Ma voltam nőgyógyászati vizsgálaton .Ezt művelte velem az orvos - sírva jöttem ki a vizsgálóból

Júlia:

"Sziasztok! Hosszú ideje gondolkodom, hogy én is leírom a nőgyógyászatokon szerzett tapasztalataimat. A történet budapesti szakrendelőkben valamint egy budapesti klinika szülészet- nőgyógyászati osztályán játszódott.

/Pár éve egy ún\./

Bartolin- cisztát diagnosztizáltak nálam, ami egyáltalán nem veszélyes, csak kissé kényelmetlen helyen van és ha begyullad nagyon fájdalmas tud lenni.

Akkor amúgy el is mentem vele nőgyógyászhoz, aki azzal kezdte, hogy beszólt, hogy miért vagyok még szűz (24 évesen). Egyébként egy kb.

30-as fiatal nő volt a nőgyógyász, aki épp babát is várt, szóval nem nagyon értettem, hogy miért nem mutat semmiféle empátiát vagy megértést.

Pár évig együtt éltem ezzel a cisztával, amikor is begyulladt és valóban nagyon fájdalmas lett, ekkor (egy szombati kora reggelen) mentem be a budapesti kórház ügyeletére.

Mivel sejtettem, hogy meg fognak műteni, én aznap egyáltalán nem is ettem és ittam.

A doktornő nagyon kedvesen fogadott és az aznapi főnővér is nagyon figyelmes volt, s tényleg még aznapra kiírtak műtétre. Úgy volt, hogy még a délelőtt folyamán megműtenek, végül az aneszteziológus hiánya miatt csak délután 3-kor került sor a műtétre. Ekkor a fájdalomtól már járni alig bírtam, de nem kaptam egy tolószéket sem, hanem a saját lábamon kellett eljutnom a műtőig.

Ott kezdődött a valódi rémálom. Felfektettek egy asztalra, teljesen széttárt lábakkal, teljesen meztelenül, majd az alfelemnél vagy 3-4 műtőssegéd (férfiak) elkezdtek bájcsevegni a hétvégi programjukról, vagy 20 percen keresztül, miközben én teljesen kiszolgáltatottan feküdtem ott, rendkívül kellemetlenül és kínosan érezve magamat.

Az egyik férfi talán megérezte, hogy kellemetlenül érzem magam, mert ő egyszercsak egy kendőt dobott(!!) a nemiszervemre, amitől csak még jobban összerezzentem és megijedtem. Majd egy 20 perc kiszolgáltatottság után megérkezett az altatóorvos, aki meg is jegyezte, hogy nem kellett volna nélküle felfektetniük így kitárulkozva az asztalra.

Majd elaltattak, megtörtént a műtét.

Arra keltem, hogy az egyik műtőssegéd szó szerint kiabál velem hogy "kelljen már fel, hallja?! Kelljen már fel".

Ekkor elkezdtem sírni és a bódult állapotomban még Édesanyámat is elutasítottam és elküldtem magamtól.

Úgy kb. este 8 felé tértem magamhoz rendesen, amikor is már nagyon szomjas voltam. Ugye én ekkor már majdnem 24 órája egy korty vizet sem ittam, de nem kaptam a nővérektől semmiféle folyadékot. Kibotorkáltam a nővérszobához, ahol inni kértem, mire az egyik ápoló flegmán odabökte: "Hát ott a csap".

Ételt egyáltalán nem kaptam.

A műtét előtt azt mondták, hogy ez egy rutin eljárás, már aznap haza is mehetek, de végül bent tartottak éjszakára, ami a műtéthez hasonlóan szörnyű volt.

Egy szobába kerültem egy kismamával, és a 6 órás kisbabájával, aki persze egész éjszaka sírt, ami miatt egyáltalán nem tudtam pihenni. Nem is értem, hogy a kismamákat és a nőgyógyászati eseteket miért rakják egy kórterembe, mivel szerintem itt ez mindkettőnknek kellemetlen volt. Az éjszaka folyamán ráadásul többször is jöttek "vizitre", ami gyakorlatilag abból állt, hogy pár ember pár óránként megkért rá, hogy az egész kórterem előtt (nem függöny mögött meg csak az orvosnak) tegyem szét a lábam és mutassam meg a hüvelyemen lévő műtéti heget.

És ha mindez a történet nem lett volna elég kínszenvedés és borzalom, amikor a kontrollra mentem vissza egy idős, női orvoshoz kerültem, akin látszott, hogy csak gyorsan túl akar ezen esni. A hüvelyi ultrahangot felkészítés nélkül tolta belém, majd a műtéti heget kesztyű nélkül vizsgálta meg...

Ez a történet fél évvel ezelőtt történt és azóta is azon gondolkodom, hogy pszichológusnál kell feldolgoznom a magyarországi nőgyógyászatokon szerzett tapasztalataimat."

2024. június 13. (csütörtök), 19:46

Előző

Következő

Mindenegyben blog
2026. július 27. (hétfő), 08:09

Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?

Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?

A tragédia után hét gyermek maradt rámAmikor a fiam és a menyem autóbalesetben meghaltak, magamhoz vettem mind a hét...

Ma voltam nőgyógyászati vizsgálaton .Ezt művelte velem az orvos - sírva jöttem ki a vizsgálóból

Cikkajánló

A férfi megmentette a kis grizzly medve életét - nézd hogyan köszöni ezt meg neki 6 év múlva

A gyerekek csak játszani mentek a partra, de Bence olyan dolgot talált, amiről azóta is beszél a környék

A király egész életében rejtegette a lányát – a násznép sokkot kapott, amikor lekerült a vasálarc

Az első napján térdre parancsolták – a végén mégis a hadnagy hajolt le a földre

A nászéjszaka, amelyen nem a szerelem, hanem egy elhallgatott titok várta

A vőlegény az első tánc közben ellökte a menyasszonyt – másodpercekkel később mindenki megértette, miért tette

A katonák kinevették a fiatal nőt a laktanya kapujánál, de fogalmuk sem volt, kinek a lányával beszélnek

Mindenegyben blog