Minden apróját a koldusnak adja. Hazaérve rájön, hogy másnak is nyoma veszett a pénztárcájából
Sarah minden nap elment egy hajléktalan mellett, míg egy alkalommal úgy döntött, hogy ad neki egy kis aprót. A nagylelkű hölgy a pénztárcájának az aprót tartalmazó zsebét teljes egészében a férfi (Billy) markába öntötte.
Azonban amikor hazaért, rájött hogy óriási hibát követett el: az aprópénz között ott volt az eljegyzési gyémántgyűrűje is… Lóhalálában futott vissza, hogy megtalálja a hajléktalan férfit, azonban ő már nem volt ott…
/Közben elvitte felbecsültetni a gyűrűt, és az ékszerész elmondta, hogy az 4000 $\- t ér, ami nagyjából 1,2 millió Ft\- nak felel meg\./
Eközben a nő újra megjelent ott, ahol a hajléktalan férfit rendszeresen látni szokta, és csodák-csodájára most már ott találta őt. Mikor Billy meglátta Saraht, széles mozdulattal odanyújtotta neki a gyűrűt, és elmondta, hogy tiszta szívből teljes boldogságot kíván nekik!
Sarah szinte elsírta magát: annyira hálás volt ennek az embernek, hogy bár igen nehéz helyzetben van, a becsület és az emberi tartás fontosabb volt a számára, és visszaadta neki az értékes gyűrűt.
Ezután a nő közétette a történetet az interneten, és gyűjtést rendezett a hajléktalan férfi javára.
Ráadásul a rokonai azt hitték, hogy már régen meghalt. Most pedig nagy örömmel látták, hogy életben van: így újra egymásra találhattak!
Ez a csodálatos történet megmutatja, hogy a legnehezebb körülmények között is megéri EMBERNEK maradni!
A becsület és az emberi tartás a legnagyobb érték! Oszd meg, hogy az ismerőseid, barátaid is elolvashassák!
2021. november 05. (péntek), 17:37
Kapcsolódó cikkünk
Gábor évente egyszer látogatott el édesanyjához, a születésnapján. Több ezer kilométerre élt tőle, és ennél gyakrabban nem tudott eljönni. A feleségét, Liliát nem hozta magával – anyja nem jött ki vele, mert Lili egyszer azt mondta, hogy Gábor meddő. Az édesanyja nem volt hajlandó ezt elhinni, és mindenért Liliát hibáztatta. Hét év házasság után sem sikerült nekik gyermeket nemzeni. Amikor kivizsgáltatták magukat, kiderült, hogy Gábor valóban nem lehet apává. Mindketten elszomorodtak, de elfogadták, hogy ez a sorsuk – gyerek nélkül élni. Amikor Gábor megérkezett édesanyjához, rögtön elment a boltba bevásárolni. A pultnál egy hatéves forma kisfiú állt, és piszkos kis kezeivel aprópénzt számolt a tenyerében. Ruházata is elhanyagolt volt – koszos rövidnadrág és trikó. Gábor szíve megdobbant a látványra. A fiú emlékeztette őt saját gyerekkorára. Ugyanolyan világos, göndör hajtincsei voltak, és kék szeme. – Kisfiú, mennyi hiányzik? Hadd pótoljam ki! – Nagyon sok, 45 forint. Fagylaltot szeretnék venni... – Hogy hívnak? – Sanyika. – Tessék, Sanyika, itt van 50 forint. Vedd meg a fagyit, és siess haza, anyukád biztosan keres. – Nekem nincs anyukám, nemrég meghalt. Apám sose volt. Anyu azt mondta, jó ember volt, de még azelőtt meghalt, hogy megszülettem volna. A nagymamámmal maradtam, de ő... hát... iszik. Gábor adott neki pénzt, és a kisfiú boldogan megvette a fagyit, majd elszaladt. Gábor, miután bevásárolt, hazafelé indult, közben pedig Sanyikán gondolkodott – vajon milyen sors vár rá az életben? Hazaérve úgy döntött, megkérdezi az anyját róla: – Mama, nem ismered véletlenül azt a hatéves forma fiút, Sanyikát? A boltban találkoztam vele, nem volt elég pénze fagyira. Egészen piszkos és elhanyagolt volt... Mi történt az anyjával? ? A folytatást olvassátok a kommentekben... ??
Gábor évente egyszer, a születésnapján látogatott el az édesanyjához. Több ezer kilométerre élt tőle, külföldön...
