Ő az a hölgy, aki 20 éve olyan elképesztő dolgot művelt velem, amit soha életemben nem fogok neki elfelejteni! Kérlek szépen osszátok meg, hiszen hatalmas tiszteletet érdemel!

Hirdetés
Ő az a hölgy, aki 20 éve olyan elképesztő dolgot művelt velem, amit soha életemben nem fogok neki elfelejteni! Kérlek szépen osszátok meg, hiszen hatalmas tiszteletet érdemel!
Hirdetés

Ő az a hölgy, aki 20 éve olyan elképesztő dolgot művelt velem, amit soha életemben nem fogok neki elfelejteni! Kérlek szépen osszátok meg, hiszen hatalmas tiszteletet érdemel!

.

2000. február 5-én a képen látható doktornő olyan dolgot tett értem, amiért életem végéig hálás leszek!

/Ő az a hölgy, akinek hatalmas hálával tartozom, ugyanis neki köszönhetem, hogy saját lábamon járhatok, társaságba mehetek, focizhatok, röviden \: élhetek\./

Hirdetés

A 18 születésnapomon eldöntöttem, hogy felkeresem személyesen azt a doktornőt, akinek az életemet köszönhetem.

Hirdetés
A szüleim rengeteget meséltek róla.
Hirdetés
Nem volt könnyű dolgom, mert csak egy fénykép állt a rendelkezésemre. Végül sikerült megtalálnom és egy találkozót is egyeztettem vele a tegnapi napra.

“Tegnap végül találkoztunk is. 20 év után újra, mióta az eszemet tudom először… Bemutatkozáskor remegő kézzel fogtam vele kezet, éreztem, hogy rendkívül különleges pillanat ez számomra! Dr. Gisztl Erzsébet keze alatt több ezer testileg és szellemileg fogyatékos kisgyermek fordult meg, ám a Neki vitt fotóalbum és zárójelentés egyszeri átfutása után pontosan emlékezett a kezelések minden egyes momentumára! Miután lefordította nekem a zárójelentésben szereplő latin szavak tömkelegét, rá kellett döbbennem, hogy vannak még csodák az életben! Nem én vagyok a csoda, nem is a doktornő, hanem a gyógyulásom! Ahogyan Dr.

Hirdetés
Gisztl Erzsébet fogalmazott, miközben könnyes szemmel a szemébe néztem 20 év után újra : “Ezért érdemes volt ledoktorálnom!” Szűk fél óra beszélgetés és néhány közös kép elkészítése után elköszöntünk egymástól, de nagyon remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem utoljára láttuk egymást!

A képeket köszönöm Ildikó Bajnok – nak, aki szintén beteg gyermekekkel foglalkozik az osztályon! Ui :ez a poszt nem önfényezés, végképp nem önsajnáltatás céljából íródott, pusztán két üzenete van.

Hirdetés
1.: sose felejtsd el honnan indultál!2.:talán ezzel a pár sorral is sikerül reményt adni azoknak, akik már feladták egy jobb élet reményét.”

Kérlek szépen osszátok meg, mert hatalmas tiszteletet érdemel Dr. Gisztl Erzsébet (Erzsike néni), aki 2 kezével adta vissza az életemet!via

2020. november 01. (vasárnap), 11:13

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 15:12
Hirdetés

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A csend és a vér illataA hajnal még alig derengett az Őrség fölött, amikor Bálint kilépett a faház verandájára. A...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:36

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

A szél és a méhekA Nagyszilas melletti homokháton már évek óta nem nőtt semmi. A föld kiszáradt, a régi kutak vize...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:08

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

A csend, ami nem volt békésAzt hiszem, az ember soha nem érti meg igazán, mit jelent a hűség, amíg nem néz bele egy...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 13:30

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

A mozgólépcsőn Egy szombat délután volt, olyan, amikor a város levegője már fáradt a héttől, és mindenki valami apró...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 12:59

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

A csendes őrA Pécsi Megyei Kórház belső udvarán állt egy hatalmas, öreg hársfa. Nyáron árnyékot adott az ablakokra,...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 11:45

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

A hívás éjszakájaEgy hideg, februári este volt a kisvárosban, ahol a Tisza folyó párája lassan belepte a házak tetejét....

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:48

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

Hajnalban még szürkés-zöld fátyol ült a Kvarner-öböl fölött. A sirályok röptében reccsent a csend, mintha valaki vékony...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:06

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A vihar előtti csendA nap már alig bukott a fák koronája fölé, amikor az Alföld végtelen pusztáját lassan aranyszínű...

Hirdetés
Hirdetés