Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát

Hirdetés
Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát
Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát
Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát
Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát
Ha az apa nem veszi le ezt a tükröt a falról, miután a lánya meghalt, soha nem fedezte volna fel a titkát
Hirdetés

Athena Orchard (Leicester, Anglia) egy vidám, csinos 12 éves lány volt, aki élvezte a sportot, szeretett írni, és gondját viselte a fiatalabb testvéreinek. De 2013 karácsonya előtt a tinédzser összeesett a konyhában. /Az orvosok a csontrák egy ritka formáját fedezték fel nála\./

Hirdetés

Nem sokkal ezután megműtötték. Sikerült eltávolítani a daganatot a gerincéből.

Hirdetés
Majd a műtétet több hónapos kemoterápia követte. Tele volt energiával, de a kezelés megviselte. “Ő mindig pozitív volt, amikor kórházba került, mindig figyelt rám, és mindig azt mondta, hogy ne sírjak” mondta az anyja, Caroline. “Tudtuk, hogy a rák nagyon agresszív… ő harcolt, ameddig csak tudott, de végül túl gyenge volt ahhoz, hogy felkeljen az ágyból.”

Röviddel a 13. születésnapja után, Athena meghalt.

Hirdetés

Nem sokkal a temetés után, Athena apja szívszorító feladata volt, hogy összecsomagolja a holmiját. Amikor felemelte a tükröt a falról, meglepetten látta, hogy Athena írt egy üzenetet a hátuljára. “Nem tudtam elhinni, amikor megláttam ezt az írást. Annyira megható. Amikor először láttam, szóhoz sem, jutottam” mondta Dean.

Elkezdte olvasni, de abba kellett hagyni egy idő után, mert egyszerűen túl sok volt – összetörte a szívét.

Olvasd el ennek a bátor, igazán bölcs lánykának szívet markoló gondolat részleteit, melyet miután a szülök megosztottak a világgal, milliókat érintett már meg:

Hirdetés
“Nem a hepiend a fontos, hanem maga a történet.”

„A boldogság csak rajtunk múlik. Talán nem is a boldog befejezés a fontos, hanem maga az élet.”

„A boldogság csupán az út és nem az úti cél. Köszönöm, hogy vagytok nekem. Legyetek, boldogok, szabadok és higgyetek.”

„Tudják, hogy miket tettem, de azt nem, hogy min mentem keresztül. A szerelem olyan akár egy tükör, gyönyörű, de könnyű összetörni.”

„A szerelem ritka, az élet tele van furcsaságokkal, semmi sem tart örökké és az emberek változnak. Minden nap különleges, úgyhogy muszáj a legjobbat kihozni belőle. Az embernél bármikor jelentkezhet egy halálos betegség, éppen ezért a legtöbbet kell kihozni az időnkből. Az élet csak akkor rossz, ha magad teszed azzá.”

„Soha ne adj fel semmit, még akkor sem ha nem sikerül elsőre. Az a lány akarok lenni, aki a rossz napokat jobbá teszi, és akiről azt mondd, hogy mióta találkoztunk, megváltozott az életed.

Hirdetés

“Az élet célja a cél élete.”

“A hétköznapi és a különleges közötti különbség csak egy apróságon múlik. A boldogság irány és nem maga a cél, ahová el akarunk jutni.”

“Csak a nevemet ismeritek, engem nem.”

“Azt tudjátok, mit tettem, de azt nem, hogy min mentem keresztül.”

“A szeretet olyan, mint az üveg: tetszetősen néz ki, de könnyen eltörik.”

“A szeretet ritka, az élet furcsa, semmi nem tart örökké és az emberek változnak.”

“Minden egyes nap különleges, tehát igyekezz minél többet kihozni belőle.”

“Bármikor halálos beteggé válhatsz, tehát minden napodat becsüld meg.”

“Az élet csak akkor rossz, ha azzá teszed.”

“Az élet egy hullámvasút, ahol a lejtmenetek adnak értelmet annak, hogy a csúcsokra is fel lehet jutni.

