Barabás Lívia közzétett egy posztot Facebookon, amiben leírja ezt az egyszerre kedves és szívszorító történetet. A hajléktalan bácsi parkolásban segédkezett neki, ezért pedig a hölgy adott neki 200 forintot. Mire visszaért a kocsijához, ez az üzenet várta a szélvédőre tűzve. A hajléktalan ezzel a pár sorral köszönte meg a 200 forintot.
Így köszönte meg a hajléktalan a 200 forintot
Köszönöm…
Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krözuisok; nincstelen-
/koldusszegényen\./
Hirdetés
Itt hagynám ugyan néha, maradni
Hirdetés
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
Hirdetés
ki duskodik, nem lépi át,
Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm…
Forrás: hír.ma
2015. augusztus 30. (vasárnap), 19:45
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Egy öt éves kisfiú, akinek már csak hetei vannak hátra, szívszorító kívánságát sikerült teljesíteni az őt körülvevő...
Mindenegyben blog 2024. szeptember 26. (csütörtök), 12:44
A lányom idősek otthonába rakott. Egy nap a parkban találkoztam egy volt szomszédommal, aki egy olyan történetet mesélt, amitől majdnem megállt a szívem.
