Tegnap a pénztárnál állva, előttem a sorban egy anyuka szeretett volna fizetni a bankkártyájával! Attól ami ezután történt még most is a sírás kerülget! Ez ma Magyarország! Terjeszd, ha Te is egyetértesz vele!
Hirdetés
Hirdetés
Tegnap a pénztárnál állva, előttem a sorban egy anyuka szeretett volna fizetni a bankkártyájával! Attól ami ezután történt még most is a sírás kerülget! Ez ma Magyarország! Terjeszd, ha Te is egyetértesz vele!
Még most is nehéz arról beszélnem, amit tegnap este átéltem a helyi áruházban vásárlás közben! Nagyon nincs ez így jól!
/Tegnap elmentem bevásárolni az egyik helyi üzletbe, ahol a kasszánál előttem egy 40 év körüli anyuka állt és épp fizetni készült\./
Hirdetés
Vett egy kilós kenyeret, egy tálca tojást meg két gyerek joghurtot.
Hirdetés
Amikor lehúzta a bankkártyáját, akkor derült ki számára, hogy nem volt rajta elég pénz. Visszatett 1-2 terméket és megpróbált újra fizetni, de még mindig nem volt fedezet.
Az lett a vége, hogy nem vett semmit, üres kézzel távozott az üzletből. Szóltam a pénztárosnak, hogy adja hozzá az én számlámhoz amit a hölgy visszaadott. Az egész volt 2500 forint talán de lehet hogy még annyi sem.
Hirdetés
Fizetés után rohantam utána, hátha még megtalálom a parkoló körül valahol. Szerencsére még a közelben volt, odamentem hozzá a csomaggal és így szóltam - Elnézését kérem, a világért sem akarom megsérteni, de szeretném ha elfogadná ezt!
Zavarban volt és nem akarta először elvenni, de megnyugtattam, hogy bárki kerülhet átmeneti anyagi nehézségbe, nincs ebben semmi szégyellni való.
Hirdetés
Tudom milyen rossz érzés azt mondani egy gyermeknek hogy nincs.
Végül kedvesen megköszönte és azt mondta - Ez lesz a gyerekeknek a vacsora! Azt is elárulta, hogy két munkahelye is van, de még így is nagyon nehezen tudja beosztani a pénzét, mert egyedül neveli két gyermekét a fizetése pedig még csak most fog megérkezni 1-2 napon belül!
Félreértés ne essék, ezt nem azért osztottam meg veletek hogy magamat fényezzem azzal amit tettem, hanem azért, hogy rávilágítsam azokat az embereket a magyar valóságra, akik tehetnének is ez ellen és azt mondják, hogy a hazai bérekből meg lehet élni és akik azt hajtogatják, hogy "Jól él a magyar!" Nagyon elszomorító, hogy hány ilyen ember él ma Magyarországon, aki a fizetése előtti 1 hétben már nem hogy magának, de még a gyermekének sem tud ennivalót venni! Nincs ez így rendjén.
Kérlek oszd meg, ha egyetértesz vele! Köszönöm!
B. Viktória
Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
2018. augusztus 14. (kedd), 16:11
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
