/Először is, Kedves Anya\: tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy még mindig egyedülálló vagyok, abban a korban, amikor te már rég a házasság felé eveztél, de ahogy a dolgok mennek, elképzelhető, hogy hosszútávon is az maradok\./
Sajnálattal kell közölnöm, hogy randizás már nem olyan ám, mint régen. Sőt, már pasik sem olyanok, mint régen! Az sms-ben szakítás megszokott dolog, és az is, hogy előbb van a szex, mint a vacsora, ha egyáltalán van vacsora.
Tudom, mit gondolsz, hogy utálom és semmibe veszem a férfiakat, túl nyers vagyok, túl makacs, túl feminista. Úgy képzeled, hogy hegyekben állnak a megfelelő férfiak, és én vagyok az, aki elüldözi őket a csípős megjegyzéseivel, vad előítéleteivel. Szerinted én nem a megfelelő helyen keresgélek - és erre nap mint nap figyelmeztetsz.
Biztos vagyok benne, hogy léteznek normális férfiak - tudom, hogy léteznek. Ők azok, akik nősek, vagy komoly barátnőjük van, vagy akik cölibátusban élnek szerzetesként Thaiföldön – hidd el nekem, alaposan körbenéztem.
Persze az is lehet, hogy nem a férfiakkal van baj, hanem a párkeresési szokásokkal, amiket mi magunk teremtettünk (vagy nevezzük inkább felszedési szokásoknak...). Fogjuk rá a Tinderre, a Facebookra, meg az Instagramra, vagy a tisztelet teljes hiányára, ami már a randizás területét is jellemzi. Fejreállt a világ, túl a 30-on, 40-en is még randizni járunk...
A pasik is pontosan tudják: ha nem kapják meg tőled, amit akarnak, megkapják mástól - próbálj csak meg őszinte és méltóságteljes lenni 2015-ben- újabb magányos tévézős este a jutalmad!
A te idődben nem volt ekkora a "verseny".
A te idődben 11-re már otthon voltál, ma semmi sem történik 11 előtt. Kénytelenek vagyunk este 10 után randizni, és a férfiak pontosan tudják, hogy ez mit jelent.
A te idődben nem voltak mobilok sem. Ezek aztán végképp megváltoztattak mindent. Gondolj csak bele: a vezetékesen nem tudták lemondani a randit 5 perccel a találkozó előtt, hiszen már úton voltak! Most elég egy sms-t dobni két perccel a randi megbeszélt időpontja után (!), és nincs több gond.
A te idődben nem volt ennyi íratlan szabály. Nem is tudod, miről beszélek, amíg nem próbálsz társat keresni a közösségi médiában.
Az az igazság, nem szolgáltatok jó példával ti sem. Tudom, hogy ez övön aluli ütés, de nem sikerült bebizonyítanotok, hogy a házasság intézménye működik. Elvált szülők gyerekeként nőttünk fel oly sokan. És ha már a gyerekkornál tartunk: úgy nőttünk fel, hogy azt hisszük, megérdemeljük a legjobbat (kinek a hibája ez?), ezért nekünk semmi sem lehet elég jó.
Mi nem valakire várunk, hanem az egyetlenre.
A házasság az utolsó dolog a listánkon. Gondolnunk kell a karrierünkre, a barátainkra, és arra a csodálatos életre, amit elképzeltünk magunknak. Könnyen lehet, hogy ezt persze egyedül fogjuk végigélni...
2015. szeptember 06. (vasárnap), 22:09