TRÁGÁR NŐVÉREK, BUNKÓ ORVOSOKAZ ERZSÉBET KÓRHÁZBAN

Tisztelt Cím !.

 Bár, nem állt szándékomban megosztani számomra idegen emberekkel, de mivel vèletlenül megláttam , úgy döntöttem, megírom a múlt vasárnapi sztorimat. /A múlt vasárnap este  a férjem méregteleníteni szeretett volna ès egy adag keserű só helyett, egy adag 20 dkg, \( gyógyszertári csomagolàs\) szódabikarbonát oldott fel vízben, és ezt itta meg\./

Akkor még viccesnek tünt, de egy óra múlva rosszabb lett a közérzete ,ès orvosi ügyeleten érdeklődtem, hogy mit tegyünk.

 

Az ügyelet tanàcsára fèrjemet bevittem az Erzsèbet kórház toxikológiájára. Amikor beértünk , bekopogtattam abba a szobába, ahová ki volt írva, hogy : ÜGYELET .

Az asztalnál két hölgy ült, mikor megláttak , úgy néztek rám, mint aki Ufót làtnak, látszott, hogy mára màr nem vártak 'vendéget' , pár màsodpercig még azon is gondolkoztak, hogy visszaköszönjenek- e, vègûl mégis megszántak ès egy alig hallható " jó estét" kiprèseltek a szájukon. Elmondtam, hogy mi járatban vagyunk, erre mondtàk, vàrjunk kint a folyosón. A férjem már elèg rosszul volt és szeretett volna elmenni a mosdóba, ( útközben már hányt többször) , megkèrdeztem, hovà mehetne, ( a folyosón egy " rongálås miatt zárva" tàblàval ellàtott mosdó volt) , erre azt feleltèk, hogy a legközelebbi wc a portánål van ( kb, 50 m) , de az is zårva van ilyenkor. ... Több opciót nem ajànlottak fel, így a férjem kiment a hàz elè, én a folyosón maradtam, vártam, mikor szólítanak. Mivel nem szóltak , és a fèrjem már nagyon rosszul volt, így bátorkodtam benézni a szobàba.

 

Kedvesnek nem mondható hangnemben ràm ripakodtak, : " már belehetett volna jönni" , elnézést kérve, hogy élek , válaszom az volt, hogy " vàrakoztunk kint, mert azt tetszettek mondani, hogy szólítanak" .... Férjem vègre bejutott, én kint leültem a padra egy nővérszoba mellettem. Ezzel egy időben , egy kórteremből kihallatszott, hangjából itélve idősebb bácsi keserves " nővèrke" kiabálása.

Először ritkàbban, aztán egyre kétségbeesetten kiabàlt, de szüntelenül... Mellettem a nővérszobában , közben virslivacsorãra készûlt a két nővér, kb. 20 perc múlva a bácsi mèg mindig kiabàlt, de senkit nem èrdekelt, hogy mi baja lehet.... Kihallatszott, hogy az egyik nővèr megkérdezte a måsikat, idézni fogom szó szerint " nem mèsz oda ? vàlasz : megy a faszom , ha oda megyek is , csak azèrt, hogy a szàját betapasszam "

 

Nem akartam hinni a fûlemnek, arra nem voltak tekintettel, hogy ott ûlök a folyosón ès a nyitott ajtónál mindent hallok....A fèrjem 40 percig volt bent, ezalatt a bácsi folyamatosan kiabålt mãr ilyeneket is " szégyelljèk meg magukat, hogy senki nem jön ide" A férjemnek gyomormosàsa volt, kijött hozzám a doktornő, megkérdeztem tőle, hogy haza jöhet- e , válasz : " Ez nem börtön, itt mindenki oda megy, ahová akar" , ezt kb olyan hangnemben, hogy azt hittem, még egy pofont is kapok, mert kérdezni merészelek.

... Miután, férjem közölte, nem marad bent éjszakára, győzködték, mekkora butasàg hazamenni és fenyegették, hogy ez nem saját felelősségre való távozás, ha nem önkènyes. Nem baj ! Inkább vállaltuk ezt, de ott egy percig tovàbb nem engedtem, hogy maradjon... Miért is? Aki közel egy óràt kiabál segítsègért, ahhoz sem megy oda senki....

 

Tåvozàsunkor , kértem volna ambulànslapot, nem kaptam....semmit. Hát! Ez a mi kis történetünk, nem hittem volna, hogy van ilyen, de ez a szörnyű valósàg. Ezek utàn màr nem fogok semmin csodàlkozni, sajnos , és ha tehetem csak magánügyeletre megyek, mert inkább fizetek, de nem teszem ki magam annak, hogy így beszéljenek velem, velünk. Magyar egészségügy ......

 

Üdvözlettel:  Àgnes

Forrás: praxis.blog.hu

2015. március 28. (szombat), 22:42