"A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi, ölében nyúzott táskával. Minden nap délután négytől felállítja a kis összecsukható székét, és ül, rendíthetetlenül. /Az autók zúgnak, a villamosok dübörögnek, az emberek pedig özönlenek\./
Hirdetés
A nagy rohanásban majdhogynem átesnek rajta, hisz a legtöbben észre sem veszik. Pedig érdekes története van. Könyvet árul, melynek a címe: Málenkij robot, s írója, ő maga, Karcsi bácsi.
Hirdetés
A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja, mit jelentett ez 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin.
Hirdetés
Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt rossz helyen, és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg. Évekig volt Ukrajnában hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak, mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét.
Hirdetés
És most ül, és várja, hogy valaki, aki megáll, megismerje elképesztő történetét. A mai napig bizonyos homály, tabu lengi körül a 44 utáni deportálásokat. Kárpótlást, bocsánatkérést senkitől sem kaptak. Karcsi bácsi inkább ez utóbbit hiányolja.
Bárki, aki arra jár, és tud nélkülözni 2000 Ft-ot, vegyen egy könyvet tőle. :) Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így, ha jókor mész, még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál.
Hirdetés
" Kérlek titeket, törjön elő fényetek! Osszátok meg, és menjetek el hozzá sokan!Köszönöm!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
