Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba.
Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.
Bobby gazdája 1858-ban meghalt.
A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.
Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár egyedül - a szokott helyén.
Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment.
Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment. A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby.
Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.
A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott. Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.
14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt. Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
"Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"
Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá. Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik."
2015. szeptember 16. (szerda), 12:22
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Susan Sarandon méltó választ adott az őt kritizálóknakSusan Sarandon neve egyet jelent a tehetséggel, a bátorsággal és...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. március 10. (hétfő), 08:14
"Elmentem az apám temetésére – A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: 'Nem kellene itt lenned.'" Évek óta nem láttam az apámat. Gyerekkoromban elhagyta anyámat és engem, és bár az évek során próbáltam elérni, soha nem válaszolt. Amikor meghallottam, hogy meghalt, nem tudtam eldönteni, hogy elmenjek-e a temetésére. Mégis, valami belül azt súgta, hogy ott kell lennem. A szertartás komor volt, tele idegen emberekkel, akiket nem ismertem. A féltestvéreim, István és Barbara, nem voltak ott, ami furcsának tűnt. Csendben ültem hátul, gondolataimba mélyedve, amikor a nagymamám, Eszter, hirtelen megjelent mellettem. Lehajolt hozzám, és erősen megszorította a karomat. Éles tekintete, amelyet az évei sem tompítottak, áthatóan az enyémbe fúródott. „Nézz körül. Nem vetted észre?” – suttogta. – „Nem kellene itt lenned. Azonnal el kell menned a házába!” Egy kulcsot nyomott a kezembe, és olyan pillantást vetett rám, amely az összes kérdésemet elnémította. „Bízz bennem” – mondta halkan, de határozottan. A szívem hevesen dobogott, miközben észrevétlenül kisurrantam a szertartásról, és az apám házához hajtottam. Halkan beléptem a kulcsot használva. A nappali üres volt, de a dolgozószobából ideges hangok szűrődtek ki. Lassan közelebb osontam, visszafojtott lélegzettel, és belestem. ⬇️ Mi történt a dolgozószobában? Olvasd tovább a történetet, és tárd fel a családi titkokat!
Elmentem az elhidegült apám temetésére — A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: „Nem kellene itt lenned”Elmentem az...
Mindenegyben blog 2025. március 10. (hétfő), 08:08
"Volt feleségem azt követeli, hogy adjam oda elhunyt fiunk megtakarított pénzét a mostohafiának." A fiam zseni volt. Okosabb nálam. Komolyan megfordult a fejemben, hogy apasági tesztet kérjek, annyira elképesztően intelligens volt. (Ez csak vicc.) Amikor a volt feleségemmel elváltunk, a fiam 12 éves volt. Ő 14 éves korában újraházasodott, én pedig 16 éves korában. Mindig velem élt, mivel a volt feleségem a saját életének építésére és a mostohafiával való "jó kapcsolatra" akart összpontosítani. Ritkán látogatta, legfeljebb ünnepekre vitte el néha. Szomorú volt látni. Létrehoztam egy 529-es tervet a számára. Ez egy megtakarítási alap volt, amelyet felsőoktatásra szántam – bármit megvehetett volna belőle, ha továbbtanul. Amikor értesültünk arról, hogy felvették a Yale-re, életem legbüszkébb pillanata volt. De... nem sokkal később, novemberben, a fiamat halálra gázolta egy ittas sofőr. Azóta próbálom feldolgozni a történteket. A temetés szervezése közben a volt feleségem megkeresett, hogy beszélni akar velem a megtakarított pénzről. „Tudom, hogy van ez az alap. Szóval, mivel már nem lesz rá szükséged, szeretném, ha odaadnád a mostohafiamnak. Jerry (az aktuális férje) szerint is ez lenne a tisztességes.” Azt hittem, rosszul hallok. MEGDÖBBENTEM, hogy egyáltalán képes volt erről kérdezni. Úgy döntöttem, ideje helyre tenni őt és a férjét is. ?? ??A teljes történet a kommentek között található.
