Varga Gábor - ahogy ő fogalmaz -, főállású anyuka. Napi 24 órában egyedül neveli súlyos fogyatékkal élő kisfiát, Táltost. A sérült gyerekekkel foglalkozó intézmények száma a szükségesnél sokkal alacsonyabb. /Gábor már egyszer próbálkozott egy napközi berendezésével, ám ez az utolsó pillanatban egy betörés miatt meghiúsult\./
Hirdetés
Három hónap múlva - ha minden jól megy -, a napközibe megérkezhetnek az első gyerekek.
Gábor szerint ez nem erő kérdése. Intézetben nőtt fel, így fel sem merült benne, hogy Táltost beadja valahova, pedig többen felvetették neki ezt az ötletet.
Hirdetés
Kisfia koraszülött volt, az agyi oxigénhiány miatt a központi idegrendszere megbénult, négyéves korában pedig súlyos epilepsziarohamot kapott. Segítséggel képes járni, játszani, sajátosan kommunikál, de egyáltalán nem beszél. Gyógyszereket kap, amely bár a nagyobb rohamokat megszüntette, korlátolja az agyi kapacitást.
Gábor ezt egyedül csinálja végig - magára maradt Táltossal, mikor felesége külföldre költözött.
Hirdetés
Sok fogyatékkal élő gyereket nevelő család életében a legnagyobb problémát az anyagi és lelki teher jelenti. Mivel a speciális iskolák száma és befogadóképessége sokkal kisebb a szükségesnél, Gábor szeretné létrehozni saját napközijét. Ez - a VIII. kerületi önkormányzat segítségével - három hónapon belül megvalósulhat.Először önfenntartásban kell gondolkozniuk, az állami kvóta elérése hosszabb távú terv.
Hirdetés
"Sokan azt hiszik, ezek a gyerekek semmit nem tudnak, pedig igenis sokat tudnak és értenek, csak egy korlátozottan működő testben nehezen tudják ezt kifejezni. Nekem óriási eredmény, ha megmondom neki, hogy fogjon meg egy játékot, és pár perc eltelik ugyan, míg sikerül neki, de megfogja. Neked meg az az óriási eredmény, ha a gyereked ötöst hoz haza a suliból."
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
