? Tamás egy hetet töltött Tenerifén Tündivel, a szeretőjével… De amikor hazaért és belépett a lakásba, MEGFAGYOTT A VÉRE! ? Egész héten Tündi volt a legvadítóbb, legkacérabb, legodaadóbb szerető, akit csak egy férfi kívánhat. Minden pillanatban azt sugallta: „Nélkülem semmit sem ér az életed.” Tamás úgy érezte, ő az alfahím, akinek minden összejön – pénz, kaland, titkos szenvedély. Ahogy visszatért Budapestre a „delegációból”, első útja a garázsba vezetett, ahol a barátaival sörözgetve büszkén újságolta: – „Fiúk, életem legjobb hetét töltöttem Tündivel! Tengerpart, bor, éjszakák… nem is akarom tudni, mi volt itthon!” A többiek döbbenten hallgatták. Irigykedtek, csodálták, nevettek. – „És Éva? Mi lesz, ha rájön?” – kérdezte egyikük. Tamás legyintett: – „Ugyan már! Hol máshol lenne jobb helyen, mint mellettem? Úgyis visszavesz. Ki másnak kéne már rajtam kívül?” Fél órával később... Tamás benyitott a lakásba – és megdermedt. Az előszobában idegen férficipő. A nappaliban két borospohár. És amikor meglátta Éva mosolyát… Tudta, hogy most ő lett az, aki lecserélhető. ? Olvasd el a teljes történetet: amikor a hűtlen férj kapja vissza azt, amit másoknak okozott. ??? A folytatás a kép alatti első hozzászólásban olvasható! ? ?? Oszd meg, ha szerinted is megérdemelte! ??

Tamás szélesen mosolygott, miközben a garázs előtti padon ücsörgött a régi haverokkal. Egy kicsit fáradt volt az utazástól, de belül úgy érezte magát, mint egy király. /Épp most tért vissza egy hetes „delegációról” – legalábbis ez volt a hivatalos verzió\./

A valóságban viszont egy forró hetet töltött el Tündivel, a fiatal, energikus szeretőjével Tenerifén. Napsütés, tenger, éjszakai fürdőzés, és Tündi, aki mindent megtett, hogy elfeledtesse vele a szürke hétköznapokat… és a feleségét, Évát.

– „Fiúk, ilyen hetem még nem volt!” – nevetett fel Tamás. – „Tündi egyszerűen kész van, minden percben tudja, mit akarok. És az az új fürdőruhája…”

A többiek elismerően hümmögtek. Egyikük megrázta a fejét:

– „És Éva? Mit szól majd, ha megtudja?”

– „Ugyan már! Hová menne? Úgyis visszafogna.

Nincs más választása” – Tamás gúnyosan vigyorgott. – „Ki akarna egy negyven feletti nőt? Még gyereket sem tudtunk összehozni.”

Nevettek. Tamás pedig elégedetten hajolt hátra a padon, mintha ő lenne a világ császára. Fél óra múlva azonban, amikor belépett a budapesti lakásuk ajtaján, már nem mosolygott.

Az előszobában nem Éva cipőit látta a cipőtartón, hanem egy pár elegáns férficipőt. Az ajtó melletti fogason az ő utazótáskája lógott… kívül. És a saját köntöse is eltűnt.

– „Éva?” – szólt be, torka kiszáradt.

A konyha felől edénycsörgés, majd lépések hallatszottak. De nem a felesége bukkant fel.

Egy magas, őszes férfi lépett ki a fénybe. Nyugodt, szinte szórakozott arccal, Tamás köntösében állt meg előtte.

– „Ki maga?” – kérdezte Tamás élesen.

– „Bence vagyok” – nyújtotta a kezét a férfi.

– „Éva barátja. Vagy talán... több is, tekintve, hogy egy csodás hetet töltöttünk együtt.”

Tamás keze meg sem mozdult. A világ hirtelen összement körülötte.

– „Hol van a feleségem?” – kérdezte ridegen.

– „A fürdőben. De nyugodtan jöjj be – elvégre még mindig ez a te lakásod is, nem igaz?” – Bence elmosolyodott, és visszament a konyhába.

Tamás lassan lépett be. A nappaliban gyertyák égtek, a dohányzóasztalon két borospohár félig tele vörösborral. És akkor Éva kilépett a fürdőszobából, vizes hajjal, egy törölközőbe csavarva.

Meglátta Tamást, és nyugodtan megszólalt:

– „Na végre. Milyen volt a ‘delegáció’?”

Tamás hangja reszketett.

– „Mi folyik itt?”

Éva ártatlan arcot vágott.

– „Bence egy kollégám.

Gondoltam, ha már te egy hetet szórakozol valahol Tündivel, én sem maradok teljesen egyedül.”

Tamás megmerevedett.

– „Honnan tudsz Tündiről?”

