Összeveszett a férjével, és vele hagyta otthon a 2 gyermeket otthon. Nem gondolta, hogy ez lesz belőle
Hirdetés
Hirdetés
Egy hosszú munkanap után a családapa kimerülten hazatér a munkából. Csak egy kis csendet és nyugalmat szeretett volna, hogy ne zavarja a sikoltozó gyermek hangja. /Szeretett volna megnézni egy focimeccset de a felesége megkérte, hogy segítsen neki a házimunkában\./
Hirdetés
Ebből kifolyólag akkora veszekedés lett, hogy zengett tőle az egész ház. A férfi nagyon kimerült volt és ezért nem volt kedve a házimunkára.
A feleségnek elege lett és otthagyta a férjét a gyerekkel.
Hirdetés
Két nap sem telt el, a férfi a következő sorokat osztotta meg a Facebookon:
Kedvesem,
Már két napja, hogy összevesztünk. Aznap fáradtan értem haza a munkából és csak focimeccset akartam nézni.
Amikor megláttalak kimerültnek és idegesnek láttalak. A gyerek is hangosan sikoltozott amikor ágyba akartad fektetni.
Nagyon dühös voltam és felhúztam a hangerőt, majd vitatkozni kezdtünk.
Megkérdezted, hogy “mi lenne, ha néha segítenél egy kicsit a házimunkában és a gyerekre is szakítanál egy kis időt”.
Hirdetés
Mérges voltam és gyorsan válaszoltam: “Reggeltől estig dolgozok, te pedig egész nap itthon vagy. Nekem csendre és pihenésre van szükségem, amikor hazajövök. Neked volt időd egész nap játszani a gyerekkel.”
Addig vitatkoztunk ameddig sírni kezdtél. Fárad és kimerült voltam ezért kiabáltam veled. Te pedig már nem bírtad tovább és elrohantál otthonról. Ezután egyedül maradtam a gyerekkel a nappaliban.
Hirdetés
Két nap alatt sok mindent megtanultam:
Megtanultam, hogy milyen érzés vigyázni a gyerekre, még lezuhanyozni sem volt időm.
Megtanultam, hogyan lehet felforralni a tejet amit a gyermekünk nagyon szeret és közben takarítani a konyhában.
Megtanultam, hogy milyen érzés új szavakat megtanítani a gyermeknek.
Megtanultam, hogy milyen érzés lemondani az étkezésről vagy a pihenésről, mert a gyereknek állandóan szüksége van valamire.
Hirdetés
Megtudtam milyen érzés fizikailag és mentálisan annyira kimerültnek lenni, hogy akár 20 órán át is aludni lehetne, de három óra alvás után a síró baba hangja ébreszt fel.
Két nap alatt én is megtanultam felhúzni cipőt a baba lábára.
Most már értem, hogy miért vagy mindig olyan fáradt.
Megértettem, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy állandóan áldozatot hozni.
Rájöttem, hogy ez sokkal kimerítőbb, mint 10 órát dolgozni a munkahelyen.
Hirdetés
Megértettem, hogy egyedül milyen nehéz, ha nem számíthatsz a társad segítségére.
Megértettem, hogy mit jelent lemondani a barátokról, kedvenc időtöltésedről.
Megértettem, hogy milyen nehéz lehet egész nap bezárva lenni egy házba és a gyerekre vigyázni.
Azt is megértem, hogy rosszul esett, amikor anyám bírált, hogy rosszul neveled a gyermeket. Rájöttem, hogy minden gyermeknek a saját édesanyja a legjobb barátja.
Hirdetés
Rájöttem, hogy az anyákon van a legnagyobb teher a társadalomban.
Csak azért írtam ezt a levelet, hogy tudd, hogy mennyire hiányzol.
“Hihetetlenül bátor vagy, és szuper édesanya és feleség. Csodállak téged!”
Ez a nyílt levél világosan megmutatja, hogy milyen áldozatot jelent szülőnek lenni, de legfőképpen anyának lenni.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
