Koszos, hajléktalan férfi lépett be a kávézó ajtaján. A vendégek elfordultak tőle, és a tulajdonos, Abigail sem volt vele túl szívélyes, amikor aprót kért tőle.
Abigail azt válaszolta a férfinak, amit mi magyarok is sokat mondunk, ha koldussal találkozunk:
„Ja, hát talán dolgozni kéne!”
/A Marcus férfi nem kapta fel a vizet, helyette elmondta, hogy büntetett előélete miatt nem kap munkát sehol\./
A tulajdonosnőnek megesett a férfin a szíve, és adott neki munkát, felvette mosogatónak, és egy szendvicset is a kezébe nyomott.
[ad]
A férfi örömmel elfogadta az állásajánlatot, és alighogy megkapta a szendvicset, kettétörte, és az egyik felét odaadta az utcán várakozó hajléktalan nőnek.
Ez a kedves gesztus nagyon meghatotta a kávézó tulajdonosát, és mivel a férfi jól, lelkiismeretesen dolgozott és mindig megjelent a megbeszélt időpontban, Abigail hamarosan felvette állandóra.
A tulajdonosnő most spórolni tanítja Marcust, minden hónapban 10%-ot félretesznek a fizetéséből, hogy legyen tartaléka a férfinak.
Abigail és Marcus története (melyet maga a kávézó tulajdonosnője osztott meg a Facebookon) is bizonyítja, hogy sokszor nagyon kevés, akár egyetlen kedves gesztus is elég ahhoz, hogy egy kilátástalannak hitt élet is megváltozzon, jó irányba forduljon!
Oszd meg, ha szerinted is tanulságos!