Hirdetés

“Várom, hogy szerelembe essek valakivel, akinek kitárhatom a szívem.”

“A szerelem nem arról szól, hogy megtalálod, akivel le akarod élni az életed, hanem arról, hogy megtalálod, aki nélkül nem tudod leélni az életedet.”

“Az élet játék mindenki számára, ahol a szerelem az egyetlen nyeremény.”

„A szerelem nem azt jelenti, hogy mennyiszer mondod valakinek, hogy szereted, hanem azt, hogy mennyire bizonyítod valódiságát. A szerelem olyan akár a szellő, érzed simogatását, de sosem láthatod. Szeretnék szerelmes lenni egy olyan emberbe, akinek kitárhatom a szívem.”

„A szerelem nem arról szól, hogy kivel tudod elképzelni a jövődet, hanem arról, hogy ki nélkül nem tudod elképzelni. Az élet, mindenki számára játék, de a szerelem a jutalom. Csak én tudom megítélni magamat.

„Ne ítélj túl hamar, hiszen csak azt látod, amit én akarok megmutatni magamból… az igazságot nem ismered.

Hirdetés
Szeretném jól érezni magamat és boldognak lenni anélkül, hogy bárki is ítélkezne felettem.”

„Néha a szerelem fáj. Most magammal harcolok. Érzem a fájdalmat. Az álmok az én valóságom. Fáj, de semmi gond. Már hozzászoktam.”

„Ez az én életem, nem a tiéd. Ne aggasszon, hogy mit teszek. Nem számít, ha az emberek utálnak, megítélnek vagy megtörnek, csak az számít, hogy milyen erős vagy, mennyire bírod a megpróbáltatásokat… ez tesz téged azzá, aki vagy.”

Az írás utolsó soraiban Athena arra kéri családját, hogy ne sirassák, ne nehezítsék meg saját életüket.

„Nincs szükség a könnyekre, nélkülük is tudom, hogy mindig mellettem lesztek” – zárta levelét Athena.

– Soha nem fogjuk kidobni azt a tükröt, így olyan, mintha még velünk lenne. Mindig nagyon pozitív volt, sokszor úgy éreztem, mintha ő tartaná bennem a lelket és nem fordítva. Aztán egyik nap már nem tudott többé lábra állni… – mesélte sírva a kislány anyja.

A betegsége ellenére, Athena soha nem veszítette el képességét, hogy pozitív maradjon. Nehéz elképzelni, hogy ilyen bölcs szavak érkeztek ettől a fiatal lánytól.

Forrás: www.buzzblog.eu

2017. szeptember 10. (vasárnap), 21:38

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 13:24
Hirdetés

A dermesztő szélben a kiskutya majdnem megfagyott… de ekkor odatotyogott hozzá egy LÚD – amit ezután tett, attól a fél internet sírva fakadt… ???

A dermesztő szélben a kiskutya majdnem megfagyott… de ekkor odatotyogott hozzá egy LÚD – amit ezután tett, attól a fél internet sírva fakadt… ???

A viharos szél sivított a fák között, hóval és jéggel hintette be az elhagyatott mezőt. A természet könyörtelen volt –...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:46

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Miután rendbe tettem egy teljesen elhagyott sírt a temetőben, másnap reggel olyat láttam az ablakomból, amitől szó szerint LEBÉÉÉNULTAM... ???

Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mi történt velem! – 1. rész– Szia, anya! Ó, képzeld csak el, mit fogok most mesélni...

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:08

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Egy hideg téli éjszakán, amikor a szél úgy süvített a Mátra hegycsúcsai között, mintha maga a természet üvöltene, egy...

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 05:27

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított Kinga gyerekkora óta imádta a...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 21:24

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egy tapasztalt orvost a börtön után csak takarítónőként alkalmaztak. Senki sem sejthette, mivé fajul ez az...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő)

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 17:53

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 15:48

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A megtört öreg és a hó alatt szunnyadó reménySándor lassú léptekkel haladt végig az ismerős utcán. A hideg szél arcul...

Hirdetés
Hirdetés