“MEGVIZSGÁLTA, NEM TUDOTT SEGÍTENI. EKKOR AZ IDŐS NÉNI MEGKÉRDEZTE, MENNYIVEL TARTOZOM…?”
Hirdetés
Hirdetés
“MEGVIZSGÁLTA, NEM TUDOTT SEGÍTENI. EKKOR AZ IDŐS NÉNI MEGKÉRDEZTE, MENNYIVEL TARTOZOM…?”
Egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját…
A tegnapi cikkünkre reagálva, egyik kedves olvasónk az alábbi tanulságos, sokat mondó történetet osztotta meg velünk:
“A XI. /kerületben taxizom, és egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját\./
Hirdetés
Ekkor rábeszéltem, hogy hívja fel Csókay professzor urat, mert biztos voltam benne, hogy kimegy a lakásra és megvizsgálja a lányát.
Hirdetés
Az elgondolásom bejött, de sajnos, miután megvizsgálta a hölgyet, a professzor úr válasza az volt, hogy sajnos nem tudunk segíteni a bajon.
Hirdetés
Amikor megkérdezte a néni, hogy “mivel tartozom?”, akkor azt mondta, hogy:
“semmivel és sajnálom, hogy nem tudok segíteni.”
Én utólag halottam ezt, de itt szeretném tisztelettel megköszönni, hogy kifáradt és megvizsgálta a beteget, amiben egyébként biztos voltam.
Hirdetés
Köszönöm tisztelettel a professzor úrnak, hogy a belé helyezett bizalmamnak eleget tett és, személyes megjelenésével enyhített a család fájdalmán.”
A magunk részéről is minden tiszteletünk és elismerésünk az olyan orvosoknak – köztük Csókay professzor úrnak – akiket nem a hálapénz, hanem a gyógyítás és a beteg embereken való segítés motivál. Akik ugyanolyan odaadással látják el a nincstelen nénit, mint a milliomost.
Oszd meg, ha szerinted is Ez a követendő példa!Forrás: http://www.anephangja.com
2018. augusztus 23. (csütörtök), 07:05
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
