“Ma van életem egyik legszomorúbb napja” Felfoghatatlan az a fájdalom és bánat amit most talán először én mint magyar orvos megosztok veletek..!
Hirdetés
Hirdetés
Orvosként segíteni szoktam a nőknek életük legnehezebb és legszebb pillanatában és amikor a szülőszobában vagyunk, imádkozni szoktam Istenhez, hogy áldja meg az összes édesanyát.
/Leírhatatlan a fájdalom, amin átmennek, nem számítva azt a 9 hónapot, miközben türelmesen viselik a terhességet\./
Hirdetés
Sok nehézségen mennek keresztül, hogy új életet hozzanak létre.
Ma sírnom kellett. Zokogott a lelkem, mert elvesztettem egy nőt. Mindig arra kérem Istent, hogy ez soha ne történjen meg, de néha Istennek más tervei vannak.
Hirdetés
Miért annyira fájdalmas ennek a nőnek az esete? Férjével 14 évig küzdöttek, hogy gyermekük születhessen. Mindet kipróbáltak, beleérve a mesterséges megtermékenyítést. Az emberi tudásnak köszönhetően, a petefészek ciszták ellenére végül teherbe esett és úgy tűnt, hogy minden rendven van és éreztem, hogy Isten velünk van.
9 hónap múlva férjével rohantak a kórházba, és én mindent megtettem, hogy segítsek neki a szüléskor.
Hirdetés
Órákig tartott a vajúdás, a fájdalom pedig intenzíven erősödött, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsászározzuk.
A nőt elvesztettem, a baba pedig túlélte. Mielőtt utolsó lehelletét kibocsátotta, karjába vette a kisbabát és elmosolyodott, majd így szolt: “Csodálatos Istenünk van”, aztán átadta lelkét.
Töprengeni kezdtem, nagyon szomorú voltam és nekem kellett közölnöm a szomorú hírt a férjével. Amikor közöltem vele, hogy mi történt, a férfi elájult.
Hirdetés
Tragédia érte őket életük legboldogabb napján.
Ma egy életet veszítettünk el azért, hogy egy másikat megmenthessünk.
Mindenkit arra kérek, hogy tartsák tiszteletben a nőket, mert néha a halál völgyén mennek át azért, hogy új életet adhassanak. Tiszteljétek édesanyátokat, feleségeteket, nővéreteket!
Nem kicsi feladat 9 hónapig egy kisbabát hordozni és a szülés is nagy erőfeszítéssel jár.
Hirdetés
Ne feledjétek, hogy mekkora áldozatot hoztak éretted!
Mindennap azért imádkozom Istenhez, hogy védje meg azokat, akik ezt a cikket olvassák, különösen a terhes nőket.
Kedves férfiak, tiszteljétek feleségeiteket, mert megérdemlik. Isten óvja és védelmezze az összes terhes nőt, és segítsen nekik sikeresen átmenni a születés csodáján!
Ne feledd másokkal is megosztani ezt a cikket, osszátok meg minden nővel, hiszen ők adtak nekünk életet!
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
