Tegnap délután, a 11 éves kislányom rossz buszra szállt hazafele jövet! Amit ennek a busznak a sofőrje tett, azt soha nem fogjuk neki elfelejteni! Segítsetek eljuttatni hozzá üzenetem!

A temetésen valami különös történt... A nagypapa odalépett a koporsóhoz, kinyitotta, és amit látott, attól égnek állt a haja!

A temetésen valami különös történt... A nagypapa odalépett a koporsóhoz, kinyitotta, és amit látott, attól égnek állt a haja!

Egy kicsi magyar faluban, ahol a házak olyan közel álltak egymáshoz, hogy a szomszéd reggeli tüsszentése is közös ügy...

A férjem üvöltve követelte, hogy a lányom helyett az anyját költöztessem a lakásba! De amit én tettem, arra senki nem számított!

A férjem üvöltve követelte, hogy a lányom helyett az anyját költöztessem a lakásba! De amit én tettem, arra senki nem számított!

— A lakásodban a lányod helyett az én anyám fog lakni! — visítozott László. — És ezt a kis szélkakast meg tüntesd el...

— Hozzátok el nekem, kérlek, Círmit. Búcsúzni szeretnék tőle... De ne tegyétek be erőszakkal a táskába, beszéljetek hozzá. Ő mindent megért. A fia, Balázs, bólintott, és elindult, hogy elhozza a cicát. Amikor visszaértek, István bácsinak már nem volt ereje mozogni. Csak halványan bólintott a fejével, és ajkait alig észrevehetően mozgatta. Balázs óvatosan az ágyra tette Círmit: — Búcsúzz el, Círmi... Megmutassam neked, hol van apu? – kérdezte halkan a vak cicától. De Círmi... Círmi úgy viselkedett, mintha tökéletesen látna. Odabotorkált szeretett gazdája arcához, és gyengéden hozzábújt. — Círmi... Az én drága, egyetlen Círmim... — suttogta elhaló hangon István bácsi ajkain keresztül. A cica szorosan odafészkelte magát a férfi arcához, és a vak szemeiből – igen, a vak szemeiből – könnyek kezdtek el folyni. Aztán hirtelen felpattant, megfordult, és odament az éjjeliszekrényhez a betegágy mellett. Mintha mindent tökéletesen látna, óvatosan felkapott a szájával egy kis darab kenyeret a tányérról. Visszasétált az ágyhoz, és megpróbálta a kenyérdarabot a szeretett ember szájába tenni. De István bácsinak már nem volt ereje összezárni sem az ajkait, sem a fogait. És ekkor...

— Hozzátok el nekem, kérlek, Círmit. Búcsúzni szeretnék tőle... De ne tegyétek be erőszakkal a táskába, beszéljetek hozzá. Ő mindent megért. A fia, Balázs, bólintott, és elindult, hogy elhozza a cicát. Amikor visszaértek, István bácsinak már nem volt ereje mozogni. Csak halványan bólintott a fejével, és ajkait alig észrevehetően mozgatta. Balázs óvatosan az ágyra tette Círmit: — Búcsúzz el, Círmi... Megmutassam neked, hol van apu? – kérdezte halkan a vak cicától. De Círmi... Círmi úgy viselkedett, mintha tökéletesen látna. Odabotorkált szeretett gazdája arcához, és gyengéden hozzábújt. — Círmi... Az én drága, egyetlen Círmim... — suttogta elhaló hangon István bácsi ajkain keresztül. A cica szorosan odafészkelte magát a férfi arcához, és a vak szemeiből – igen, a vak szemeiből – könnyek kezdtek el folyni. Aztán hirtelen felpattant, megfordult, és odament az éjjeliszekrényhez a betegágy mellett. Mintha mindent tökéletesen látna, óvatosan felkapott a szájával egy kis darab kenyeret a tányérról. Visszasétált az ágyhoz, és megpróbálta a kenyérdarabot a szeretett ember szájába tenni. De István bácsinak már nem volt ereje összezárni sem az ajkait, sem a fogait. És ekkor...

– Kérlek... hozzátok el nekem Círmit. El kell búcsúznom tőle… Ne tegyétek erőszakkal a táskába, szóljatok hozzá....

Jön a májusi pénzeső! Ez a 3 csillagjegy részesül belőle:

Jön a májusi pénzeső! Ez a 3 csillagjegy részesül belőle:

Jön a májusi pénzeső! ??Kos ♈MÁJUS energiái olyan lendületet adnak neked, mintha végre megnyomnál egy belső...