Ön minket magyarnak tekint\./
Hirdetés
Azzal viszont nem értek egyet, hogy Ön velünk szeretné megnyerni a választást.
Akármilyen jól esik az, hogy lehetőségem van dönteni a magyarországi helyzetről, teljesen megértem azokat, akik felháborodnak ezen.
Hirdetés
Megértem Őket, azért amiért nem tetszik nekik az, hogy mi szavazati jogot kapunk egy olyan országba, ahol nem dolgozunk, és nem adózunk.
Nem oda járnak iskolába a gyerekeim, nem ott dolgozok, nem oda járok még bevásárolni sem. Lényegében nincs közöm ahhoz, hogy ki irányítsa a hazámat, ami nem az otthonom.
Kérem Önt, Miniszterelnök úr, ne nehezítse meg az életünket azzal a teherrel, hogy nagyobb szakadékot ás közénk, határon túli magyarok és a határon belüli magyarok közé.
Hirdetés
Egy választást nem így kell megnyerni.
Nem olyanokkal, akiket elvakít ékesszóló mondataival, nagyvonalú gesztusával amit irányunkba tesz a szavazati joggal, és úgy beszél róluk, rólunk, mintha érdekelné sorsunk. Ha minket komoly terhek sújtanak, különböző adókat vetnek ki ránk, Ön nem tesz semmit, hisz nem tud ellene tenni. Ahogy Ön is fogalmaz, egy ország szuverenitása szent és sérthetetlen.
Az államok függetlenségéről beszél, hogy ne más mondja meg egy országnak kit fogadhat be, vagy épp milyen intézkedéseket hoz.
Hirdetés
Mi se akarjuk megmondani, hogy a magyarországi magyarok hogyan éljenek. Mi határon túliak csupán elismerést szeretnénk, hogy magyarként beszéljenek rólunk, mert mi a szívünkben azok vagyunk.
Egy választást tehát olyan kormányzással, intézkedésekkel kell megnyerni, ami az emberek javát szolgálja. Akkor nem lesz szükség idegen országbeliek szavazatára, akkor a magyarországi magyarok szeretetből, elismerésül újra meg fogják Önt és pártját választani.
Hirdetés
Ui.: Remélem, levelem eljut más határon túl élő magyarhoz is, és belátja, hogy ez a választás, nem a mi választásunk. Nekünk se jobb, se rosszabb nem lesz az életünk.
Nekünk nem szabad eldöntenünk azt, hogy más hogyan éljen. Nem a szavazás tesz minket magyar emberré, hanem az, amit a szívünkben érzünk. Egy magyar éljen bárhol a világban, mindig magyar marad. Az én otthonom Romániában van, de a hazám mindig Magyarország marad!
2022. március 26. (szombat), 23:06
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
