Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba.
Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.
Bobby gazdája 1858-ban meghalt.
A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.
Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár egyedül - a szokott helyén.
Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment.
Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment. A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby.
Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.
A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott. Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.
14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt. Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
"Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"
Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá. Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik."
2015. szeptember 16. (szerda), 12:22
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
