Nem volt hajlandó tovább menni a buszsofőr, mert ezt vette észre a visszapillantóban!
Hirdetés
Hirdetés
Valljuk be, nem mindig van a buszvezetőkről jó véleményünk. A menetrendet csak közelítőleg tartják és mindenki járt már úgy, hogy pont az orra előtt csukták be az ajtót... Ám ez a buszvezető most nem mindennapi dolgot tett egyik utasáért!
/Tegnap írta meg ezt a kedves történetet az egyik portál, ami a többi ritka de kedves történethez hasonlóan, kicsit visszaadta az emberekbe vetett hitünket, ezért most mi is leközöljük\./
Hirdetés
A nem épp legjobb hírű járaton, a sokat látott 9-es busz kistestvérén a 99-es buszon esett meg, hogy egy édesanya szállt fel ölén alig pár hónapos csecsemőjével.
Hirdetés
A busz az egyik csúcsidő járata volt, így ülőhely már nem volt a megállóban felszállók részére, de mikor az édesanyának sem adta át senki a sajátját, a buszvezető elpattant. Várt még egy pillanatot, elindult de aztán hirtelen a fékre lépett és így szólt a mikrofonba:
Akkor most addig nem megyünk sehová, amíg valaki a helyet át nem adja ennek a kismamának. Nekem kitelik a munkaidőmből – mondta a sofőr az utasok felé fordulva.
[ad1/p>
].
Ezután még pár pillanatig senki nem mozdult meg, de végül valaki nyögve nyelősen átadta a helyét.
Hirdetés
Tényleg ilyen lenne a magyar ember? Felszólításra képes csak körültekintő lenni? Elég elszomorító, de a sofőrnek ezúton is minden tiszteletünk, le a kalappal! Legalább valaki verje belénk, ha udvariatlanok vagyunk!
Oszd meg, ha te is úgy érzed, jobban kellene figyelnünk a környezetünkre!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
