Nagyon koraszülött volt 27.hetesen született....de amikor a nővér meglátta, mennyire szenved, olyant tett, amire más nem lett volna képes!
Hirdetés
Hirdetés
Nagyon koraszülött volt 27.hetesen született....de amikor a nővér meglátta, mennyire szenved, olyant tett, amire más nem lett volna képes!.
/Sarah és Trevor Topiko, első gyermeküket várták, de a terhesség alatt szövődmények jelentkeztek\: Sarah HELLP\-szindrómában szenvedett, ami egy olyan terhességi szövődmény, amely életveszélyes lehet mind az anya, mind a magzat számára\./
Hirdetés
Sarah-t azonnal az intenzív osztályra szállították. De nem csak az Ő élete volt veszélyben, hiszen a kisfia a terhesség 27. hetében született meg és még rengeteg táplálékra lett volna szüksége. A kisfiúnak, Connornak nagyon pici volt a keze, súlya mindössze 900 gramm volt.
Hirdetés
Minden lélegzetével a túlélésért küzdött.
[adSulvo]
Sarah túlélte a sürgősségi műtétet. Amikor végre annyire megerősödött, az orvosok lehetővé tették, hogy meglássa a pici kisfiát, akihez különféle kórházi gépek voltak csatlakoztatva. “Tolószékbe ültettek mert nagyon gyenge voltam, és úgy vittek a kisfiamhoz” – emlékezett vissza az édesanya. “Amikor megláttam a kisfiam az inkubátorban felálltam a tolószékből de összerogytak a lábaim és elestem. Szerencsére ott volt egy nővér, aki gyorsan elkapott, hogy nehogy súlyosabban megsérüljek.
Hirdetés
“Ő volt az a nővér, aki mindig rendelkezésünkre állt az elkövetkező 65 napban. Gwenn O’Neill nővér annyira lelkiismeretesen gondozta a pici beteget, mintha a saját gyermeke lenne.
Gwenn nővér példásan gondoskodott a piciről. A rutinfeladatok mellett még egy speciális ruhadarabot is varrt a babának, mert annyira kicsi volt, hogy egyik ruhásüzletben sem találtak volna neki megfelelő méretet. Annyira figyelmes volt, hogy még a perfúziós vezetékekre is gondolt, amikor a ruhát készítette.
Hirdetés
“Ez volt a legcsodálatosabb ajándék, amit adhatott nekünk. Ezen kívül Ő mindig rendelkezésünkre állt, amikor csak szükségünk volt rá” – mesélték a hálás szülők.
Hirdetés
Az ápolónő fáradhatatlan gondozásának köszönhetően Connor napról napra erősebb lett, aztán eljött az a pillanat, amikor szüleivel Ő is hazamehetett.
Négy évvel később, Connor teljesen egészséges, azonban a család soha nem tudja elfelejteni, amit Gwenn nőver értük tett. Nélküle lehet, hogy Connor nem maradt volna életben. Ezért úgy döntöttek.....
Ezért úgy döntöttek, hogy különleges módon köszönetet mondanak Gwenn nővérnek, aki nagy türelemmel és szeretettel volt irántuk, életük legnehezebb periódusában, és szívvel-lélekkel segített, hogy fiúk egészséges legyen. Elmentek és meglepték az ápolónőt a kórházban. A ma már 4 éves Connor átadott az ápolónőnek egy csokor virágot és egy csokoládét, aminek súlya pontosan 900 gramm volt (pontosan annyi, amennyi a kisfiú volt, amikor született).
Hirdetés
A nővér azonnal felismerte őket és csorogni kezdtek a könnyei.
Az alábbi videóban megnézheted a találkozás pillanatát:
“Mindent amit teszek, szeretettel teszek. Ezt tettem volna másokkal is.” – mondta Gwenn nővér.
Kétségtelen, hogy azok az emberek akiket Gwenn nővér gondoz, szerencsésnek mondhatják magukat. Senkinek sem kellemes kórházban feküdni, de vannak még olyan emberek, akiknek ilyen nagy szíve van és fényt tudnak hozni azoknak az életébe, akik nehéz helyzetben vannak.
Hirdetés
Gwenn nővér megérdemli az elismerő szavakat! Példát mutatott emberségből, és arról, hogyan kell gondoskodni a betegekről!
2020. szeptember 22. (kedd), 17:01
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
♈ Kos (03.21.–04.19.)Ma a Kosok energiája szinte felrobban, de figyelj, hogy ne veszekedésben vezesd le, hanem...
Mindenegyben blog 2025. november 05. (szerda), 08:18
Bálint hazaért, és olyasmit látott, amit soha nem felejt el. A házvezetőnő a lebénult fiával táncolt – és amit ezután megtudott, az mindent megváltoztatott.
Noel valaha az élet öröme volt maga: futott, nevetett, mindenkit megfertőzött a derűjével. Aztán egy hirtelen baleset egyetlen pillanat alatt elvette tőle mindezt. Fél év telt el, és a kisfiú már csak csendben ült a kerekesszékében, üres tekintettel bámulta a falat.
Apja, Bálint, aki addig mindig mindent megoldott, most először érezte, hogy a pénz és a hatalom semmit sem ér. Próbált orvosokat, terápiákat, csodákat – de semmi sem mozdult meg Noelben. Csak a némaság maradt.
Egy nap megjelent a házban Sofia, a fiatal házvezetőnő, akit azért hívott, hogy segítsen gondoskodni a fiúról. A lány halk szavú volt, mosolya meleg, és minden mozdulatában ott volt valami megmagyarázhatatlan nyugalom.
Egy délután, miközben port törölt, zenét tett be a nappaliban. Nem volt szándékos, csak egy régi dallam szólt halkan. Amikor hátranézett, észrevette, hogy Noel ujjai finoman megmozdulnak a karfán – mintha a zene átjárná őt.
Sofia nem szólt semmit. Csak táncolni kezdett – lassan, könnyedén, mintha a levegővel együtt ringatózna. A kisfiú figyelte, majd a keze megint megmozdult.
– Látod? – mosolygott rá Sofia. – A tested nem felejtett el örülni. Csak hallgass a dallamra.
Noel szemében apró fény csillant. Hónapok óta először mosolygott.
Onnantól minden délután közösen hallgattak zenét. A fiú tanulta, hogyan mozgassa a karját a ritmusra, és Sofia türelmesen vezette. A ház újra élettel telt meg.
Egy délután, amikor Bálint a szokásosnál korábban ért haza, halk zene szűrődött ki a nappaliból. Megállt az ajtóban, és benézett.
A fia a kerekesszékében ült, és Sofia mellette táncolt. Noel nevetett, a karját a dallam ütemére mozgatta, és a szoba megtelt meleg fénnyel.
Bálint szó nélkül figyelte őket. A szeme megtelt könnyel.
Az, ami ezután történt… mindent megváltoztatott.
A folytatást az első kommentben találja. ??
