SZÍVSZORÍTÓ! A 10 éves kislányt lekapcsolták a gépekről.. Ekkor hirtelen felült, és Ezt mondta szüleinek! ❤ Szavai az egész világot megdöbbentette:
Az orvosok sem értik, hogy itt valójában mi történhetett.Abby Furco 4 éves volt, amikor felfedezték, leukémiás. /Az orvosok nem áltatták szüleit, megmondták nekik, nincs okuk reménykedni, a túlélés esélye mindössze 20 százalék\./
Az elkövetkező 6 évben Abby bátran küzdött a betegséggel, számtalan kezelésen esett át: kemoterápián, sugárkezelésen, még csontvelő átültetése is volt. – Végig szeretettel vettük körbe, mert tudtuk, hogy bármikor elveszíthetjük őt – mondja Abby édesanyja, Patty.
2013 telén úgy tűnt, Abby a nehezén már túl van. Újra járhatott iskolába, focizhatott, beállhatott a cserkészekhez – egyszóval élhette az életét, mint bármelyik másik gyerek.
De a következő évben a rák visszatért, és ezúttal még súlyosabb volt a baj.
Abbyt levették a dialízisről, az orvosok hazaengedték meghalni. Azt mondták, gépek nélkül jó, ha 48 óráig lesz még életben.
Senki nem tudta, mi történt. Abby családja, barátai és orvosai is alig hittek a szemüknek, mert a lány egyre erősebb lett, újra elkezdett járni, és láthatólag javult az elkövetkező hónapokban. Az orvosok szerint a felépülésre semmilyen magyarázat nincs. Bár Abby életkilátásai bizonytalanok, családja reménykedik.
Úgy tűnik, a most 10 éves lánynak több akaratereje van, mint azt bárki képzelte.
2018. április 24. (kedd), 19:32
Kapcsolódó cikkünk
Segítettem egy vajúdó nőnek megszülni az utcán… és fogalmam sem volt, hogy ezzel a saját életemet is darabokra szedem ??
Hazafelé tartottam, amikor megálltam bevásárolni. Fel akartam hívni Gergőt, de nem vette fel, így csak írtam neki, mit főzzek vacsorára. A válasza rövid volt, közönyös. Már akkor éreztem valami furcsa távolságot köztünk… de nem gondoltam semmi komolyra. ?
A bolt után átmentem a piacra húsért, majd hirtelen megkívántam egy főtt kukoricát, ezért odasétáltam egy árushoz. Ekkor vettem észre egy fiatal, terhes nőt. Alig tudott menni, az arcán fájdalom ült, a teste remegett. Azonnal odaléptem hozzá.
„Segítsen… azt hiszem, szülök…” – suttogta izzadtan.
Orvos vagyok, de nem szülész. Mégis tudtam, hogy nincs idő várni. Segítségért kiáltottam, de az emberek csak néztek… senki nem mozdult. ?
A nő hirtelen megragadta a karomat.
„Jön a baba…”
És akkor már nem volt visszaút.
Egy idegen férfi – később megtudtam, hogy Bálint – végül odalépett, és segített. Kartont hozott, lefektettük a nőt az út szélén… és ott, az aszfalt mellett, a semmi közepén kezdődött el a szülés.
A kezem remegett, a szívem a torkomban dobogott. Nem erre készültem. De nem volt választásom.
„Vegyen mély levegőt! Látom a fejét!” – mondtam, miközben próbáltam uralni a pánikot.
Egy utolsó sikoly… és a baba megszületett. ??
Bálint levette az ingét, abba burkoltuk a kicsit. Az anya sírt, a baba felsírt, én pedig alig hittem el, hogy tényleg megtörtént.
Gyorsan az autómhoz vittük őket, az emberek közben csak bámultak és suttogtak.
„Köszönöm…” – mondta a nő remegve.
Megkérdeztem, van-e valakije. Férj, család…
A válasza mindent megváltoztatott.
„Senki. Teljesen egyedül vagyok… csak egyszer történt… és most itt a baba.”
A szavai után megfagyott bennem valami.
A kórházba vittem őket, ott azonnal ellátták. Ekkor hívott Gergő.
„Hol vagy? Már itthon vagyok.”
„Vissza kellett jönnöm a kórházba. Segítettem egy nőnek.”
Csak ennyit mondott:
„Rendben.”
Semmi kérdés. Semmi érdeklődés.
És akkor még nem tudtam… hogy ez a nap nem csak egy életet hozott világra.
Hanem az enyémet is teljesen felforgatta. ???? A folytatás az első kommentben… ???
A fénykép
A parkolóban még mindig érezni lehetett a fertőtlenítő szúrós szagát, mintha a...
