Meghalt a 7 éves kisfiuk, eltemették. Később, a sírjánál állva szörnyű dolgot vesznek észre
Nagyon durva, ami történt...
Egy gyermek halála a legnagyobb sorscsapás a szülők számára, ami lényegében az élet értelmét kérdőjelezi meg. /Mivel már csak a gyermek emléke maradt velük, Svein\-Erik szülei próbálták azt minél nagyobb becsben tartani\./
2008 júliusában Tom-Rune Bertelsen és Lone Sveum Bertelsen legnagyobb rémálmukat tapasztalhatták meg, 7 éves fiúk fulladásos halált halt. A gyermeket Norvégiában, Drammenben temették el a helyi temető egy csendes részén, hogy a család békében tudjon megemlékezni rá.
Svein-Erik egy nagyon energikus kisfiú volt, aki imádta a sárkányokat. Épp ezért gondolták úgy a szülei, hogy egy kis sárkány figurát helyeznek el a sírján, amellyel fiuk egykoron nagyon szívesen játszott. Sajnos ezt a figurát nem sokkal azután ellopták.
Svein-Erik ezen kívül odáig volt még a kardokért is, különösen azért a darabért, amelyet a Legoland-es utazásuk során szereztek.
Egy nap azonban a szülők és a nagymama látogatást tett a sírhoz és észrevették, hogy a kard már sehol sincs. Harag és feszültség lett úrrá rajtuk. Nagyon csalódottak voltak, hogy milyen emberek élnek a környezetükben.
“Teljességgel felfoghatatlan, nem is értem. Minden bizonnyal meg kellett dolgozni vele, hogy a kardot ki tudják szedni a helyéről. Egy kisgyermek nem is lett volna képes rá. Legalább egy, de lehet, hogy két felnőtt is kellett hozzá.”
Ezután végül kiötöltek valamit, amelyet már senki nem volt képes ellopni fiuktól. A sírkövébe gravíroztak egy sárkányt, amelyet ma már mindkét szülő és a testvére is magán visel tetoválás formájában.
2020. július 16. (csütörtök), 22:13
Kapcsolódó cikkünk
Egy haldokló nő megkérte a barátnőjét, hogy vegye magához a kislányát. A temetés után azonban a gyerek odasúgta: „Anya él!” ???
Bíró Mária a kezét fogta legjobb barátnőjének, Kerekes Tímeának, és alig tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörténik. Tímea haldoklott, teljesen legyengítette a betegség, de a tekintete még mindig élénk volt — nem a saját sorsa miatt, hanem a szoba sarkában ülő kislányért aggódott, aki csendben virágokat rajzolt egy szalvétára filctollal.
— Mári, kérlek... — suttogta Tímea rekedten. — Vidd magadhoz Vikit. Neked van otthonod, nagy szíved... neki már nincs senkije. Csak te. Ígérd meg…
Mária alig hallhatóan bólintott:
— Megígérem. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne, Timi.
Két nappal később Tímea meghalt. A temetés szerény volt. Viki szorosan Mária mellett állt, a kezét szorongatta. Nem sírt. Csak hallgatott.
Aznap este, amikor megérkeztek Mária lakásába, a kislány sokáig állt az ablaknál, és némán nézett ki a sötétségbe. Aztán hirtelen, nagyon halkan megszólalt:
— Anya él. Érzem...
Mária összerezzent. Leült mellé.
— Drágám, anyukád most már a mennyben van. A szívedben él tovább. És ez is egyfajta élet.
De Viki csak rázta a fejét:
— Nem... érzem. Ott van valahol... és hív engem. Halkan. Egyre csak hív...
Mária nem szólt ellene. Azt gondolta, talán így védi magát a gyerek lelke a fájdalomtól. Ám másnap reggel a kislány váratlanul megkérte, hogy menjenek el az állomásra.
— Tudom, hol van — jelentette ki komolyan.
Kíváncsiságból — vagy talán aggodalomból — Mária beleegyezett. Felszálltak egy buszra, majd egy kis helyi furgonra. A város szélén, egy elhagyatott régi épületnél szálltak le…
? A történet folytatását a hozzászólások között találod! ???
Két külön világban éltek.
Ő – Kárász András, egykor mérnök, aki mára mindent elveszített:...
