Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam - Vannak még köztünk Ilyen emberek?
Hirdetés
Hirdetés
Mindenki ismer a faluban és tudják, hogy egyedülálló apaként, de büszkén nevelem gyerekeimet! Attól viszont, amit tegnap reggelre találtam a kerítésemre felakasztva, még én is elsírtam magam - Vannak még köztünk Ilyen emberek?
.
/Mindenkit ismerek ebben a faluban, nagyon sok emberrel kimondottan jó viszonyban vagyok\./
Hirdetés
Sajnos a feleségemet egy munkahelyi balesetben elvesztettem, így most egyedülálló apaként nevelem két gyermekemet.
Hirdetés
A cég fizetett nekünk kártérítést, amiből tudtunk venni egy kis vályog házat.
Hirdetés
A kártérítés csak a feleségem cégének a jóindulatából lett kifizetve, mert sajnos a saját hibájából következett be a tragédia. Én egy büszke ember vagyok, nem szoktam elfogadni segítséget senkitől. Amink van, azt mind én teremtettem meg a gyerekeim számára. Van, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, olyankor inkább nem eszek, de nekik mindig mindenük megvan amire éppen szükségük lehet. Tegnap reggel nagy meglepetésemre egy hatalmas zsák volt a kerítésünkre felakasztva.
Hirdetés
Azt hittem először, hogy valaki a szemetét akasztotta fel. Miután levettem belenéztem és legnagyobb megdöbbenésemre a zsák tele volt mindenféle gyerek holmival. Volt abban pólóktól kezdve a rövid nadrágokon át, a téli ruhákon keresztül a cipőkig, szandálokig. Sőt még kisebb játékok és plüssök is akadtak köztük.
Mint mondtam büszke ember vagyok, de abban a pillanatban nem szégyelltem magam elsírni. Hihetetlen, hogy léteznek még ilyen emberek, akik ennyire emberségesek, és empatikusak.
Hirdetés
Köszönöm Neked és remélem kiderül ki is voltál, mert szeretném ezt megköszönni személyesen is, megölelni Téged, hiszen fényt és reményt hoztál nekem. Remélem eljut hozzád ez a bejegyzés! Kérlek Titeket osszátok meg minél többen! Horváth ViktorAz alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
2018. szeptember 18. (kedd), 22:29
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 12:55
‼️ A kutyát csak elbúcsúzni vitték be… de amikor az orvos belépett, a németjuhász vadul ugatni kezdett, majd nekiesett. Amit ezután mondott a gazdája, mindent megváltoztatott... ?
„Ettől a hónaptól kezdve külön kasszán leszünk” – jelentette be a férj.
„Rendben” – felelte nyugodtan a feleség. Már régóta készült erre. A férj válaszától majdnem MEGFULLADT… ???
A frissen sült csirke fűszeres illata belengte a konyhát, meghitt és otthonos hangulatot teremtve. Éva óvatosan kivette a sütőből az aranybarnára sült húst – Gábor kedvencét, amit immár 18 éve, minden pénteken elkészített. A konyhában halkan csörrentek az evőeszközök.
17 éves lányuk, Kata rutinos mozdulatokkal terítette meg az asztalt.
„Vacsora kész” – jelentette ki Éva, miközben a forró csirkedarabokat a tányérokra tette.
A konyhaajtóban feltűnt Gábor, arcán furcsa, kissé feszült mosollyal. Éva azonnal észrevette ezt. Az együtt töltött évek alatt már megtanulta olvasni férje arckifejezéseit. És ezt a pillantást túl jól ismerte.
Általában így nézett, amikor valami fontosat akart közölni, de nem volt biztos benne, hogy a hír örömöt vagy felháborodást fog kiváltani.
„Milyen jó illatok vannak” – mondta Gábor, miközben helyet foglalt az asztalnál.
„Egyébként… van egy ötletem.”
Éva mozdulatlanná dermedt a merőkanállal a kezében, és figyelmesen nézett rá.
Kata az asztalnál ülve úgy tett, mintha elmerülne a telefonja képernyőjében, de a szeme sarkából érdeklődve figyelte a beszélgetést.
„Figyelj, drágám…” – kezdte Gábor, miközben gondosan levágott egy falat szaftos csirkét, és elégedetten bekapta. „Arra gondoltam… át kéne gondolnunk a családi költségvetésünket.”
Éva nyugodtan leült egy székre, bár a szívében megjelent a baljós előérzet szúró érzése.
„Hogy érted ezt?” – kérdezte, igyekezve semleges maradni.
„Úgy, hogy ettől a hónaptól külön kasszán leszünk.”
Gábor szalvétával megtörölte a száját, láthatóan élvezve a helyzetet.
„Alaposan kiszámoltam mindent, és arra jutottam, hogy ez a legigazságosabb megoldás. Mindenki csak a saját maga által megkeresett pénzt költi el.”
Olyan elégedetten jelentette ezt ki, mintha valami forradalmian nagyszerű ötlettel állt volna elő.
Kata felemelte a fejét a telefonjából, és egyenesen az apjára nézett:
„De anya nem dolgozik…”
„Pontosan ezért” – folytatta Gábor, mintha meg sem hallotta volna a lánya reakcióját. „Ésszerű, ha adok neki egy fix összeget a háztartási kiadásokra, de a saját pénzemmel én rendelkezem.”
Éva nyugodtan levágott egy kis darab csirkét, komótosan elrágta, mintha alaposan átgondolná a hallottakat.
A konyhában feszült csend telepedett meg, csak a régi falióra halk kattogása hallatszott.
„Rendben” – mondta végül Éva egyenletes hangon.
Gábor a következő pillanatban majdnem megfulladt attól, amit ezután hallott… ???
Folytatás az első kommentben a kép alatt ???
