Ezt a történetet az interneten találtuk Nektek:
/„A múlt héten iszonyatosan sok betegünk volt, talán az időjárás miatt\./
Láttam, hogy egész végig türelmetlenül nézegeti az óráját. Bevallom, kicsit idegesített, de meg is esett rajta a szívem! Úgy döntöttem, hogy leveszem a kötést, és megnézem a sebét, még mielőtt az orvos megjön.
A seb nem tűnt súlyosnak… Míg fertőtlenítettem a sebét, beszédbe elegyedtünk:
„Tényleg olyan fontos a találkozója, nem várná meg inkább mégis az orvost?!”- kérdeztem.
„Nem lehet, kedvesem”- válaszolta. „A felségemmel reggelizek az idősek otthonában! Már évek óta minden nap így van!”
„Remélem, a felesége jól van!!”.
„Sajnos Alzheimeres szegénykém! Már 7 éve él az idősek otthonában…”
„Akkor sietek nagyon, bekötöm a sebét, hogy el ne késsen…Nehogy felizgassa magát a felesége!”
„Áh, kedvesem, ettől ne tartson… Már vagy 5 éve, hogy nem ismer fel engem!”
Elképedtem!!
"És mégis minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" - kérdeztem csodálkozva.
"Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő!!"- válaszolta édesen mosolygva. A bácsi ezekkel a szavakkal sarkon fordult, és sietősen távozott.
Nem tudtam mit szólni, beleborzongtam abba, amit mondott!! Könnyes lett a szemem, alig tudtam magamról…
Figyeltem, ahogy távolodik, és lenyeltem a könnyeimet.
Arra gondolta, milyen igaza van!!! Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg…
Nem azok a legboldogabb emberek, akiknek mindenből a legjobb jut… Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van.
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben!”
Ha szerinted is gyönyörű, ne felejtsd el megosztani!
