Zokogó 2 éves kislányt találtam a Balaton partján.A szüleitől EZT a "meglepetést" kaptam, amiért megtaláltam..
Hirdetés
Hirdetés
Épp nyaralunk, de tegnap történt egy olyan felháborító eset, amit muszáj megosztanom.Délután ültem az apartmanunk teraszán, és felfigyeltem egy két év körüli kislányra. /Állt a strandon egyedül, keservesen sírt, és kiabálta, hogy "Anya, anya"\./
Hirdetés
Senki rá sem bagózott, az emberek nagy ívben kikerülték. Figyeltem őt, gondoltam az anyukája biztos a közelben van. Amikor már tíz perc is eltelt és a kislány még mindig kétségbeesetten sírt, odamentem hozzá.
Hirdetés
Kérdeztem mi a baj, segíthetek-e. Azt mondta, eljött fürdeni és most nem talál vissza a házhoz, amiben laknak a nyaralás alatt.Égnek állt a hajam, hogy mégis hogy lehet egy két év körüli kisgyereket egyedül beengedni a Balatonba fürdeni.
Az volt a szerencse, hogy el tudta mondani, hogy néz ki az apartmanjuk, én pedig ismerem az üdülőövezetet, mivel kicsi korom óta ide járok nyaralni, így tudtam, melyik részen vannak a kislány által leírt házak.Megfogtam a kezét, és visszakísértem a faházakhoz, a parttól kb 800 méternyire.Anyuka és apuka teljes lelki nyugalommal kártyáztak a teraszon, anyuka félig, apuka teljesen részeg volt.
Hirdetés
Mondtam, hogy visszahoztam a lányukat, aki egyedül sírt a strandon. Erre anyuka még jól le is szúrt, hogy mégis mit képzelek, mit akarok én az ő gyerekétől, ügyes kislány, hazatalált volna, egyébként is ők most nyaralnak, jár nekik a pihenés, nem fognak félóránként a vízbe futkosni a gyerekkel . Apuka teljes agyi ködben, bárgyún bólogatva vigyorgott maga elé.Egyszerűen szóhoz se jutottam.
Bele se merek gondolni, mi minden történhetett volna a kislánnyal akár a vízben egyedül, akár kint a parton, ha mondjuk nem én találom meg, hanem valami beteg, perverz állat.Hirtelen nem is tudtam, mitévő legyek.
Hirdetés
A kislánynak mondtam, hogy ha legközelebb fürdeni szeretne és a szülei nem mennek vele a vízbe, keressen meg engem, tudja hol lakunk és én majd elkísérem. A szülőknek meghagytam a telefonszámomat, hogy szóljanak ha esetleg vigyázni kell a gyerekre, de őszintén szólva nem hiszem, hogy hívni fognak.Gondolkodtam rajta, hogy értesítem a TEGYESZt, de félek hogy csak a lakóhelyük szerint területileg illetékes hatóság tehetne valamit, ezzel pedig a gyerek nem lenne kisegítve a nyaralás alatt.Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ilyesmi megtörténhet, hogy szülők ennyire felelőtlenek legyenek.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
