SZÍVSZORÍTÓ! A 10 éves kislányt lekapcsolták a gépekről.. Ekkor hirtelen felült, és Ezt mondta szüleinek! ❤ Szavai az egész világot megdöbbentette:
Az orvosok sem értik, hogy itt valójában mi történhetett.Abby Furco 4 éves volt, amikor felfedezték, leukémiás. /Az orvosok nem áltatták szüleit, megmondták nekik, nincs okuk reménykedni, a túlélés esélye mindössze 20 százalék\./
Az elkövetkező 6 évben Abby bátran küzdött a betegséggel, számtalan kezelésen esett át: kemoterápián, sugárkezelésen, még csontvelő átültetése is volt. – Végig szeretettel vettük körbe, mert tudtuk, hogy bármikor elveszíthetjük őt – mondja Abby édesanyja, Patty.
2013 telén úgy tűnt, Abby a nehezén már túl van. Újra járhatott iskolába, focizhatott, beállhatott a cserkészekhez – egyszóval élhette az életét, mint bármelyik másik gyerek.
De a következő évben a rák visszatért, és ezúttal még súlyosabb volt a baj.
Abbyt levették a dialízisről, az orvosok hazaengedték meghalni. Azt mondták, gépek nélkül jó, ha 48 óráig lesz még életben.
Senki nem tudta, mi történt. Abby családja, barátai és orvosai is alig hittek a szemüknek, mert a lány egyre erősebb lett, újra elkezdett járni, és láthatólag javult az elkövetkező hónapokban. Az orvosok szerint a felépülésre semmilyen magyarázat nincs. Bár Abby életkilátásai bizonytalanok, családja reménykedik.
Úgy tűnik, a most 10 éves lánynak több akaratereje van, mint azt bárki képzelte.
2018. április 24. (kedd), 19:32
Kapcsolódó cikkünk
Apa, ha elmész, az új anyukám megint beadja a gyógyszert… Ments meg!” – suttogta a kislány. Az apa földbe gyökerezett lábbal figyelt, majd úgy döntött: követni fogja… és amit látott, attól SZÓ SZERINT LEBÉNULT! ?
Gábor végre hazaért. Megkönnyebbülés volt belépni a házba, de a gyomrában ott motoszkált valami furcsa érzés. Túl csend volt. Túl sima minden. Mintha valami nem stimmelne.
Levette a kabátját, és besétált az étkezőbe, ahol Szonja, a nyolcéves kislánya a kanapén ült, egy mesekönyvvel az ölében.
– Apa! Annyira hiányoztál! – kiáltott fel, és a nyakába ugrott.
– Nekem is hiányoztál, kicsim – mosolygott Gábor, miközben megsimogatta a haját. – És hol van Lilla?
Szonja megforgatta a szemét – egy kicsit túlságosan is felnőttesen.
– Valószínűleg még alszik. – válaszolta, és közben egyértelműen érződött az ingerültség a hangjában.
– Tökéletes! – hajolt le Gábor bizalmasan. – Akkor végre tudunk beszélgetni csak mi ketten.
Megfogta a kislány kezét, és elindultak a gyerekszoba felé. Gábor mindig is figyelt arra, hogy kapcsolatuk őszinte és nyitott legyen – most pedig érezte, hogy valami nincs rendben. Szonja arca fakóbb volt, a szeme karikásabb, mint máskor.
Ahogy beléptek a szobába, Gábor becsukta az ajtót, majd előhúzott egy kis díszdobozt a zsebéből.
– Ez a tiéd.
Szonja kíváncsian kinyitotta, és a szemei felcsillantak: egy gyönyörű karkötő csillogott benne.
– Apu! Ez… ez gyönyörű!
A kislány szinte ugrált örömében, majd felpróbálta, és a fény felé tartotta a kezét, hogy nézze, hogyan csillog.
Ám abban a pillanatban valami megváltozott a tekintetében. Az öröm helyét hirtelen komolyság váltotta fel. Gábor megérezte a pillanat súlyát – ideje volt beszélni.
– Szonja… Miért nem jársz mostanában iskolába rendesen? Megbeszéltük, hogy tanulni fogsz. Ez nagyon fontos, emlékszel?
A kislány szemei elfelhősödtek. Lehajtotta a fejét, és elkezdte dörzsölni a karkötőjét.
– Nem szeretek menni, amikor te nem vagy otthon… És amikor Lilla visz…
Gábor mellkasa összeszorult.
– Tudom, hogy sokat utazom, de ez a munkám. Megérted, ugye, kicsim?
– Értem… – válaszolta alig hallhatóan.
Ekkor Gábor magához húzta, és szorosan megölelte.
– Erős vagy, ugye? Mert pár nap múlva megint el kell utaznom.
Szonja nem válaszolt azonnal. Aztán halkan, mintha félne a saját szavaitól, a férfi füléhez hajolt, és ezt suttogta:
– Apa… ha elmész, az új anyukám megint beadja a gyógyszert. Kérlek… ments meg!
Gábor megdermedt. Ezek a szavak, mint egy jégcsákány, átszúrták a mellkasát.
– Mi… mit mondtál? – kérdezte rekedten.
– Semmit… – suttogta Szonja, és elfordította a fejét.
De Gábor már tudta. A fejében azonnal összeálltak a mozaikdarabok: a kislány levertsége, a hirtelen álmos délutánok, a kifogások az iskolából. Egy pillanat alatt világossá vált számára, hogy valami nagyon súlyos dolog történik az ő otthonában – miközben ő azt hitte, minden rendben.
És akkor meghozta a döntést: meg kell tudnia az igazságot.
És amit látott… attól szó szerint kővé dermedt.
⬇️ Folytatás a fotó alatti első hozzászólásban! ???
– Apa, ha elmész, a „másik anya” megint beadja azt a gyógyszert… Kérlek, ments meg… – suttogta...
