HIHETETLEN! ÍGY VÁLTOTTA VALÓRA EGY ASPERGERES KISFIÚ ÁLMÁT A MÁV
Hirdetés
Hirdetés
Megkereste egy anyuka a MÁV-ot, hogy asperger-szindrómás, vonatmániás gyermekének nem tudnának-e adni néhány leselejtezett rozsdás tárcsát, lámpát, táblát, mert a fiát nagyon boldoggá tennék vele.
/A sokat szidott MÁV erre olyat lépett, amivel mindenkit alaposan megleptek\: megjelentek a családnál, és felhúztak a kertjükbe egy igazi fénysorompót, egy tolatólámpát, helységjelző táblát, telefonos irányítóközpontot\./
Engedjétek meg, hogy ma, mint az autizmus világnapján egy kis személyes élménnyel hozakodjak elő! Kisfiam 8 éves, aspergeres, vonat- és fénysorompó mániás!:) Ti tudjátok, az ilyen mánia mivel jár, nem is részletezném. Mivel minden e téma körül mozog nála, sok százra bővült alkotásiból csokorba szedtem párat és egy levél kíséretében elküldtem a MÁV-igazgatóságára. A levélben ecseteltem nagyjából a vasút- és vonatok iránti imádatát és kértem, valamilyen módon kaphassunk bármilyen rozsdás, kiselejtezett vasúttal kapcsolatos kis ereklyét, ami nekik már nem kell, Zéténynek viszont nagy kincs lenne. Gondoltam rozsdás tárcsa, lámpa, tábla, talán akad.... Nem kellett sokat várni, reagáltak a levelemre és legnagyobb meglepetésemre, pár telefonon történt egyeztetés után megjelent 5 MÁV-dolgozó teljes harci díszben és letelepítettek udvarunkban egy IGAZIIIII!!!!! fénysorompót, tolatólámpát, helységjelző táblát, telefonos irányítóközpontot.... Mindezeket letakarva kellett egy napig Zéti elől elrejteni, mert tegnap kivonult a MÁV igazgatóságának képviselete és ünnepélyesen átadták számára sok egyéb ajándékkal együtt!:)))[IMAGE_BLOCK data= Ezúton is köszönet a MÁV-nak mert még most is hihetetlen számunkra, hogy ilyen hatalmas boldogságot szereztek a kisfiamnak!:))) A sorompóból kiiktatták az áramot és elemesre átalakították, melyet saját kezűleg irányíthat!:)))) Van az udvarban egy kis házi készítésű állomásépülete, most ott reggelizik, ebédel, vacsorázik!:))) Már csak sínpályás kis vonat-szerelvényt kell valahonnan keresni, hogy teljes legyen a dolog, és hasonló vonatimádó gyerekeket meg tudjunk invitálni egy kis vonatozásra!:)))) Vannak még csodák és önzetlen, segítőkész emberek!:)))) Köszönöm, köszönöm köszönöm!:))))
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