– „Honnan?” – Éva elmosolyodott. – „Ez Budapest, drágám. Az emberek beszélnek. Valaki pedig elküldte nekem azt a kis videót is… tudod, azt, amin a garázsban dicsekszel, hogyan csaltál meg.”

Tamás elsápadt.

– „Nem gondoltam, hogy…”

– „Hogy észreveszem?” – kérdezte Éva halkan. – „Hogy fáj? De igen, fájt. Az első két hónapban. Aztán valami megváltozott.”

Tamás zihált.

– „Mit változott meg?”

– „Én.” – Éva megigazította a törölközőt. – „Rájöttem, hogy nem akarok egy olyan emberrel élni, aki ennyire lenéz. Aki a hátam mögött kinevet, megaláz, és azt hiszi, majd szépen visszafogom, mert nincs más választásom.

”

Tamás rekedt hangon szólt:

– „Ez bosszú volt?”

– „Nem. Ez felszabadulás.”

Tamás némán állt a nappali közepén. Éva szavaival nem tudott mit kezdeni. Mintha egy másik nő állt volna előtte – egy olyan, akit már nem ismert. Nem az a csendes, megbocsátó feleség volt, akire mindig számított, hanem valaki, aki megerősödött… nélküle.

– „Azt akarod mondani, hogy lefeküdtél ezzel a fickóval?” – kérdezte rekedten.

Éva megvonta a vállát.

– „És ha igen? Te egész hetet töltöttél Tündivel egy tengerparti apartmanban. Én meg itt voltam. Gondolkodtam. Mérlegeltem. És igen, döntöttem.”

– „Szóval ez most így van rendben szerinted?” – csattant fel Tamás.

– „Nem, Tamás. Egyikünk sem cselekedett helyesen. De te hónapok óta csinálod. Én egyszer.

Különbség van.”

Tamás elfordult, majd visszanézett rá.

– „Mit akarsz most? Hogy elmenjek? Hogy vége legyen mindennek?”

Éva halkan, szinte suttogva válaszolt:

– „Igen. Válni akarok.”

– „És Bence miatt?”

– „Nem – miattad. A házasságunk már jó ideje csak díszlet. Te eljátszod a sikeres férfit, én meg a tökéletes feleséget. De semmi nincs mögötte. Te rég elmentél ebből a kapcsolatból – én csak most döntöttem úgy, hogy követlek.”

Tamás leült a kanapéra. A feje a kezébe zuhant.

– „Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálod. Ennyi év után.”

Éva karba tett kézzel nézte.

– „Tudod, mit nem tudok elhinni? Hogy azt hitted, mindent megúszhatsz. Hogy majd visszajössz, elmondasz néhány kamu történetet a ‘delegációról’, megölelsz, és minden megy tovább.

Te azt hitted, hogy nekem nincs választásom. Hogy nem kellek senkinek.”

Tamás felpillantott. A szeme vörös volt.

– „És most azt hiszed, hogy kelleni fogsz valakinek, miután…”

Éva nem hagyta befejezni.

– „Nem hiszem. Tudom. Mert már most is van, aki értékel. Bence legalább nem néz le, nem hazudik, és nem kérdőjelezi meg az értékemet. Ő nem hiszi, hogy egy nő csak akkor ér valamit, ha csendben tűr.”

Tamás felállt.

– „És most mit? Kidobsz?”

– „Ma még maradhatsz. A kanapén. De holnap reggel összepakolsz, és elmész. A közös ismerőseinket én értesítem. A válókeresetet beadom. A lakásról megegyezhetünk – nem érdekel, ha megtartod. Csak menj.”

Tamás dühösen lépett előre.

– „És hova menjek? Tündihez? Ne nevettess! Ő csak addig érdeklődött irántam, amíg fizettem a szállodát. ”

Éva keserűen elmosolyodott.

– „Akkor talán itt az ideje megtapasztalni, milyen az, amikor nincs, aki alád tegye a kényelmet. Talán tanulsz belőle valamit. Vagy nem. Már nem az én dolgom.”

Tamás a bejárati ajtóra nézett, aztán újra Évára.

– „Én… még szeretlek, Éva.”

Éva csöndben figyelte. A szemében nem volt harag. Csak fáradtság.

– „Én már nem szeretlek, Tamás. És ez a legnagyobb baj.”

A férfi nem szólt többet. Némán leült a kanapéra. Éva pedig bement a hálószobába, és csendben becsukta maga mögött az ajtót.

A lakásban csend lett. Fojtogató, végleges csend. Tamás egyedül maradt – nemcsak a nappaliban, hanem az életében is. Mert elvesztette azt a nőt, akiről azt hitte, mindig ott lesz neki. Akit alábecsült. És most már tudta: Éva nem az a nő, aki visszafog. Éva az a nő, aki feláll, és továbblép.

2025. március 30. (vasárnap), 08:02