/Tudjuk, hogy ma Magyarországon sokan élnek mélyszegénységben\./
Milyen érzés minimálbérnél többet keresni, gyereket nevelni, és állandóan azt számolgatni, hogy mire jut, mire nem... Hogy legyen azért ebédre való, meg a sulicuccot is ki lehessen gazdálkodni… És hogy lehet bűvészkedni a hónap vége előtti napokban, várva, hogy mikor érkezik a következő havi fizetés…
“A középosztály fuldoklik.
Október 28-a van. Szabadnapos vagyok. Mindjárt dél, a gyerekért 4-kor mennem kell az iskolába, onnan fociedzésre, majd haza. Amíg ő edzésen van, én elszaladok a boltba bevásárolni. Itt ülök a konyhaasztalnál, és tervezem a menüt. Hogy mit együnk az elkövetkezendő napokban… Belenézek a pénztárcámba.
Tulajdonképpen gazdag vagyok, ezt most konstatálom. Van benne 12.000.- ft… Ez egészen 10-ig kell hogy kitartson.
Az első problémakör, hogy el kell jutnom munkába. A munkahelyemre nem jár busz. Nincs tömegközlekedés. Valami van ugyan, de a lakóhelyemről megközelíthetetlen a hely. Talán több órával, több átszállással meg tudnám oldani. Furcsa paradoxon, hogy autóval a legolcsóbb. Minden alkalom, hogy bejussak, 1000 ft-ba kerül. Most 3 napig itthon vagyok, utána megint 3 napot dolgozom. Tehát rögtön félre is teszek 3000 ft-ot. Dolgozni kell, hisz akkor még ennyi se lesz. Tehát van 9.000.- amivel rendelkezem 10 napra. Sima ügy innen már.
Nézem a lakást, nézem a kamrát. Most ebből kell kihoznom valamit. Nem áll hegyekben a ruha itthon, mosni kell. A gyereknek van 3 nadrágja, abban jár.
Olcsó mosógélt használok, ez 655 ft és az öblítő 579 ft hozzá. Puff neki…
Rá kell térjek a kajára, mert nem marad pénzem a végére. A gyerek 4-ig iskolában van, tehát általában csak vacsorára kell valamit csinálnom.
1. nap: Bundás kenyér paradicsommal: na ahhoz kell 10 tojás, meg egy kenyér. 400 ft a tojás, szép sárga jó nagy, nem bolti, itt helyben veszem a faluban. Plusz a kenyér. 200 ft. Plusz a paradicsom. Az is 400 ft lesz, de legalább marad belőle. Az meg jó lesz szendvicsbe.
2. nap: Van egy kis sajt a hűtőben. Azt hiszem, sajtos tejfölös tésztát fogok csinálni. Csak tejföl kell hozzá. Tésztát meg majd olyat eszünk, ami van hozzá a spájzban. Egy nagy doboz. A maradék jó lesz nekem reggelire kenyérre.
3. nap. Rántott húúúúúús. Van egy kis csirkemell filé a fagyasztóban. Sütök hozzá krumplit. És ha marad addig paradicsom, akkor paradicsomsaláta. A panírhoz van tojás (a bundás kenyérhez úgysem használom el az összeset), liszt még van, zsemlemorzsa is. Krumpli és olaj viszont kell. A krumpli olyan 400 ft körül lesz, az olaj meg 400 ft egy üveggel.
4. nap. Amikor turkáltam a fagyasztóban, volt ott egy csomag fagyasztott zöldborsó. Tejföl liszt van, lesz belőle borsó főőőzelék. Ha veszek hozzá egy csomag virslit, azt megsütöm. 370 ft.
5. nap. Van egy kis darált hús is a fagyasztóban. Bolonyai lesz belőle, mert látom, hogy világít a sűrített paradicsom konzerv. Valamilyen tészta meg mindig van itthon, a nagybevásárláskor veszek akciósat.
Valamikor be kell iktatnom egy papír írószert. A gyerek elhasználta a színes ceruzát. Hát ő az, akin biztosan nem spórolok.
Háromszögletes (könnyebb fogni, mint a hagyományosat, most tanul írni ez az én dilim, mint minden anyának én is neki a legjobbat), ez 1500 ft egy csomaggal.
Viszont én dolgozom! És már megint nincs egy nyomorult nylon harisnyám. Elfogy. Kiszakad! Na ebből 1 doboz "olcsó" krepp 2000 ft.. 6 db van benne: ez elég általában 2 hétre.
Kell narancs és banán. Meg alma. Sokba kerül. Nem folytatom tovább. Nagyjából ebből is látszik minden.
Az az igazság, hogy mi jól élünk. Azt hiszem, mi vagyunk a középosztály. Mi vagyunk az az átlagos család, akikből egyre kevesebb van! A barátaink is hasonlóan élnek. Nem csak hétvégén eszünk húst, de van zöldség, van gyümölcs az asztalon mindig.
Mi vagyunk azok, akik MÉG nem nyomorognak. Mi még meg tudjuk húzni a nadrágszíjat. DE! Ez MÉG így egy elfogadható élet. Bár már nem telik nyaralásra. Bérből és fizetésből 10 éve el tudtunk menni egy 1 hetes nyaralásra nyáron. De mi 8 éve nem voltunk nyaralni. A barátaim nagy része megunta ezt a sakkozást, amit én csinálok minden hónapban. Megunták a számlákkal való hadakozást. Megunták azt, hogy vagy a gázszámlát fizetik be időben, vagy hét közben nincs hús.
Most 2 havi gáz nincs befizetve, de akkor is fogok venni narancsot, és nem fog érdekelni, ha egyszerre tömi magába a gyerek az egészet. 10-e után majd be lesz fizetve az elmaradt 2 havi, és majd jön a víz vagy a villanyszámla tologatása.
A barátaink nem óhajtottak teljesen lecsúszni. Egyik napról a másikra összecsomagoltak, hátrahagytak mindent és most a szélrózsa minden irányában vannak! Boldogan és nyugodtan. Ugyanúgy élnek, mint mi 10 éve. Vagy mint ahogy mi most. A különbség az, hogy nekem gyomorfekélyem van az idegességtől, gyűlölöm, hogy a számlákkal sakkozunk!
Ha netán novemberben a gyerek meglát egy doboz epret a zöldségesnél, csak rápillant, és már a szemét azonnal veszi le róla!! Gyűlölöm az érzést, hogy nem tudom neki megvenni!
Okos gyerek, elmehetek vele bárhová ő sosem fog megnyikkanni hogy szeretne ezt vagy azt. Ezt az epres jelenetet is véletlenül kaptam el. És nem azért, mert rossz anya vagyok… Nem azért, mert nem dolgozom és szarul keresek (bőven a minimálbér fölött keresek!) És nem azért, mert rosszul osztom be a pénzt. Hanem azért, mert valami el van cseszve ebbe az országban... Valami nagyon félresiklott!
Én nem tudom, hogy melyik politikus, melyik gazdasági szakember volt az, amelyik kitalálta, hogy 47. 000-ből meg lehet élni. Vagy azt, hogy 28.000 meg lehet élni. Ez egy elmebaj.
NEM LEHET ENNYI PÉNZBŐL MEGÉLNI!
Lehetetlen. Nem tudom mi alapján számolták ezt ki. De aki kiszámolta, és ezt jóvá is hagyta az egy tömeggyilkos….”
Ha egyetértesz, ne felejtsd el megosztani!
A folytatást ITT olvashatod:
A szerző Maja Gabriella
