Megszülettek az ikrek, mindenki boldog volt, az orvos 30 perc múlva csak ennyit mondott: “Sajnálom!”
Hirdetés
Hirdetés
Nicola és Todd Bailey nagyon örült, amikor megtudták, hogy gyerekük lesz. A 4 éves Lucas volt a legboldogabb, amikor elmondták neki, hogy nem csak egy, hanem ráadásul két tesója is lesz. “Különös érzés volt. /Sokkal gyorsabban nőtt a hasam, mint az első terhességem alatt”\-mesélte az anya\./
Hirdetés
Nagy volt az öröm a családban, amikor megtudták, hogy Nicola ikreket vár. Izgatottan várták az új családtagokat, és a 32. hét után meg is született Harper és Quinn.
Hirdetés
“Amint megláttam őket, rögtön elolvadtam, milyen gyönyörűek voltak”. Az orvosok azonnal elvitték őket, hogy elvégezzék a legfontosabb vizsgálatokat, azonban pillanatok múlva közölték az anyával, hogy sajnálják, de a terhesség alatt nem vették észre, és a kis Harper Down-szindrómás.
A szülők nem borultak ki egyáltalán, ugyanúgy szerették mindkét gyereket, semmit sem változtatott az a tény, hogy Harper Down-szindrómás.
Hirdetés
“Quinn az Quinn, Harper pedig Harper.
Nem egyformák, és bármilyen nehéz is, nem fogom őket összehasonlítani soha”-mondta az édesanya, aki egyébként ápolónő. A szülők szerették volna felhívni mindenki figyelmét erre a betegségre, azért osztották meg történetüket.
— A lakásodban a lányod helyett az én anyám fog lakni! — visítozott László. — És ezt a kis szélkakast meg tüntesd el...
Mindenegyben blog 2025. április 26. (szombat), 16:32
SOKKOLÓ TÖRTÉNET! Egy idegen nő odalépett Annához a vonaton... és a kezébe nyomott két síró kisbabát! 16 évvel később pedig egy levéllel és egy fényűző örökséggel tért vissza a múlt… Bence és Lilla élete örökre megváltozott azon az esős napon!
A kalauznő rápillantott Annára, aki a peronon állt, nehéz szatyrokkal a kezében.– Hova-hova ebben a vacak időben? –...
Mindenegyben blog 2025. április 26. (szombat), 13:08
— Hozzátok el nekem, kérlek, Círmit. Búcsúzni szeretnék tőle... De ne tegyétek be erőszakkal a táskába, beszéljetek hozzá. Ő mindent megért. A fia, Balázs, bólintott, és elindult, hogy elhozza a cicát. Amikor visszaértek, István bácsinak már nem volt ereje mozogni. Csak halványan bólintott a fejével, és ajkait alig észrevehetően mozgatta. Balázs óvatosan az ágyra tette Círmit: — Búcsúzz el, Círmi... Megmutassam neked, hol van apu? – kérdezte halkan a vak cicától. De Círmi... Círmi úgy viselkedett, mintha tökéletesen látna. Odabotorkált szeretett gazdája arcához, és gyengéden hozzábújt. — Círmi... Az én drága, egyetlen Círmim... — suttogta elhaló hangon István bácsi ajkain keresztül. A cica szorosan odafészkelte magát a férfi arcához, és a vak szemeiből – igen, a vak szemeiből – könnyek kezdtek el folyni. Aztán hirtelen felpattant, megfordult, és odament az éjjeliszekrényhez a betegágy mellett. Mintha mindent tökéletesen látna, óvatosan felkapott a szájával egy kis darab kenyeret a tányérról. Visszasétált az ágyhoz, és megpróbálta a kenyérdarabot a szeretett ember szájába tenni. De István bácsinak már nem volt ereje összezárni sem az ajkait, sem a fogait. És ekkor...
