“Ma van életem egyik legszomorúbb napja” Felfoghatatlan az a fájdalom és bánat amit most talán először én mint magyar orvos megosztok veletek..!

Hirdetés
“Ma van életem egyik legszomorúbb napja” Felfoghatatlan az a fájdalom és bánat amit most talán először én mint magyar orvos megosztok veletek..!
Hirdetés
Orvosként segíteni szoktam a nőknek életük legnehezebb és legszebb pillanatában és amikor a szülőszobában vagyunk, imádkozni szoktam Istenhez, hogy áldja meg az összes édesanyát.


/Leírhatatlan a fájdalom, amin átmennek, nem számítva azt a 9 hónapot, miközben türelmesen viselik a terhességet\./
Hirdetés
Sok nehézségen mennek keresztül, hogy új életet hozzanak létre.


Ma sírnom kellett. Zokogott a lelkem, mert elvesztettem egy nőt. Mindig arra kérem Istent, hogy ez soha ne történjen meg, de néha Istennek más tervei vannak.
Hirdetés


Miért annyira fájdalmas ennek a nőnek az esete? Férjével 14 évig küzdöttek, hogy gyermekük születhessen. Mindet kipróbáltak, beleérve a mesterséges megtermékenyítést. Az emberi tudásnak köszönhetően, a petefészek ciszták ellenére végül teherbe esett és úgy tűnt, hogy minden rendven van és éreztem, hogy Isten velünk van.

9 hónap múlva férjével rohantak a kórházba, és én mindent megtettem, hogy segítsek neki a szüléskor.
Hirdetés
Órákig tartott a vajúdás, a fájdalom pedig intenzíven erősödött, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsászározzuk.


A nőt elvesztettem, a baba pedig túlélte. Mielőtt utolsó lehelletét kibocsátotta, karjába vette a kisbabát és elmosolyodott, majd így szolt: “Csodálatos Istenünk van”, aztán átadta lelkét.

Töprengeni kezdtem, nagyon szomorú voltam és nekem kellett közölnöm a szomorú hírt a férjével. Amikor közöltem vele, hogy mi történt, a férfi elájult.
Hirdetés
Tragédia érte őket életük legboldogabb napján.

Ma egy életet veszítettünk el azért, hogy egy másikat megmenthessünk.


Mindenkit arra kérek, hogy tartsák tiszteletben a nőket, mert néha a halál völgyén mennek át azért, hogy új életet adhassanak. Tiszteljétek édesanyátokat, feleségeteket, nővéreteket!

Nem kicsi feladat 9 hónapig egy kisbabát hordozni és a szülés is nagy erőfeszítéssel jár.
Hirdetés
Ne feledjétek, hogy mekkora áldozatot hoztak éretted!


Mindennap azért imádkozom Istenhez, hogy védje meg azokat, akik ezt a cikket olvassák, különösen a terhes nőket.


Kedves férfiak, tiszteljétek feleségeiteket, mert megérdemlik. Isten óvja és védelmezze az összes terhes nőt, és segítsen nekik sikeresen átmenni a születés csodáján!

Ne feledd másokkal is megosztani ezt a cikket, osszátok meg minden nővel, hiszen ők adtak nekünk életet!


Isten áldja meg a nőket!

Forrás


2022. november 27. (vasárnap), 22:51

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 15:12
Hirdetés

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A csend és a vér illataA hajnal még alig derengett az Őrség fölött, amikor Bálint kilépett a faház verandájára. A...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:36

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

A szél és a méhekA Nagyszilas melletti homokháton már évek óta nem nőtt semmi. A föld kiszáradt, a régi kutak vize...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:08

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

A csend, ami nem volt békésAzt hiszem, az ember soha nem érti meg igazán, mit jelent a hűség, amíg nem néz bele egy...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 13:30

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

A mozgólépcsőn Egy szombat délután volt, olyan, amikor a város levegője már fáradt a héttől, és mindenki valami apró...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 12:59

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

A csendes őrA Pécsi Megyei Kórház belső udvarán állt egy hatalmas, öreg hársfa. Nyáron árnyékot adott az ablakokra,...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 11:45

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

A hívás éjszakájaEgy hideg, februári este volt a kisvárosban, ahol a Tisza folyó párája lassan belepte a házak tetejét....

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:48

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

Hajnalban még szürkés-zöld fátyol ült a Kvarner-öböl fölött. A sirályok röptében reccsent a csend, mintha valaki vékony...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:06

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A vihar előtti csendA nap már alig bukott a fák koronája fölé, amikor az Alföld végtelen pusztáját lassan aranyszínű...

Hirdetés
Hirdetés