Ma a Tescóban szóltam a halpultosnak, hogy meghalt az egyik hal. Erre ő olyat mondott, ami örökre belém és a kisfiam fülébe égett..! - Ti hogyan reagáltatok volna erre?!
Hirdetés
Hirdetés
Ez ugyan egy kicsit régebben történt, de ma ismét eszembejutott és gondoltam elmesélem nektek is. Beröhögtem, komolyan. Erre mást nem lehet írni..
/Ahogy sétáltam ma a Tescóban, és nézegettem az eladó dolgokat, arra lettem ྇figyelmes, hogy a halak szépen úszkálnak, mondhatni békésen, és áramlik nekik a levegő rendesen\./
Hirdetés
A ྇fiam szólt, hogy menjünk közel, mert meg szeretné nézni a halakat közelről. Oda mentünk, és észre vettem, hogy egy hal a víz tetején lebeg. Nyilván halott volt.
Gondoltam, szólok már a halpultban, hogy valamit kezdeni kéne a döglött példánnyal, mert szerintem nem ott van a helye a többi élő között.
Hirdetés
Így zajlott le ez a párbeszéd, amit azóta sem tudok elfelejteni.!
"– Jó napot kívánok, szeretnék szólni, hogy az egyik hal megdöglött. –
Nyugodjon meg Uram, nem döglött meg, csak hulla fáradt !
Na itt beröhögtem. Értik? Hulla.. fáradt :D"
Ha neked is tetszett, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! :)
2018. április 24. (kedd), 18:07
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?