Itt vagyunk a Balatonnál, és olyan dolognak voltam szemtanúja, ami miatt azóta is törölgetem a szemeim
Hirdetés
Hirdetés
Sziasztok!.
Itt vagyok a Balatonnál és elnézem az embereket a viselkedésüket a különböző dolgokra a reakciójukat.Rengeteg ember jóízűen eszik és a nem kívánt ételt kidobják a kukába amit éppen már nem fog elfogyasztani.
/Tudom nem vagyunk egyformák és nem mindenki fog velem egyet érteni,de egy próbát megér szerintem\./
Hirdetés
Mi lenne,ha az emberek nem a kukába dobnák ki az ételt,hanem egy kijelölt asztalra leraknák.
Persze ,hogy ne sértse senkinek a kényelmi komfortját egy távolabbi asztalra leraknák a rászorult embereknek akik nem ettek a nap folyamán.
Hirdetés
Nem akarok Teréz anya lenni,de tehetnénk többet egymásért.
Ezt azért is írom mert a nap folyamán amikor árultam elnéztem egy fiatal hajléktalant,aki nézte,hogy mellette a kukába kidobják az ételt és senki de senki nem volt olyan aki felajánlotta volna neki.
Sajnos és szomorú látvány volt számomra,hogy kiemelte a kukából és jóízűen elfogyasztotta.Engem megrázott ez az eset és úgy gondoltam,hogy a megmaradt töltött lángosomat és a bablevesemet felajánlom neki.
Hirdetés
Odamentem hozzá és megkérdeztem,hogy elfogadja-e.Lesütött szemmel válaszolta,hogy igen.Majd felemelte a fejét és könnyes szemmel ezt mondta:Igen köszönöm és nagyon hálás vagyok érte.
Bár ő nem tudja de készítettem róla egy fotót.Sokkal többet tudnánk segíteni egymáson mi emberek.Köszönöm,hogy elolvastad és bocsánat hogy hosszú lett.
Véletlenül derült ki, hogy az örökbefogadott lányom a saját biológiai gyermekemSzerző: Faragó Katalin2024. szeptember...
Mindenegyben blog 2025. január 16. (csütörtök), 17:45
Amikor a feleségemmel elmentünk egy árvaházba, hogy örökbe fogadjunk egy gyermeket, olyan kislányra bukkantunk, aki a megszólalásig hasonlított a lányunkra!
Kata és én régóta álmodoztunk arról, hogy bővítjük a családunkat. Sajnos Katának nem lehet saját gyermeke, így hárman alkottunk egy kis családot: ő, én, és az én csodálatos ötéves kislányom, Nóri az előző házasságomból. Mindketten rajongásig imádjuk őt.
Hónapokig tartó beszélgetések és lelki vívódás után végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk az örökbefogadásba.
Aznap reggel megérkeztünk az árvaházba, és egy órát beszélgettünk az igazgatónővel, Tóth Edittel, aki elmesélte, mire számíthatunk. Ezután bevezetett minket a játszószobába, ahol a gyerekek voltak.
Kata és én együtt játszottunk és beszélgettünk a gyerekekkel. Mindannyian lenyűgözőek voltak. Ha tehettük volna, mindegyiküket hazavisszük. De megegyeztünk abban, hogy olyan gyermeket szeretnénk örökbe fogadni, akivel azonnal különleges kötődést érzünk.
Éppen egy csoport gyereknek segítettünk a kirakós játékban, amikor valaki megérintette a vállamat. Megfordultam, és egy kislány nézett rám nagy, csillogó szemekkel. Azt kérdezte:
– Te leszel az új apukám? Egyszerűen érzem, hogy te vagy az!
MEGFAGYTAM. Kata úgy nézett ki, mintha mindjárt elájulna. A kislány, aki előttem állt, PONTOSAN úgy nézett ki, mint Nóri, aki éppen otthon volt a bébiszitterünkkel.
A kislány kinyújtotta a kis kezét, és ekkor vettem észre – ugyanolyan anyajegy volt a csuklóján, mint Nórinak.
– Hogy hívnak? – kérdeztem remegő hangon. Az életünk abban a pillanatban örökre megváltozott.⬇️ ⬇️A teljes történet a kommentek között található.
